a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Az Ifkovits-brigád

Jegyzet a politikai költészetről szóló vitához

ifkovits lead"Csak ment a munka furton-furt, egy percre meg nem állt.
Túlóra nélkül dolgozott az Ifkovits-brigád."

Ma tart a Fiatal Írók Szövetsége vitaestet abban a témában, létezik/létezhet-e politikai költészet a XXI. században. Anélkül, hogy bármilyen aktuális párhuzamba belemennénk, a rendezvény szervezői által felvetett kérdések apropóján felidézzük, hogyan vélekedtek erről elődeink az ’50-es évek elején.

Elöljáróban: a téma sokkalta fontosabb volt akkoriban az irodalmároknak, és (ami persze igazán számított) a hatalom képviselőinek is. Ennek több oka is volt.

Részint a nemzeti hagyományok miatt, hiszen az olvasás, kultúrafogyasztás nagyjából a reformkortól az irodalmon túli tartalmakkal is párosult. Másrészt a televíziózás előtti korról van szó: az információszerzésből lényegesen nagyobb szelet jutott a sajtónak, rádiónak, mint akár rá egy évtizeddel. Harmadszor a kommunista politikai vezetés magával hozta az igényt Moszkvából az irodalom agitációs és propagandaeszközzé formálására. És ne feledkezzünk el arról sem, hogy az írók többsége a hatalom szemében különféle okokból személy szerint is "büntetésben volt": pályájukat döntően 1945 előtt kezdték, polgárinak számítottak, és jelentős részük megélhetési gondokkal küszködött, vagy legalábbis, a dolog természete szerint, publikálni akart.

1950-re világosan látszottak már mindennek a korlátai, másfelől felsejlettek az új, eléggé szűknek tűnő lehetőségek.

A Magyar Dolgozók Pártja megújuló, erősen balos elkötelezettségű irodalmat várt, amely "dalban mondja el" az aktuális üzeneteket. Viszont, hozott anyagból voltak kénytelenek dolgozni. Ez a szituáció mai szemmel nézve sokszor különös következményekkel járt.

Kuczka
Kuczka Péter

Az új kultúrpolitika egyik kedvence a fiatal Kuczka Péter. (Ne feledjük, az írásunkban szereplők többsége hozzá hasonlóan ekkoriban huszonéves, így mélyebb politikai bölcsességet fél évszázaddal később ne kérjünk tőlük számon). Volt Kuczkának egy elhíresült verse, Az Ifkovits-brigád. Ennek különlegessége, hogy nem akárhol jelent meg: a létező legjobb nevű szakmai sajtótermékben, a Kenyeres Imre szerkesztette akkori budapesti könyvszemlében, a Diáriumban. Babits-tanítványok, az újholdas ígéretek és a megfellebbezhetetlen tekintélyű idősebb alkotók versei között egyszer csak ezeket a sorokat találta a meglepett olvasó:

A Hungária Műveket
bizony mi lepipáltuk
és így lett első élüzem
növényvédőszer gyárunk.
Csak ment a munka furton-furt, egy percre meg nem állt.
Túlóra nélkül dolgozott az Ifkovits-brigád.

Teljes szöveg

A magyar líra korábban nem erről szólt. Voltak egyszerű alkotók, Petőfitől Erdélyi Józsefig, de ők "szimpla verseikben" a népdalhoz nyúltak vissza, és nem arról üzentek, hogy a munkaidőt kell rendesen kitölteni, nem a túlóra-pótlékra bazírozni. Próbáljuk megérteni a helyzetet! Kuczka modernsége egyfelől "a múltat végképp eltörölni" esztétikai megvalósítása, hiszen lényegében mindent negligál, ami eredményként az elmúlt évszázadokban megszületett. De a párt nem azért szerette, mert pocsék vers, hanem mert a másik oldalról megvalósította az elvárt küldetést: közérthető módon versbe csomagolta az üzenetet. Használta az irodalmat, és nem az irodalom előretolt helyőrsége volt a pártban. Ez volt az új korszak hangja.

video

Részlet a Dalolva szép az élet (1950) című legendás sematikus alkotásból

Ha őszinték akarunk lenni, Kuczka költeménye nemcsak a kultúrpolitikának tetszett. Néhány éve beszélgettem valakivel, aki az egykori Újhold-körhöz, tehát nagyjából a Babits-örökséget továbbvivő, legtehetségesebb fiatalokból álló alkotócsoporthoz tartozott. Azt mondta, a Diáriumban megjelent költemény hihetetlenül felszabadító érzéssel hatott rájuk. Ők is azt gondolták, az új korszak (amelynek amúgy finoman szólva sem voltak hívei) gyökeres változásokat hoz a költészetben, energiával telíti, lendületet ad neki, és ennek a forradalomnak az eredménye esztétikailag is valahogy a Kuczka mutatta irányban lesz. Az irodalom visszatalál a széles olvasórétegekhez, és (mint az aranykorban) át fogja szőni a mindennapokat. Persze, nem a tehetségtelenek által írt fűzfaversek, csasztuskák, vagy az írástudók tollából származó, de tréfából született alkotások jelentik majd az új esztétika csúcsteljesítményeit. (A legenda szerint az utóbbi módon, szinte tévedésből lett a párt egyik legfelkapottabb költője Devecseri Gábor.)

Ha beleolvasunk a korszak sajtótermékeibe, látjuk, hogy voltak, akik megértették a politika diktálta lényeget, és voltak, akik nem. Zelk Zoltán például a hagyományos értékek védelmére kelt, és ebből a nézőpontból talált jogos fogást Az Ifkovits-brigádon. Azt gondolta, a rossz, igénytelen versnek nem lesz olvasója. A torkának is ugrottak.

A mai olvasó valahogy azt látja, hogy az ötvenes években írt versekben is, minden tartalmi kérdéstől függetlenül, Juhász Ferenc, Weöres Sándor és a többiek esztétikailag is nagyot, eredetit alkottak. Ha adott esetben meg is lepődünk, mit keresnek nagy verseik között konkrét politikai utalások, akkor is a maguk képére formálták a kötelezően előírt anyagot. Emiatt ki is kaptak a megfelelő fórumokon, mert a költészet, éppen az volt a sallang ezekben a versekben az ideológiai korifeusok szemében. Ellenben akik szigorúan az adott kelléktárból válogattak, és megbízható minőségben alkottak ipari mennyiségű tucatverset, azok simán átmentek a rostán.

A korszak rostáján, úgy értem. Mert ma már, az adott és akkoriban örökösnek tetsző körülmények elmúltával nem nagyon emlékszünk a nevükre.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.03.08. 15:08 • Címke: videó, irodalomtörténet

Digitális Irodalmi Akadémia