a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Marguerite Duras, az örök szerető
A francia írónőről mindenkinek az egzotikum jut eszébe – nem az olyasfajta vadság és erotika, mint például Anaïs Nin könyveiről, hanem egy titokzatos, fanyar, mindig párás és forró világ.
Marguerite Duras regény-, dráma- és forgatókönyvíró Saigon mellett, Dél-Vietnámban született, ami akkoriban francia gyarmat volt. Apja, aki matematika tanár volt, nem sokkal azután, hogy lánya megszületett, megbetegedett és visszament Franciaországba, majd hamarosan meghalt. Tanítónő édesanyja egyedül maradt három gyermekével, és egy szerencsétlen befektetésben elvesztette az összes pénzüket. Később Sa Đécben telepedtek le, ahol anyjuk egy iskolát vezetett (amely még ma is működik). A lány itt került viszonyba egy gazdag kínai család sarjával, Huynh Thuy Level. A szerető című regényében dolgozza fel kapcsolatukat: nem házasodhattak össze, hiszen az ő családja nagyon szegény volt, nála sokkal idősebb kínai kedvese viszont a felső tízezerhez tartozott. A különbségek miatt mindkét család tiltakozott a frigy ellen, Marguerite-t édesanyja és bátyja is verte, mondván, szégyent hozott a családra.
A szerető
17 éves korában Franciaországba költözött és beiratkozott az egyetem matematika szakára, de hamar rájött, hogy inkább a politológia és a jog érdekli. Elkezdett a francia Kommunista Pártnak dolgozni, majd a harmincas években a kormánynak, mint Indokína képviselője. Eközben megismerkedett Robert Antelme íróval, akivel nemsokára összeházasodtak. Duras, aki akkor már több regényt is írt, jelentkezett a Gallimard kiadónál, akik elutasították a regényét, bár ő öngyilkossággal fenyegetőzött. A háború alatt, 1942 és '44 között a Vichy kormánynak dolgozott, majd bátyjával együtt csatlakozott a francia ellenállási mozgalomhoz. A Gallimard végül kiadta regényét, de nem örülhetett sokáig a sikernek, mivel férjét az ellenállói tevékenysége miatt elvitték a buchenwaldi koncentrációs táborba. 38 kilósan került haza, felesége sokáig ápolta, majd elváltak, de barátok maradtak. A Duras-Antelme házaspár még a megszállás alatt ismerkedett meg Dionys Mascolo íróval, aki a férjjel jó barátságba került, a nő pedig a szeretője lett. Amikor elvált, összeházasodtak és 1947-ben született egy fiúk is. Eköben rengeteget írt, nem csak saját regényeket, hanem különböző folyóiratokba is. Forgatókönyvekben is gondolkozott, így született a Szerelmem Hirosima is, 1960-ban. További négy forgatókönyvet is írt, de ezek nem arattak nagy sikert. Pedig forgatókönyveiben a képek helyett inkább gondolattöredékek dominálnak és a montázsnak is szabad teret biztosított, amelyek újszerűségükkel meghökkentették nézőt.
Mascolo, Duras, Antelme: a háromszög
Regényeit olvasva mindenki érzi, hogy mindvégig a saját életéről ír. Nemcsak leghíresebb műve, amelyből később A szerető című film is készült, merített fiatalkori élményeiből, hanem Alkonyul című kisregénye is. Ez utóbbi Indiában játszódik és egy szerelmi háromszöget mutat be, amelyben a kalkuttai francia nagykövet felesége beleszeret a korábbi lahorei konzulba, és átéli az addig soha át nem élt gondtalan ifjúság érzését. Szinte az összes női szereplője végigjárja a kiteljesülés felé vezető utat, amely szenvedély és halál, erkölcsiség és tabuk között vezet végig. De minden harca végül a boldogtalanságba vezet, amit Duras rendkívül hideg és lényeglátó módon ír meg. A háború alatti emlékeit az 1985-ben megjelent Fájdalom című könyvében írja meg. Ebben beszél a házasságáról, kommunista korszakának aktivizmusáról és arról, hogy hogyan várta haza a férjét és hogyan kapta vissza annak csak árnyékát.
Duras és Yann Andréa Steiner
A háború minden lelket megsebez – és Duras számára ez a sebzettség, fájdalom az egyik a legfontosabb dolog az életben. Rengeteget írt és a nyolcvanas évek elején rengeteget ivott is, talán, hogy ezt a fájdalmat valahogy enyhítse. 1982-ben már annyira súlyos alkoholista volt, hogy bár beutalták egy elvonókúrára, túléléséhez nem fűztek sok reményt. Viszont a szívós test nem adta fel és csodával határos módon meggyógyult. Utolsó nagy betegségével már nem egyedül kellett szembenéznie. Akkoriban ismerkedett meg a fiatal filozófushallgatóval, Yann Andréa Steinerrel, aki 1980-ban összeköltözött vele. A fiatal szerető halálig kitartott mellette és később megírta szerelmük történetét M.D. címmel. Mert talán az alkotás körkörössége folyamatos.
Bakk Ágnes