a rovat írásai

Bezárult a földvári kör

Különös játéka a történelemnek, hogy már Balatonföldvár kialakulása előtt fél évszázaddal a Széchenyi család kezében volt a világszínvonalú üdülőtelep kialakításának kulcsa. Széchenyi István gróf ugyanis 1846-ban az ország korszerű közlekedésének kialakítására kapott megbízást. A „legnagyobb magyar” a Javaslat a magyar közlekedésügy fejlődéséről című tanulmányában többek között a Budapestről kiinduló vasúti fővonalak fontosságát hangsúlyozta.

Széchényi Imre, a vidékfejlesztő gróf

Balatonföldvár 1894-ben, gróf Széchényi Imre jóvoltából válhatott önálló településsé. A Balaton déli partjának egyik legjelentősebb arisztokrata családja sokféle módon járult hozzá a terület fejlődéséhez. Széchényi Imre birtokrészt adományozott üdülőtelkek kialakítására.

Polly Ági, a rajzfilmben táncoló

A magyar filmtörténészek régi, sokszor leírt, ám szomorúan igaz ténymegállapítása, hogy 1945 előtt szinte alig beszélhetünk magyar animációs filmgyártásról. Vannak ugyan apróbb emlékek a 20. század első feléből ebben a műfajban, ám ezek többnyire reklámfilmek.

Kicsit egyszerű is, büdös is, de a miénk

Az emberiség hosszúra nyúlt történelme folyamán sokféle világítóeszközt használt, míg eljutott a villanyvilágításig. Ami mostanra a fejlődés csúcsának tűnik, hiszen a legmodernebb napelemes megoldásokhoz is kell egy kis hálózati rásegítés, ha tartósan nincsen átalakítható fény. No de inkább nézzük most a mécsest, mint fényforrást, ami sokkal nagyobb pályaívet futott be, mint a villanyvilágítás. És ha már mécses, akkor vegyük most elő a túrkevei Finta Múzeum egyik 3D-ben digitalizált, a funkció és a forma egységét mutató ilyen világítóeszközét.

Földvárra köves úton

Balaton partjának azon a területén, ahol ma Földvár van, a Kr.e. 4. évszázadban kelták éltek. Földvár neve írásos formában egy 11. századi magyar oklevélben bukkan elő. Addig azonban sok minden történet ezen a vidéken.

Az ácsmester bátor fiacskája

A pápai Gróf Esterházy Károly Múzeumban őrzött, a Református Újtemplom építéséről készült fotográfiát nézegetem, és bizonyos vagyok abban, hogy ott a toronysisak ácsolatának az alján Kerekes Károly ács fehér ingben, nyakkendőben csak azért vitte fel ilyen magasra a fiát, hogy majd ácsot faragjon belőle.

Az okos dohányzás eszköze

A világ első dohányzó emberei az indiánok voltak. Másokról legalábbis nem maradtak ránk erre vonatkozó emlékek. A dohány őshazája Amerika. Mint annyi minden más, Európában ismeretlen növény, mint a kukorica vagy a paprika is tehát lényegében Kolumbusz Kristófnak köszönhető.

Igényes ládikafül

Egy vélhetően fából összeállított ládának a füléből is elég sokat megtudhatunk egy-egy adott nép, vagy éppen település életéről, pontosabban annak egy időszakáról. Így vagyunk ezzel a Pátyon talált, bronzból öntött fogantyúval is, mely 2008-ban került a Szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum leltárkönyvébe.

Főúri kastélyból munkásüdülő

Velence felé autózván több útjelző tábla is jelzi, hogy merre menjünk, ha a Tordas nevű településre akarunk jutni. A fővárostól alig harminc kilométerre fekvő falu mára már némi túlzással az agglomeráció részének mondható. De hol volt akkor még Budapest, amikor ezen a helyen már a kőkorszaktól kezdve éltek kisebb-nagyobb embercsoportok: hunok, avarok, rómaiak. És persze a honfoglalás után magyarok.

Fakutya- mára már vasból

Most, az idei kemény telet magunk mögött hagyván, amikor is újra teljesen befagytak álló- és folyóvizeink, a Manda archívumában található kép segítségével visszaúszhatunk az időben a télbe, abba a nagyon hideg, jeges-fagyos időbe, amikor sokan elővehették például a fakutyát. Ezt a téli csúszó alkalmatosságot Magyarországon leginkább a Balatonnál használják, nevének anyagmegjelölésével ellentétben a mostani fakutyák vasból készültek.

Itt van valahol Balázsovits Norbert tanár úr?

Ha már egy bognárt láttunk a piacon portékáit árulni, nézzünk meg egy csapat, úgy 30-35 bognárt is 1910-ből, Szentes városából, ahol az Ipartestületi Székházban vacsorához, majd iszogatáshoz készülnek éppen. Béke volt immár hatvan éve, virágzott a gazdaság, jó volt Szentesen is bognárként élni és dolgozni. Én ezt is látom a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban őrzött fényképen.

MaNDA összes cikke »

​Miért jó, ha görbe a kard?

JO_manda_adatbazisA címben felvetett kérdésre a válasz igen egyszerű: a görbe kardokat, avagy szablyákat elsősorban vágásra használták, a hajlított pengén végigfutó él az emberi testtel érintkezve sokkal hosszabb és mélyebb sebet tudott ejteni, mint egy egyenes kard.

Igaz, a szablyával viszont a szúrás volt nehezebb, hiszen egy görbe pengét nehezebb pontosan irányítani. Ezért is volt divatban egy időben, hogy a szablya mellé úgynevezett hegyestőrt is használtak a vitézek. A MaNDA 3D-ben digitalizált gyűjteményében a keszthelyi Balaton Múzeum jóvoltából egy 19. századi tiszti szablya is „körüljárható”.

A szablyák a szarmaták, majd a hunok övére kötve jelentek meg először a hanyatló Róma által uralt Európában. A 60-80 centiméter hosszú, ívelt pengéjű, egyélű kardok félelmetes fegyvernek bizonyultak a rómaiak ekkor már jobbára segédnépekből, betelepülőkből álló, rövidebb, egyenes kardokat használó lovasságával szemben. Ahogy az avarok szablyáival is megszenvedtek a már jóval hosszabb, egyenes kardokkal hadakozó frank lovasok, akiket a korabeli páncélzat sem tudott megvédeni egy-egy jól elhelyezett, erőteljes vágás ellen. A honfoglaló és kalandozó magyarok tovább fejlesztették a fegyvert, a mi szablyáinkon már megjelent a fokél is, ami annyit jelent, hogy harci eszköz hegye mintegy 20 centiméter hosszan kétélűvé lett kovácsolva. (A fokélt egyesek szerint az ellenfél lovának kevésbé védett hasa ellni támadásra használták ügyesen eleink.) Az államalapítás után Géza és Szent István nyugati lovagjainak egyenes, kétélű kardjai jöttek divatba nálunk is, a szablya újbóli tömeges megjelenése Magyarországon az oszmán törököknek köszönhető.

szablya
Kattintson a képre, majd a 3D ikonra!

A keletről érkező hódítók hozták magukkal azokat a fokéllel is ellátott remek pengéket, amik ellen igazából csak hasonló eszközökkel lehetett védekezni akár a csata forgatagában, de az akkoriban gyakori páros viadaloknál is. Ezek a fegyverek, különösen a törökök még a mi szablyáinknál is íveltebb pengéi szúrásra már nem igazán voltak alkalmasak, tovább rontotta az esélyeket, hogy a lovasság nagyobbik részét akkoriban mell- és hátvért védte. A török lovasok láncinggel kombinált lemezpáncéljai ellen a végváriak a hegyestőröket, ezeket a sokszor majd két méteres, vékony eszközöket használták. (A korábban, de a török korban is használatos pallosokról és más szálfegyverekről majd talán máskor ejtünk szót.) A szablya viszont ettől fogva tulajdonképpen a mai napig jelen van Európában, hiszen a honvédtisztek által manapság ünnepi alkalmakkor használt díszkardok is ennek az eszköznek a „leszármazottai”.

Pontosabban a 1848-49-es szabadságharc alatt használt 80-85 centiméteres pengehosszú, 80 dekagramm súlyú huszárszablyák (1811M, 1827M, 1837M, 1845M, stb.) formáját megőrizve alakult ki ez a díszfegyver. A Balaton Múzeumban őrzött, a 19. század második felére datált tiszti szablya viszont „kóstolhatott embervért” is, hiszen Solferinónál, Magentánál, de a königgrätzi csatában is harcoltak magyar huszárok. A penge díszéül szolgáló maratott egyik, egyébként rossz helyesírású latin felirat Szűz Máriának, a magyarok patrónájának a segítségét kéri. A másik oldalon a szintén latin „Istenért és a hazáért” szöveg mellett az ismét csak hibásan írt latin „A hazáért és a szabadságért” felirat található. A tiszti szablyákon vasból kialakított különféle formájú markolatkosár a tulajdonos kezét volt hivatott védeni a vágások ellen, a pengén végigfutó vércsatornák pedig rugalmasabbá, könnyebbé tették a fegyvert és állítólag lehetővé lették annak az emberi testből való könnyebb eltávolítását is.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2014.05.20. 10:50 • Címke: történelem, 3D, manda, manda adatbázis

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

széchenyi imre
Széchényi Imre, a vidékfejlesztő gróf – A Somogy Vármegye közéletében meghatározó szerepet játszó, az alispáni tisztet viselő Széchényi Imre komoly mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, majd hosszabb időre Amerikába utazott. Hazatérte után somogyi birtokán telepedett le a 19. század végétől a magyar mezőgazdaság megújítását szorgalmazó mozgalom irányítója.