Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Gelencsér Gábor: A megszerzett bizonytalanság – Rend és káosz Jancsó Miklós művészetében. Filmkultúra, 1991/6.
„Sándor szeretője a csendőrök sorfala között vesszőcsapások, elbukó mezítelen test, a sánc, a puszta, néma tekintetek, tág terek, éles horizontok. Jelképpé formálódó mozgás a hatalom erőterében. Básti Juli néma, extatikus fájdalma egy üresen tátongó csarnokban, szirénázó rendőrautók, sehova sem vezető sínpárok, homok, magány, mozdulatlanság. Az elveszettség csontig hatoló tapasztalata. Két pont Jancsó Miklós pályáján: Szegénylegények, Jézus Krisztus horoszkópja. Nem végpontok, a forma szélső értékei, de talán nem is önkényesen kiragadott mozzanatok. Udvaruk van, terük – Jancsó terei ezek, mind valóságos-jelképes, mind lelki-metafizikai értelemben –, amelyek egyetlen univerzumot hoznak létre: az alkotó személyiséget körülvevő világ és a világról alkotott kép univerzumát.
Szegénylegények (részlet, 1965)
A nyolcvanas évek második felétől készülő filmek – Szörnyek évadja, Jézus Krisztus horoszkópja, Isten hátrafelé megy – a jancsói világkép és forma változásának egymásba nyíló darabjai. A vissza-visszatérő szereplőkön, illetve szerepeken, valamint bizonyos formai megoldásokon (elsősorban a videó használatán) túl a filmek közötti átjárást olyan új fogalmak biztosítják, amelyek a hatvanas-hetvenes évek alapkérdéseit látszanak felváltani: a Történelem helyébe a Világ, a Történelem morálja helyébe a Világ léte kerül; a Történelem határhelyzeteinek vizsgálatát az Élet határhelyzeteinek vizsgálata követi; a hatalmi rend struktúrájának leírását a struktúráját vesztett hatalom rendnélküliségének (nem rendetlenségének), káoszának ábrázolása váltja fel; a kétpólusú formastruktúra – a relativizálódás lépcsőfokait sem kikerülve – a kaotizmus metafizikájába csap át, a társadalmi modell kozmikus ontológiába. Hová, merre sodródik ebben a közép-kelet-európai „szélviharban” az avantgárd beállítottságú, de már érett korú alkotó? Sehova.
Jancsó mindig is benne volt a magyar társadalom és történelem valóságában – és most is benne van
Jancsó mindig is benne volt a magyar társadalom és történelem valóságában – és most is benne van. Nem politikai döntés volt ez egykor, hanem – ha úgy tetszik – formai; etikusságát a jancsói formastruktúra kikezdhetetlenségén lehet lemérni. Ugyanúgy, mint napjainkban: a „beletartozás” (a múlt – manapság nem mindig magától értetődő – jelenbe tartozása) ismét sajátos formastruktúrát szül (kikezdhetetlenségét majd az idő dönti el). Ez nem érdem, hanem adottság. (Jancsó többször elmondta, ha akarna sem tudna más filmeket készíteni.) Az viszont már ilyen közelségből szemügyre véve is érdemnek mondható, hogy Jancsó kifejezésmódbeli átformálódása során alkotói autonómiáját egyre határozottabb kontúrokkal vonja az irónia szellemkörébe.
Csillagosok katonák (1967, részlet)
A legutóbbi három filmben folyamatosan előtérbe kerülő látásmód eddig is személyiség és alkotás szabadságának megőrzésére nyújtott lehetőséget. Jancsó nem lett próféta, nem lett szent, nem vált bukott anarcho-forradalmárrá, sem sikeres reformerré; nem züllött önmaga paródiájává és nem újult meg művészileg; nem jutott hatalomra, de nem is vesztett el semmit. Ami elveszett, az a hit: hit a világ azonnali megváltoztathatóságában és abban, hogy ennek a folyamatnak szellemi-agitatív része lehet a filmművészet mint forradalmi tett. 1968 után a racionalista pragmatizmus tévedésnek bizonyul, a világmegváltó tervek politikai és ökológiai értelemben egyaránt pusztuláshoz vezetnek. A jelképek korát éljük a társadalmi életben (hazugság) és a művészetben (igazság) egyaránt. Az áthallások, relativizálódások, újraértékelések időszaka ez. Semmi sem biztos – dördül el A zsarnok szíve végén egy ismeretlen lövés. A semmi a biztos – mondja immár az Isten hátrafelé megy alkotóira irányított hasonló lövés önironikus pátosszal a nyolcvanas-kilencvenes évek társadalmi változásainak „bizonyossága” nyomán. A semmi pedig nem ragozható. A világon nem lehet változtatni, a világot (a világunkat) meg kell teremteni. S az isteni pozícióban magára maradt ember szerepe komolyan (és főképp múltjával, azaz sorsával együtt) csak ironikusan szemlélhető.
Égi bárány (részlet, 1970)
A hatvanas évek modernsége, az új, a „neo” paradigmája, a strukturalista látás- és elemzésmód tette annak idején egyetemessé Jancsó művészetét. Napjaink posztmodern kultúrájában, a szétesettség és eklektika tarka állapotában – ha egyetemességről nem is beszélhetünk – Jancsó reflektált (Hernádi Gyula szavával: ironikusan elszavalt) iróniája legalábbis szerves része a világ filmművészetének.” (A teljes tanulmány itt olvasható.)
video
A mindössze 11 snittből álló Sirokkó (1969) forgatásán készült Pintér Georgnak ez a szép és alig látott werkfilmje, a Tanulmány. |