a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Két világ határán – Orhan Pamuk 60 éves

pamuk_leadAmikor a török író 2006-ban megkapta a Nobel-díjat, nagyon sokan támadták odahaza (őt és közvetve a díjat odaítélő testületet is), amiért nem a hagyományos nemzeti kánonból érkezett alkotó részesült az elismerésben.

Persze, a díjazások, mint tudjuk, mindig esetlegesek, és sokféle számítás keletkezik a nyomukban: ki nem kapta meg a díjat, aki arra érdemesebb lett volna? aki megkapta, miért kapta: világnézeti okból, hovatartozása miatt, lobbierők nyomására? Bárhogy is, az egyértelmű, hogy jelentős irodalmi teljesítmény nélkül nem kerül az ember a listára, és ezt a tényt a Pamukkal nem szimpatizálók sem vitatják.

A vele kapcsolatos dilemmák ugyanis döntően nem esztétikaiak: sokkal politikusabbak annál. Orhan Pamuk származásánál, neveltetésénél fogva (tegyük hozzá, elsősorban is jóravaló honpolgárként) aligha tehetett mást, mint hogy szembesíti az igen sokféle jelenkori török társadalmat a benne feszülő, de elhallgatott, elfojtott feszültségekkel, törésekkel. Célja pedig az, hogy a két kontinens között elterülő hatalmas országot a fejlődés irányába húzza. Értelmiségi regényíró, talán nem ismeretlen fogalom ez hazai tájakon sem.

Életútja talán elsőre nem tekinthető tipikusnak, pedig nagyon is az. Aki körülnéz a XXI. század elejének Törökországában (főleg a nagyvárosokban), az jól látja a mérhetetlen szóródást az ország lakónak életvitele, kultúrája, hagyományai és jövőképe területén. Isztambul belvárosa ma már alig különbözik bármely nyugat-európai nagyvárosétól, a „régi” város külső gyűrűbe szorult, a terjedelmes külső területek viszont kifejezetten ázsiaiak. Ennek az igen gyorsan, lakói szerint szinte felfoghatatlan ütemben gyarapodó/módosuló/pusztuló városnak szülötte az író, és (alig pár év távollét után) itt él és dolgozik ma is. Írásaiban az önéletrajzi, önreflexív mondanivaló gyakran vetül a városra és viszont. Isztambul fantasztikus alapanyag ehhez a varázslathoz.

Gazdag családból érkezett, apja az IBM török részlegét vezette. Építésznek tanult, de nem ott diplomázott, az írói hivatás kedvéért átiratkozott az újságírószakra. Néhány évig, fiatalon amerikai egyetemen tanított, aztán végérvényesen visszatért szülővárosába. 27 évesen jelent meg első regénye, a Sötétség és fény, amelyet azonnal rangos irodalmi díjjal jutalmaztak. Kritikai elismertsége kezdettől fogva megvolt, a nagyközönség csak később, a kilencvenes évek elején fedezte fel magának. Azóta újabb megjelenései rendre megdöntik a török könyvstatisztikákat, ő maga igazi sztárnak számít odahaza. Megnyilvánulásainak súlya van, ő maga fontos, a hatalomtól mindig távolságot tartó szereplője a közéletnek.

Korai naturalista munkáiba egyre több posztmodern jelleg vegyült. És mind több társadalmi mondanivaló. Mert ugyanaz a szerző, aki ilyen mondatokat ír le:

    „Minden élet, akár a hópehely: távolról egyformának tűnik, de rejtélyes erők egyszerivé és megismételhetetlenné formálják.”

vagy:

    „Életem legboldogabb pillanata volt, de nem vettem észre.”

szóval olyasmiket, amiket joggal irigyelhet bármely lektűríró, a következő pillanatban a nemzeti történelem máig tiltott tényeit, az egymillió halottat követelő 1915–17-es örmény népirtást vagy a kurdokkal a mi időnkben való bánásmódot vágja honfitársai képébe. Nem azért, hogy megosszon és sebeket ejtsen, hanem a múlttal való szembenézés elkerülhetetlensége miatt. (Ellenfelei persze leginkább ezt vonják kétségbe.)

Ő maga írásaival, szerepléseivel a jövő felé fókuszál, ideáljait, céljait európai irányzatokban találja meg. De elvitathatatlan, hogy a kontinens keleti peremén, Isztambulban van otthon.
Személyes bátorsága miatt többször állt bíróság előtt, perei egyben a török belpolitika eseményei is voltak, a nemzet tűrőképességének, a progresszió erejének, a szólásszabadság határainak tesztjei.

A Nobelt 2002-es regénye, a miatt érdemelte ki, amelynek súlypontja az Európa felé tekintő modern Törökország(-rész) és az iszlamista kultúrájú világ küzdelme.

Legtöbb munkája magyarul is hozzáférhető. Az ártatlanság múzeuma című regényéből olvas fel részletet, majd a műről beszélget angolul itt.

Nobel-díjból múzeum
A 2006-ban Nobel-díjat nyert Pamuk ezúttal mindenkit meglepett, és meg is hökkentett. A napokban nyitotta meg múzeumát Isztambulban, amelyet egészében az eredetileg 2008-ban megjelent Az ártatlanság múzeuma című könyvének szentelt. A XIX. században épült házat tizenkét éve vásárolta meg Pamuk, elmondása szerint, mire a mostani állapot megszületett, másfél millió dollárt áldozott az építkezésre, nagyjából annyit, amennyit a Nobel-díj után kapott. Tudomása szerint ez az első múzeum, amelynek egyetlen és állandó tárlata egy könyvön alapul, de nem azért vágott bele, hogy meglovagolja könyve sikerét, hanem így képzeli el egésznek a művét. A négyemeletes épületben persze helyet kapott egy minden igényt kielégítő Pamuk-ajándékbolt is, de természetesen minden mást Az ártatlanság múzeuma jelenetei uralnak. A fejezetek számával megegyezően, nyolcvanhárom kijelző vezet át a történeteken, miközben a látogató körül hemzsegnek a könyvben előforduló tárgyak. A múzeum egyik látványossága például a 4213 szál cigarettából álló fal, de a vitrinekben rengeteg további, az írás során összegyűjtött tárgy található – használt lottószelvényektől kezdve, tucatnyi kerámiakutyán át egészen egy tricikliig. Az ártatlanság múzeumában arról olvashatunk, hogy a jómódú isztambuli családok mihez kezdenek a hetvenes években az egyre erősebben beszivárgó nyugati értékekkel és tárgyakkal, és így Pamuk szerint múzeuma annak is emléket állít, hogy miként vezetett Törökország útja a modern korba. (forrás: litera.hu)

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.06.07. 13:40 • Címke: évforduló, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia