a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Új Kossuth-díjas költőnk: Vasadi Péter
A napokban Kossuth-díjjal kitüntetett Vasadi Péter a kortárs katolikus költészet talán legmarkánsabb képviselője.A 86 esztendős költő életműve egyetlen gondolati mag köré szerveződött; célra tartó ember, konok kitartással dolgozik szigorúan zárt, irodalmon túli tartalmakkal is telített versein, amelyek az elmúlt évtizedekben folytonosan megújuló tábort, lelkes követők sokaságát vonzották köré.
Szakrális költő, Pilinszky "eszmei nyomvonalának" követőjeként szokás beszélni róla. 1926-ban született Újpesten. Mint annyian a XX. század jeles irodalmárai közül, ő is katonaiskolába járt. 1945 után munka mellett (bőrkereskedésben volt inas, később műszaki rajzolóként és húsipari segédmunkásként is dolgozott) leérettségizett, majd egyetemi tanulmányokat folytatott. Az ELTE magyar–német szakán kezdte, de innen elbocsátották, csakúgy, mint később a filozófia szakról, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakáról.
1952-től a KOHUSZ közlekedési vállalat tervező csoportjának vezetőjeként helyezkedett el. ’56-ban a vállalat forradalmi munkástanácsának titkára volt.
1967-től az Új Ember és a Vigilia szerkesztője. Elvégezte a MÚOSZ kétéves Újságíró Iskoláját. 1986-tól nyugdíjas.
Fiatal korától fogva a katolikus folyóiratok körül szerveződő szellemi csoportban működött, ennek a szocialista érában (különösen annak első időszakában) személyes sorsára nézve súlyos következményei voltak. Generációjának ahhoz a részéhez tartozott, amely komoly elméleti felkészültséggel, a katolikus hagyományok mélységes tiszteletben tartása mellett is, a modern társadalomban jelentkező kihívásokra korszerű, eredeti válaszokat keresett.
Vasadi írásaival gyorsan népszerűségre tett szert a katolikus olvasótáborban, de az említett körülmények okán verseivel először 1972-ben léphetett nagyobb nyilvánosság elé. Első önálló kötete 48 éves korában jelent meg. Azóta folyamatosan dolgozik és publikál. A nyolcvanas évek közepére érte el szakmai megbecsülésének tetőpontját, és azóta is tévedhetetlenül a maga megszabta utat járja.
Verseinek sajátossága, hogy a hagyományos értelemben vett esztétikai értékek felmutatásán túl transzcendens belső élményekkel is gazdagítják olvasóikat. A Vasadi-szövegeknek, legyen szó prózáról vagy líráról, meditációs erejük van. A teológiai, evangéliumi igazságokat saját személyiségén engedi, fordítja át profán környezetbe, a ma olvasójának nyelvére. Halmai Tamás kifejezésével: "költészete mélyről ragyog". Szigorúan krisztusi alapokon áll. Művei szilárd értékeket hordoznak, és ebben az életmű kikezdhetetlen egésznek bizonyul.
Vasadi Péter értelmiségi költő, minden szaváért felelősséget vállal. Bizonyos, hogy ez a fajta humanista költészet (aktuális divatokon felül is) időtálló eredményekkel gazdagítja a magyar kultúrát.
Egyéni látásmódú, mesteri kézzel megalkotott versei nagy sűrűségű, mégis természetesnek ható, áradó szóképeikkel olyan fényben tűnnek fel, amelyet legutóbbi kötetének címében ő maga "opálos"-nak nevez:
Mert ha hó hull, mindig fehér.
Ügetnek gyönyörű lovak,
s dúdolnak is félhangosan.
Minden kannának van füle.
Kisfejszével aprítom a gallyat.
Ha létrád van, de csak
ereszig ér, ég felé lépegetsz.
És nézni úgy kell, mint
a láng, de szemhunyástalan.
S minél inkább mindenki
vagy, annál jobban magad.
Nyitott tenyérrel élj.
S merítsd meg óriás-
forgáshoz krétaporban.
Mentes Tamás