a rovat írásai
Elment Nepp József is
Elhunyt Nepp József Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, tudatta családja hétfőn az MTI-vel.
Rekordszámú filmmel jön az idei Verzió!
Idén 14. alkalommal rendezik meg a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 14. és 19. között 43 országból több mint 100 filmet vetítenek Budapesten, november 23. és 25. között pedig Pécsett és Szegeden láthatnak válogatást az érdeklődők.
Ezüst Ibolyát kapott A martfűi rém
A legjobb filmnek járó Ezüst Ibolya-díjat nyerte el Sopsits Árpád A martfűi rém című filmje az olaszországi Parma Music Film Festivalon, melynek szakmai zsűrije Szabó Gábort a legjobb operatőr díjával tüntette ki.
Halálos séta a Károly-híd korlátján
Meghalt Jan Tríska neves cseh színész, aki számos amerikai filmben is szerepelt. A nyolcvanéves művész hétfőn kórházban halt meg, miután új filmje forgatása előtt a Károly-hídról beesett a Moldvába és súlyos sérüléseket szenvedett, közölték hétfőn Prágában.
Magaskultúra az Urániában
Metropolitan operák, Bolsoj balett-előadások, vezető angol és orosz színházak darabjai, valamint a világ vezető múzeumainak tárlatait is megtekintheti a közönség az Uránia Nemzeti Filmszínház mozivásznán a 2017/18-as évadban.
Filmrendező, aki Wittgensteinről írta a diplomamunkáját
Hatvanadik születésnapját ünnepli szeptember 21-én Ethan Coen amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Neve és pályája elválaszthatatlan szintén rendező bátyjától, Joel Coentől, akivel több mint harminc éve dolgoznak együtt, s olyan filmeket jegyeznek, mint a Fargo vagy a Nem vénnek való vidék.
Meglesz a szobor Piedone szülinapjára
A tervek szerint Bud Spencer születésnapjára, október végére kerülhet ki a színészt ábrázoló egész alakos bronzszobor a budapesti Corvin sétányra, közölte a Józsefvárosi Önkormányzat az MTI-vel.
Világkörüli útra indul a Trónok harca
Barcelonában debütál a Trónok harca televíziós sorozatról szóló világkörüli vándorkiállítás október végén.
A 7. évadot egymilliárdszor töltötték le
Több befejezést fognak forgatni a Trónok harca utolsó epizódjához, így
akarják elejét venni annak, hogy kiszivárogjon, miként végződik a
népszerű sorozat. A 7. évadot amúgy egymilliárdszor töltötték le illegálisan.
Moszkva helyett Vlagyivosztokba vitték a premier előtti vetítést
Megtartották Vlagyivosztokban Alekszej Ucsityel Matilda című filmjének premier előtti vetítését nem sokkal az után, hogy Moszkvában órákkal a tervezett bemutatója előtt hétfőn lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma vetítését biztonsági okokra hivatkozva.
Mégsem vetítették a Miklós cárról szóló filmet
Órákkal tervezett vetítése előtt lemondták a Miklós herceg, a későbbi II. Miklós cár és egy szentpétervári balerina, Matilda Kseszinszkaja szerelmi viszonyáról szóló történelmi filmdráma, a Matilda premier előtt moszkvai bemutatóját.
Füstifecske tavaszra 2.
Dokumentumfilmek
Beszámolónk második részében a nem fikciós alkotásokat vesszük sorra. A 7. Észt Héten ezekre is örömtelien sokan voltak kíváncsiak.A Disco és atomháborúban (2009, r: Jaak Kilmi) megismert tematika sajátos vetületének tekinthettük a Kozmosz (2012, r: Heli Tetlov) című alkotást, amely a közösen eltöltött idővel magyarázza a szovjet korszak keserédes fölelevenítését. A hatalommal való egyenrangúság lehetőségeinek keresése vezeti a kisembert, amikor a hétköznapok nehézségeit furfangosan megoldja, kreatívan használva az adottságokat (ez esetben háztáji hasznosításképpen lekvárt tölt az űrétel-tubusba), s akkor is, amikor a tegnapelőtt idős szuperhőseit, az egykori űrhajósokat meghívja Põltsamaa-ba, abba az ötezer lelkes észt kisvárosba, ahol a szovjet munkamegosztás jegyében az űrételekhez gyártották azokat a bizonyos tubusokat. Aki arra kíváncsi, hogyan dolgozták föl a hétköznapi érintkezés szintjén az észtek a szovjet rendszert, csak hallgasson bele abba az idilli, életteli, önironikus, csipkelődő beszélgetésbe a kisvárosi amatőr festőkör korosodó asszonytagjai és az űrhajósok között, amit az utóbbiak tiszteletére rendezett kiállításon folytattak!
A legkevésbé sem idilli ezzel szemben az állandó lakos oroszok élete. Az 1,3 milliós Észtországban nem egészen egymillió az észt, s csaknem félmillióra tehető az orosz anyanyelvűek száma. Az oroszoknak állampolgársági vizsgát kellene tenniük az észt állampolgárság elnyeréséért, s mivel erre nagyon sokan nem képesek, hontalan státuszba kerültek: nincsenek politikai jogaik, nincs útlevelük, ottragadtak egy nem éppen jóindulatú közegben. A válogatókat dicséri, hogy a filmekben alig-alig reprezentált oroszok gondjait cseppben a tengert-konyhakertben a hazát módjára bemutató Nem az én földem (2013) című, Szergej Trofimov-Aljona Szuzsikova páros készítette dokumentumfilmre rátaláltak. A Dvigatyel gyár dolgozói a szovjet időkben a tallinni repülőtér közelében kaptak apró telkeket, amelyeket évtizedekig művelgettek. A szomszédok összejártak, összeszoktak. Érzik, hogy lehetetlent remélnek, mégis bíznak abban, hogy nem válik valóra, amikor a reptér bővítésre hivatkozva bejelenti, hogy elveszi tőlük a kiskerteket.
Virágok az Olajfák hegyén főszereplője
Budapesten is osztatlan sikert aratott a Miből lesz a por és hová tűnik a pénz? (2013, r: Ene-Liis Semper, Tiit Ojasoo), nem véletlenül nyitják ezzel a brüsszeli Millennium Dokumentumfilmfesztivált. A NO99 Színház a 2010-es választások előtt bejelentette: politikai kampányt indít, melynek során minden demagóg, manipuláló sőt blöff-eszközt előbb megismertet, majd bevet a (fiktív) Egyesült Észtország Párt sikere érdekében. A lépésről lépésre fölépített projekt hatása leírhatatlan volt, amit úgy képzeljünk el, mint ha a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak sikerülne megtöltenie egy stadiont a drukkereivel, közöttük kormánytagokkal. A politikusok – sértődés után? helyett? – meglepően őszintén reagáltak a színészek felvetéseire, a személyes megtámadtatásaikat is beleértve. Egyre valóságosabbá vált maga a párt is, olyannyira, hogy érdemesnek tűnt legalább elméletben eltöprengeni azon, leleplezzék-e egyáltalán a projektet, vagy a helyzet logikájából adódóan lépjenek-e át a politikai színtérre. Az Éljen a szabadság! című olasz játékfilmmel ütősen felelgethetnének egymással.
Nem az én földem
A Virágok az Olajfák hegyén (2013, r: Heilika Pikkov) című portréfilmet rendezője is elkísérte Budapestre. A lendület és a botorkálás képeivel jellemzett Ksenia nővér nyolcvankét esztendeje és minden megállapodottsága dacára a mai napig élete ellentmondásai között vergődik. Történetében ott tükröződik Észtország történelme is, az országé, amit nem érez a hazájának. Joggal: a tapai katonai bázis közelében nőtt föl, repülőmérnök akart lenni, s mindössze tizenhat éves volt, amikor 1944-ben előbb Németországba, majd Ausztráliába emigrált, ahol 23 éven keresztül dolgozott onkológusként. Szülei elrontott házassága, anyjával való rossz viszonya nem maradt hatástalanul, sokszori próbálkozás után sem tudott boldog párkapcsolatot kialakítani. A jeruzsálemi Úr Mennybemenetele orosz ortodox zárda legidősebbjeként életében először joga van ahhoz, hogy zárkózott személyiségének megfelelően elkülönülve, a saját ritmusa szerint ápoljon növényeket, készítsen képeslapokat, s imádkozzon azokért, akiknek szükségük van az Úr segítségére. A film középpontján, dramaturgiai csúcsán az idős asszony váratlanul kitör: az indulatosságig fölkavarja a filmbeli visszaemlékezés. Mert a kolostorba vonulás érdekében elszakadt ugyan Togóban örökbefogadott fiától, hajlott kora ellenére nem alkalmas még a legerősebb, a némasági fogadalom letételére. Következnek ismét a megnyugvás hétköznapi képei, jószolgálati útja Tallinnba, a béke a legközelebbi kitörésig. Heilika Pikkov, e letisztult, szépen szerkesztett, érett alkotás meglepően fiatal rendezője maga is élt ugyan Jeruzsálemben, Ksenia nővérrel azonban Tallinnban találkozott. A filmet a rend apátnőjének engedélyével forgatta, akinek Ksenia engedelmességgel tartozik, nem volt tehát beleszólása, akarja-e, hogy a múltjában pásztázzon a kamera. A hetven perces film huszonöt óra (3200 file), mintegy két év alatt leforgatott anyagból állt össze. Az elkészült mű 2013-ban a legnézettebb észt dokumentumfilm volt a mozikban. A kolostor és a többi apáca életét bemutató anyagból könyv készül majd.
Miből lesz a por és hová tűnik a pénz?
Filmként működik a március 17-én megnyitott Szegfűk és tulipánok című kiállításon bemutatott, a francia-észt Eléonore de Montesquiou által készített Nő (Naine – Zsenscsina, teljes film itt) című videója is. A 2009-es fekete-fehér alkotás az ötvenes éveiben járó Olga monológja a Narva folyó partján, ami a két ikerváros, Narva (születési helye, ma Észtország) és Ivangorod (lakhelye, ma Oroszország) természetes határát képezi. Az asszonynak észt és orosz útlevele egyaránt van, de csak oroszul beszél. A peresztrojka-nemzedék tagja, bezárásáig, az 1980-as évek közepéig gyárban dolgozott, majd piacozott. Elvált, két gyereket nevelt föl egyedül. Érzelmei alig maradtak, nem akar már kapcsolatot sem, kortársaihoz hasonlóan a kötelességteljesítés tartja felszínen. Ők, akik szovjet korszakban kevesebbet kerestek, mint a férfiak, cserébe a munkahelyen és a családban is teljes jogú munkavégzésre „jogosultak”, csak arra vágytak, hogy egyszerűen nők lehessenek. A „szuperemancipáció” visszacsapásaként ő és folyton fáradt nőtársai bizony úri huncutságnak tartották a nyugati nőmozgalmakat. Azt figyelte meg, hogy a korosztálya nőtagjai mind nagyon sokat dohányoznak.
Mit tudnak az észtek? – semmi olyasmit, amit mi ne tudhatnánk.
Boronyák Rita
A 2014-es Észt Hét játékfilmjeiről itt olvashatnak.
Filmek a 7. Észt héten
Budapest, 2014. március 17.-26.