a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Apollonius pictus – egy illusztrált, késő antik kalandregény
Könyvbemutató az OSZK-ban
Kuriózum is, szép is, meg egy kicsit a mienk is.Március 28-án délután ritka szép, új kiadványt mutattak be az Országos Széchényi Könyvtárban. A Németh András és Boreczky Anna által szerkesztett kötet az Apollonius pictus, egy illusztrált későantik családregény 1000 körüli kéziratának hasonmás kiadását, a szöveg kritikai átírását és hazai és külföldi kutatók által három nyelven írt tanulmányokat tartalmaz.
A főszöveg Apollonius, türoszi király históriája címen ismert, az elveszett görög nyelvű eredeti történet vélhetően i.sz. V. századi latin nyelvű, keresztény változatának legkorábbi illusztrált példánya. A három generációt sorsát végigkísérő írás rendkívüli népszerűségnek örvendett: például Shakespeare ritkán játszott Periklész, Türosz fejedelme című drámájának egyik forrásaként tartjuk számon, és a XVI. században már magyar változata is ismert.
Tarsia a kerítő vagyonát a felügyelőnek és saját társainak adja. (fol. 2v col. 2)
A kézirat kalandos történetét Ritoók Zsigmond akadémikustól hallgathattuk meg a könybemutatón. Az OSZK Cod. Lat. 4 jelű kézirata 38 színezetlen tollrajzzal illusztrált négy folió, a regény mintegy felét tartalmazza; egy Vergilius-kódexből került elő – történetesen egyik lapját is a Vergilius-szöveghez vonalazták. A kódexet a paleográfiai (irástörténettani) elemzés alapján a XI. század elején, a mai Ruhr-vidéken fekvő Werden an der Ruhr bencés kolostorában másolták. Ebben a kolostorban használták a XIII. század végéig – feltehetően nyelvkönyvként, de ekkoriban kerültek a szöveg mellé azok a ritka középalnémet dialektusban írt, személyeskedő, trágár megjegyzések, amelyeket később Marosi Ernő oly találóan hasonlított a mai fiúvécékben található falfirkákhoz. A kódex Werdenből először egy kölni professzorhoz került, majd legkésőbb a XVIII. században a Soproni Evangélikus Gyülekezet Könyvtárába, végül az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol Boreczky Anna 2008 őszén talált rá. Németh András pedig a feldolgozás során még a fellelhető kéziratok családfáját (ún. stemmáját) is kiegészítette egy feltételezett, elveszett variánssal.
A bemutató másik akadémikus előadója, Marosi Ernő a filológiai elemzés után a művészettörténetivel folytatta. Kiemelte, hogy bár primitív rajzaival aligha lehetett a korabeli könyvtár dísze, a szerkesztők mégis egy százéves ízlésbeli előítélettel számoltak le. Ezen illusztrációk ugyanis egy fontos és gyéren adatolt korszakhoz tartoznak: mintegy átmenetet képeznek az ókori narratív és a középkori ábrázolások között. A vörös tintával rajzolt illusztrációk különös módon a szöveg előtt készültek el, és a sietség jeleit mutatják: kilógnak a helyükről, a figuráknak nincs arcuk – bár ezeket több helyen, szatirikusnak szánt vonásokkal, saját fekete tintájával kiegészítette az írnok barát; a képek azonban annyira érthetőek, hogy képfeliratra nem is igen volt szükség. További érdekesség, hogy a rajzoló az egyik másolandó jelenetet keretező drapériát az ábrázolt hajó vitorlájának értelmezte, a karnisból pedig vitorlafa lett (élesebb szeműek a mellékelt meghívó harmadik oldalán még függönykarikákat is láthatnak).
Emberei és Athenagoras jelenlétében Apollonius felismeri Tarsiát. (fol. 2r col.2)
A borítékolhatóan színvonalas és jó hangulatú, örvendetesen nagy látogatottságú könyvbemutató végén Boreczky Anna kiemelte, mekkora élmény volt igazi csapatmunkában, a megfelelő területek szakértőivel szorosan együttműködve rekonstruálni egy illusztrált szöveg hagyományozódásának fázisait, Németh András pedig nagy lelkesedéssel tartott idegenvezetést a kiállított eredeti pergamenkódex körül.
| Türoszi Apollóniosz históriája Antiokhia király, Antiokhosz annak adja lánya kezét, aki megfejti a találós kérdést. Egy türoszi nemes ifjú, Apollóniosz talál rá a megoldásra: a királynak a saját lányával folytatott titkos vérfertőző viszonya a válasz. Apollóniosz a király haragja elől visszatér Türoszba, majd hajón menekül tovább. Kürénében elveszi Arkhisztratész király lányát, majd Antiokhosz halálhírére ismét elindul Antiokhia felé, aamelyet ismeretlen okból jogos örökségének tart. Útközben megszületik a kislánya, ám az anya belehal a szülésbe (vagy mégsem?), a matrózok pedig kikövetelik, hogy a holttestet a tengerbe dobják. Apollóniosz Tarszoszban hagyja lányát, akit Tarsziának nevez el, és akit megbízott gyámjai később rútul elárulnak. Apa, anya és lánya végül csak tizennégy évnyi kaland után talál újra egymásra. |
Moldován Márton
A kötet adatai: Apollonius pictus. (Egy illusztrált, késő antik regény 1000 körül. / An illustrated, late antique romance around 1000) Szerkesztette: Boreczky Anna és Németh András. OSZK, Bp., 2011.
Kapcsolódó képgyűjtemény
Emberei és Athenagoras jelenlétében Apollonius felismeri Tarsiát. (fol. 2r col.2)
Tarsia a kerítő vagyonát a felügyelőnek és saját társainak adja. (fol. 2v col. 2)
Apollonius, Lucina, Athenagoras és Tarsia örömünepet ül. (fol. 3v col. 1)
Strangulio, Dionysiadas és Theophilus Apollonius és Tarsia előtt. (fol. 3v col. 2)
