A könyvtárnak teret kell adnia a közösségi léthez

Interjú a győri városi könyvtár igazgatójával

„A személyes találkozást semmi sem tudja kiváltani. Ebben rejlik a könyvtár értéke.”

Ahogy a győri városi könyvtár neve is mutatja – Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és Közösségi Tér – többről van itt szó, mint pusztán könyvek lelőhelyéről. Az évek folyamán a közösségi tér létrehozásában, kialakításában kulcsszerepe volt dr. Horváth Sándor Domonkosnak, a könyvtár vezetői posztját 2003 óta betöltő igazgatónak.

Hogyan tud egy városi könyvtár megyei értékűvé válni, vagy versenyképes lenni egy egyetemi könyvtárral szemben?

Könyvtárunk alapterülete, kötetszáma és nem utolsósorban tizenegyezer regisztrált felhasználója egy izmosabb megyei könyvtár paramétereinek megfelelő. A sajátossága a hétköznapokban mutatkozik meg. Széleskörű szolgáltatást nyújtunk; ebbe számos közművelődési tevékenység is beletartozik. Említhetem a szaklexikonokban is szereplő galériánkat, ahol folyamatosan rendezünk képzőművészeti kiállításokat. A minden évben megrendezésre kerülő könyves seregszemlénknek, a Győri Könyvszalonnak éves szinten húszezer látogatója van. Téves úgy kategorizálni, hogy városi könyvtár vagy megyei könyvtár. Az elismerést, a rangot nem ez mutatja.

Hanem?

A felelősség, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból a lehető legjobb eredményt hozzuk ki. A megbecsülés másik fokmérője a felhasználók elégedettsége; ebbe beletartoznak a rendszeres látogatók, az internetezők (napi 45 perces ingyenes hozzáférést biztosítunk), az információt kérők. A hangsúly a nyitottságon van: ma már nem elég általános kulturális szolgáltatóvá válni, szükség van valami pluszra is.

Úgy gondolja, hogy a digitális szolgáltatás minden generációt meg tud szólaltatni?

Generációk szerint más és más igények fogalmazódnak meg, bizonyos generációk számára már az e-book jelenti a könyvet. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy egyes műveket nem lehet jól alkalmazni ebben a formában – legalábbis a mai szinten. Egy-egy képzőművészeti album kézi hordozón aligha nyújtja azt az élményt, mint nyomtatott formában. Hasonló egy nagy áttekintésű térkép, ami szintén nem működik iPodon, vagy hasonló készülékeken. Szöveges dokumentumok esetén alighanem költséghatékony megoldás a digitalizálás, és amennyiben egy-egy digitalizált kiadásnál igény van nyomtatott verzióra, azt külön megrendelésre lehet előállítani.

A könyvtárnak teret kell adnia a közösségi léthez.

Mi lesz a könyvtárakkal? Meg kell kongatni a vészharangot?

A digitális kultúra előretörése nem a Gutenberg-galaxis végét hozza el, hanem az átrendeződését. Igaz, hogy a digitális művek piaci szegmense növekszik, de nem ez jelenti a problémát. Kilátástalannak tűnik az a törekvés, hogy a kiadók időkorlátos műveket hoznak létre. Felesleges, mert nem ez védi a jogokat, a megjelentetést. A piac diktálja a trendet, ha nincs érdeklődés, önmagát számolja fel az adott mű. Új, eltérő, a felmerülő problémákat mindenki elégedettségére kezelő megoldásokat kell kidolgozni, mégpedig technikai, szabályozási, és könyvkiadás-támogatási területeken egyaránt. Azt sem hiszem, hogy megkérdőjeleződne a könyvtár léte. A személyes találkozást semmi sem tudja kiváltani. Ebben rejlik a könyvtár értéke. A telefon, az internet tökéletes a távolságok áthidalására, de a személyes kontaktust sem az előbbi kettő, sem a közösségi oldalak nem tudják helyettesíteni. A könyvtár – komplex szolgáltatásokkal – ki tudja elégíteni ezt az igényt. Nem csak könyvraktárként kell működnie, hanem teret kell adnia a közösségi léthez. Ha van egy kellemes kávézója, ahol egy csésze kávé elfogyasztása után nem méregetik a vásárlót, ahol lehet beszélgetni, elüldögélni; egy kisebb vetítőhelynek is óriási szervező ereje lehet, ahol vetítés után el lehet beszélgetni a filmről, vagy egy konferenciaterem, számos közművelődési programmal mind-mind a tér szélesítését kínálja. A felhasználó nem úgy gondolkodik, hogy van közművelődési intézmény és vannak a közgyűjtemények, azt nézi, hol érzi jól magát, hova megy vissza szívesen újra meg újra.

Ez lenne a jövő?

Egy ésszerű kultúrpolitikai paradigmaváltás esetén. A felelősség kérdése. Nem rémülten kell ülni az íróasztal mögött, hanem azon gondolkodni, mit lehet hozzátenni az alaphoz. Egy változási trendet látok, azért nem mondom, hogy fejlődési, mert nem tudni, mit hoz. De a pesszimizmus nem vezet sehova.

Ennek ment elébe a Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár és Közösségi Tér?

Igen. Tavaly ősszel változott meg a nevünk. Formalitásnak tűnik, de a névváltozás pontosan tükrözi azt a szellemi törekvést is, amiről beszéltem. Remélem, a tér kitágítása fizikai értelemben is megvalósul majd. A fenntartónk megpályázott egy EU-s projektet, és ebből el tudtuk készíttetni az építési terveket, a kivitelezés azonban még hátra van. Ehhez igyekszünk külső forrásokat, pályázati pénzt szerezni.

dr. Horváth Sándor Domonkos

A Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület elnöke. Mennyiben jelent más felelősséget ez a pozíció, mint a könyvtárigazgatói?

A felelősség hasonló, a feladat más: operatív. Publikációim, előadásaim révén megismert a szakma. Huszonöt év könyvtárosi múltam, a jogászi diplomám sajátos helyzetbe hozott. Jogászként sosem rajongtam a szerzői jogokért, de egyre több kérdés talált meg könyvtárosként. Így méginkább beleástam magam, körbejártam a digitalizálással kapcsolatos kérdéseket, a felhasználási lehetőségeket. Alighanem ez volt a fő ok, amiért a tagság rám bízta az egyesület képviseleltét. A MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) évekkel ezelőtt civil kezdeményezésből jött létre. Néhány lelkes kolléga tette meg az első lépéseket. Mérföldkövet az Országos Széchényi Könyvtár belépése jelentette. Az OSZK integrálta és szolgáltatásként kezdte működtetetni. Általában tizenötmillió forint támogatást tudunk megszerezni az utóbbi években, amiből biztosítani tudjuk a minőségi gyarapodást úgy, hogy nem jogvédett műveket digitalizálunk, vagy megszerezzük a jogosult engedélyét az ingyenes felhasználásra. A művek kiválasztásánál nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni. A választáskor a legjobb kiadást vesszük alapul, a digitalizálás végső fázisa pedig egy alapos korrektúra, betűről betűre. A MEK részt vesz a Digitális Képarchívum munkáiban, és a hangoskönyvek gyártását is megrendeli mostanában, lehetővé téve ezek ingyenes megjelentetését is. Közel tízezer kötetet tartalmaz a MEK állománya, a napi látogatottság meghaladja a százezret. Ebbe beletartoznak a határon túli területek is. Az internet nem ismer határokat, azonban tükörszerverek segítségével Kárpátaljától Erdélyen át Szerbiáig növeljük a lehetőséget arra, hogy a határon kívülre is eljutasson a magyar szó.

Hogyan látja a Magyar Nemzeti Digitális Archívum (MaNDA) beilleszkedését a digitális kultúrába?

A könyvtáros szakmában a MaNDa megítélése két irányú. A könyvtárak egy részében rossz érzést kelt. Ez részben abból adódik, hogy még nem látják át az egésznek a működését, struktúráját, kifutását, az együttműködés lehetőségeit és formáit. Nyilvánvaló, hogy vélt és valós érdekellentétek is mozognak a háttérben. Azt mondom, a gyümölcseiről ismerszik meg a fa. Sok minden változáson megy keresztül; a digitalizálás folyamata mára előrehaladott. A könyvtárak felelőssége, mennyire ismerik fel ennek jelentőségét, és képesek artikulálni, majd elfoglalni ebben az őket megillető helyet, legyen az a munkamegosztás vagy a szolgáltatás bármely pontján: a lényeg a felhasználó érdeke.

Fejes Katalin

A könyvtár ifjúsági és gyermekoldala
A könyvtár irodalmi magazinja
A könyvtár a Facebookon

• Publikálva: 2012.03.09. 09:27 • Címke: digitalizálás, épület, interjú