​Hazagyalogoltak Szibériából

A MaNDA egy esztergomi orosz fogolytáborról készült filmmel is hozzájárult az EFG (European Film Gateway) a nagy háború századik évfordulójára készített adatbázisához.

Abban talán konszenzus van a hadtörténészek között, hogy az első nagy világégés volt utolsó „lovagias” háború. A kijelentést sok mindennel alá lehet támasztani, de most nézzük csak a hadifoglyok sorsát. Akik tömegesen jelentek meg a hadviselő országokban, és akikről a hátországok lehetőségeikhez mérten igyekeztek gondoskodni, megalázásuk, kínzásuk és megsemmisítésük fel sem merült az amúgy ádáz ellenfelekben.

Az 1915 nyarán vagy kora őszén forgatott tudósítás a Kis Srázsa-hegy alatti volt üveggyár területén kialakított tábort mutatja be úgy, hogy a képsorok egy részét valószínűleg a hegy tetejéről vette a kamera. A táborban, amelyet a háború elején kiképzési célokra és emellett internálásra használtak, a forgatás idején 10 ezer orosz hadifogoly tartózkodhatott, akik a német segítséggel végrehajtott gorlicei áttörés (1915 májusának első napjai) során estek fogságba. Mackensen tábornok és a német 11. hadsereg beavatkozására azért volt szükség, mert az oroszok előző év késő őszén már Bártfát is elfoglalták és Magyarország belsejét veszélyeztették. Az ellencsapás és a gyors előrenyomulás viszont nagy sikereket és rendkívül sok hadifoglyot eredményezett, egész orosz seregtestek estek német és osztrák-magyar hadifogságba. Elhelyezésük előbb a front közeli gyűjtőtáborokban, majd pedig az ország belsejében felépített hadifogolytáborokban történt, ezzel is nehezítve a sikeres szökés lehetőségét.

Kenyérmező

A szökés megelőzésének másik módja az volt, hogy állandó elfoglaltságot biztosítottak a hadifoglyoknak. Ez lehetett a tábor területén végzett munka, de ki is szervezhették a foglyokat a környékre felügyelet mellett dolgozni. A tábori élet fontos része volt a reggeli és esti létszámellenőrzés, a sorakozóval járó eseményről a film elején láthatunk képeket, ami egyébként az őrszázad menetelésével kezdődik. A nap fénypontja a hadifogoly számára az ebédosztás lehetett, amelyet a mélyen vallásos oroszoknál közös ima előzött meg. A film készítésének idején egy szárazbabfőzelék-szerű étel volt a menü, és láthatóan nem fukarkodott vele az ételosztó fehér köpönyeges ember. Azt, hogy mennyire ízlett az étel az oroszoknak, megpróbálhatjuk leolvasni a két katona arcáról, akik a hátukat egy barakk oldalának vetve ülnek a földön és kanalazzák az ebédjüket. A záró képsorokon a foglyok „vasárnapi korzózását” láthatjuk, ami alatt remekül le lehetett bonyolítani bizonyos találkozókat, szökéstervezgetéseket.

Mert a hadifoglyok kötelessége a szökés és a harc folytatása. A cári hadsereg Türkmenisztán területére vitt magyar foglyai például úttalan-utakon Afganisztánba szöktek, Szibériából pedig többen Kína felé vették az irányt. Az oroszoknak némileg kisebb távolságokat kellett legyőzniük, ugyanakkor a háború vége felé megnőttek a lehetőségek is azzal, hogy a fronton szolgáló magyar férfiak helyett jórészt nekik kellett betakarítani a termést. A falvakba küldött foglyok lényegében szabadon mozogtak, sokan meg is szöktek, vagy a többet ígérő gazdához álltak be dolgozni. Nem volt ez máshogy a magyarokkal sem oroszföldön, itt ők arattak, míg helyiek a fronton küzdöttek. A magyarországi orosz hadifoglyok történetét az 1918 márciusában, Breszt-Litovszkban megkötött béke zárta le, amely a kölcsönös fogolycserével is járt.  Az oroszok csak az év végén, vagy 1919 elején indulhattak a Kárpátokon túlra, míg e sorok szerzőjének nagyapja, sok más sorstársához hasonlóan, csak 1919-ben ért haza Szibériából, az út javát gyalogszerrel megtéve.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.04.11. 10:30 • Címke: első világháború 100, manda, efg1914, történelem, manda, efg