Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Élete máris egy furcsasággal kezdődött. A legendák szerint az író 1903. február 13-án, egy péntek hajnalon jött világra Liége-ben. Édesanyja annyira babonás volt, hogy megkérte az anyakönyvvezetőt, hogy maradjon inkább a csütörtök, február 12. a születési bizonyítványban. Az író sokáig ezzel a tudattal élt. Arról viszont már nem szól a fáma, hogy miképpen derült ki az igazság. Persze ezzel, vagy savanyú gyerekkorával is lehetne magyarázni, hogy hogyan vált belőle ilyen kivételes író, aki Maigret felügyelő alakjával Agatha Christie, Arthur Conan Doyle és Edgar Allan Poe mellé szállt be a klasszikus detektívtörténet-írók ringjébe.
Életét rengeteg misztérium övezi: akár csak a hihetetlen grafomániájának keletkezését, vagy azt a kérdést is, hogy vajon tényleg együttműködött a nácikkal, vagy ahogy később (másokhoz hasonlóan) vallotta, csak a nácik megszállása alatt is dolgozott. Tényleg annyi nővel volt testi kapcsolata, amennyit állít? Vagy ez csak az édesanyja szeretetlenségének következménye? Simenonnak nem volt jó a gyermekkora. Édesanyja nem szerette őt túlságosan, testvérét, Christiant viszont imádta. Állítólag, jóval később, amikor az öccse meghalt, az anyja azt mondta fájdalmában, hogy miért nem inkább nagyobbik fia halt meg.
Georges Simenon és öccse, Christian
Apja hosszan tartó betegség után hunyt el, mikor Georges 19 éves volt. Már előtte tudni lehetett a tragikus véget, ezért a háziorvos egyszer félrevonta a fiút és közölte vele, hogy a legjobb lenne, ha találna valami praktikus foglalkozást. Először pékiskolába iratták be (16 évesen) de egy hét után úgy érezte, ez nem lesz neki való. Elindult hát sétálni a városban és gondolkozott, hogy mihez foghatna. Hirtelen a Gazette de Liége újság ajtaja előtt állt. Bekopogott, és élete első hosszúnadrágjában hatalmas sikert aratott: felfogadták cikkírónak. Általában bárokban és éjszakai mulatókban írta, de annyira jó stílusérzékkel, hogy nemsokára önálló rovata lett, később pedig olyan híres történelmi személyiségekkel készített interjúkat, mint Hirohito japán császár, Lev Trockij vagy Winston Churchill.
Már fiatalon is erős kisugárzással rendelkezett
Nemsokára álnéven megjelent az első regénye is, de még kilenc évig írt több mint 16 álnév alatt. Mikor apja elhunyt, már Tigy (Régine) Renchon festőnő volt a jegyese. Nemsokára el is vette feleségül, aki viszont az elején kijelentette, hogy nem fog gyermeket szülni neki. Végül, 20 év múlva megszületett Marc nevű fiúk, aki később filmrendező lett. Eközben rendületlenül írt. Az volt a szokása, hogy elkezdett jegyzetelni, de leginkább a karakterekről készített részletes leírást. Annak ellenére, hogy háromszáz művet publikált, gyakorta panaszkodott az újságíróknak, hogy semmit nem tud magától kitalálni. Az bizonyos, hogy rengeteg embert, nevet és helyszínt jegyzett fel és használt a regényeiben, aminek következtében páran be is perelték. Ennek egyik figyelemreméltó példája Arnold Maigret esete. Ő a liége-i rendőrkapitányságon dolgozott és a második világháborúban a németekkel szembeni ellenállás áldozata volt. Valószínűleg Simenon még újságíró korából ismerte.
Liége-ben a rendőrkapitányság falán a mai napig ott ez a tábla, amely a valódi Maigret számára állít emléket
Mikor úgy érezte, kellőképpen körülírta karaktereit, anélkül, hogy cselekményt mellékelt volna a leírásokhoz (de néha még telefonszámokkal is ellátta – ez később egy tragédiához is vezetett), elővette IBM márkájú elektronikus írógépét, kikészítette pipáit és különleges, saját vágású Coupe Maigret nevű dohányát (amelyet később a Dunhill is piacra dobott), kikapcsolta a telefont, szólt családjának, hogy most egy darabig ne zavarják és másnap hajnalban leült Abercombie&Fitch pólójában és 92 szót írt le percenként. Délelőtt már át is adott egy adagot a titkárnőjének, átizzadt pólóját pedig levette. Állítólag volt egy olyan szokása is, hogy a 8-10 napig tartó regényírási fázisában ugyanazt a pólót viselte mindvégig.
Az íróasztala, amelyre később rákerült IBM-írógépe
De nem csak ez volt az egyedüli teátrális szokása: egyszer beült Párizs belvárosában egy üvegkalitkába és 24 órán keresztül fogadta rajongóit, akik különböző regényötleteket mondhattak nekik. Rengeteg cikket és riportot is írt, ezért rengeteget utazott. 24 évesen már annyira keresett újságíró lett, hogy nem volt többé anyagi gondja. Egyre több híres emberrel ismerkedett meg, filmrendezőkkel, újságírókkal, filozófusokkal és egyre több hölggyel is viszonya lett (állítólag még Josephine Bakerrel is volt egy röpke liezonja).
Simenon és Josephine Baker egy átmulatott éjszakán
1929-ben úgy döntött, hogy nekifog hajót építeni és azon fogja bejárni Franciaországot és Németalföldet. Megépült az Ostrogoth, Simenon felpakolta feleségét, szakácsnőjét és a szobalányát és elkezdtek utazgatni. A hajóúton természetesen összemelegedett a szobalánnyal, de a feleség ezt könnyed derűvel szemlélte. Utazásai során nem csak cikkeket írt, hanem rengeteg fotót is készített. 2005-ben a Mai Manó Házban is láthattuk a Georges Simenon fotóiból válogatott kiállítást. Riporteri pályafutása során olyan magazinoknak dolgozott, mint a Voilá vagy a Vu, ezekhez fotókat is készített.
Egy fotó a 3000 képből, amelyet utazásai során készített
Érdekes módon annak ellenére, hogy nem tartotta magát elég fantáziadúsnak, mániákusan más-más nevet adott feleségeinek és szerelmeinek. Első feleségét is ő nevezte Tigynek, a szobalányát, akivel elkerülhetetlen módon titkos viszonyt létesített, sem a keresztnevén szólította, hanem Boule-nak. Második felesége, Denise viszont házasságuk alatt megőrizte nevét, viszont mikor elváltak, elkezdte Denyse-nek írni a nevét.
Tigy és az író, még fiatal korukban
A második világháború alatt a német filmvállalatnak, a Continentalnak dolgozott. Főnöke Hitler mellszobrát tartotta az asztalán, és Simenon egy nácik számára fenntartott kastélyban lakott. Állítólag még egy olyan papírt is aláírt, amellyel igazolta, hogy árja származású. Az is igaz, hogy korábban, még fiatal riporterként írt antiszemita kicsengésű cikkeket is. Mindezek ellenére azt állította, hogy nem a náciknak dolgozott, hanem az ő idejük alatt. 1945 után kiköltözött Amerikába, ekkor már a második feleségével, addigi titkárnőjével, Denise Ouimet-val. Tíz évig éltek kinn, közben megszületett két gyermekük, Pierre és Marie-George, de később visszatértek Svájcba, Lausanne-ba.
Azért gyerekszobában is tudott dolgozni
Húsz évig voltak házasok, amíg a következő bejárónő, Teresa, aki 23 évvel volt fiatalabb az írónál, belépett az életükbe. A házaspár elvált és ezt leginkább lányuk, Marie-Jo szenvedte meg, aki énekesnői karrierjét nemrég indította be. Öngyilkos lett, tragikus módon jutva hozzá a fegyverhez: édesapja írói jegyzeteiből kiderítette egy párizsi fegyverkereskedő címét és tőle vásárolta meg pisztolyát. Mindenkit megrázott a lány halála.
Simenon és második családja
Simenon ezután visszavonult és rendezett életet élt Teresával. Egyre kisebb házba költöztek, szerényebb életre törekedtek, ugyanakkor Simenon nekifogott 21 kötetesre dagadt visszaemlékezéseinek megírására. Ennek sok életrajzíró örült az elején, de később kiderült, hogy rengeteg ellentmondó adat is szerepel bennük.
Élete számokban: 212 regény a saját neve alatt, további 300 17 különféle írói álnév alatt. Maigret felügyelő 80 regény főhőse, amelyet 53 nyelvre fordítottak le. Több mint 300 pipát számlál a gyűjteménye (nem tévedés, nem Maigret-ről van szó) és 33-szor cserélte lakhelyét, Európától Amerikán át Ausztráliáig és Ázsiáig. Egy legenda szerint több mint 10 000 nővel volt testi kapcsolata. Erről Simenon azt mondta, hogy ő sohasem vezetett semmilyen nyilvántartást, hanem egyszer egy újságíró számolta ezt az adatot annak alapján, hogy egy átlagos héten 2-3 nővel is randevúzott. |
Bakk Ágnes