Egészen előkelő helyen van Magyarország a régióban az unió digitális könyvtárába való feltöltések számát tekintve. A 2008-ban induló Europeana Közép-Kelet európai feltöltői között Ausztria mögött a második helyen állunk az egymilliót jócskán meghaladó anyaggal.
Csaknem 4000, Rómáról készült 16-20. századi történelmi ábrázolást, köztük festményeket, nyomtatványokat és rajzokat digitalizált és tett közzé a világhálón kutatók egy csoportja.
Elkészült a közgyűjteményi digitalizálási stratégia, amelynek célja biztosítani a közgyűjteményi tartalmak minél szélesebb körű, akadálytalan hozzáférését a kultúrafogyasztók számára.
A Norvég Nemzeti Könyvtár digitalizálja a nigériai irodalmat egy olyan példa nélkül álló konstrukció keretében, amely a felek reményei szerint mintaként szolgál más országok számára is, és segít létrehozni egy önálló afrikai digitális könyvtárat.
Magyar Október címmel készített az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) szabadon elérhető online adatbázist, amelyen keresztül az 1956-os forradalomról fennmaradt fotókat és mozgóképes anyagokat az események helyszíneihez rendelve térképen böngészhetik az érdeklődők, valamint elérhetik a Szabad Európa Rádió magyar osztályának archív hanganyagait is.
Alapos vizsgálatok után Rembrandtnak tulajdonított egy tulajdonában lévő állatrajzot a braunschweigi Herzog Anton Ulrich Múzeum.
Ezentúl szabadon letölthetők és felhasználhatók azok a digitalizált fotók, amelyek a New York-i Metropolitan Múzeum gyűjteményének egy jelentős részéről készültek – jelentette be az intézmény.
A Vatikán legféltettebb kincsei is megcsodálhatók a Vatikáni Múzeumok teljesen megújult és modernizálódott honlapján, amelyet most mutattak be a sajtónak.
A British Library Endangered Archives programja legújabb támogatásának köszönhetően egy moldvai cigány közösség családi hagyatékanyagát böngészhetjük online.
Az Endangered Archive projektjeiről már korábban is tudósítottunk. Egyik legutóbbi vállalkozásuk keretében régi burmai negatívokat digitalizáltak és tettek nagy felbontásban elérhetővé. A szocialista Burma életébe bepillantást nyújtó fotók ritka kuriózumnak számítanak.
Most már nem csak magyar forrásokat, hanem az angol nyelvű dokumentumokat és forrásanyagokat is tanulmányozhatjuk online.
Felidézhetjük a korabeli Európát megfélemlítő magyar kalandozások egyik állomását, a brentai csatát (899), amikor a magyarok háromszoros itáliai túlerő felett győzedelmeskedtek. Újrajátszható a kora középkor egyik legjelentősebb csatája Pozsony mellett (907), ahol a korhoz mérten hatalmas seregek csaptak össze. A Keleti Frank Királyság felett aratott elsöprő győzelem biztosította a magyarok számára Pannóniát. Újrajátszhatjuk a magyar-török háború egyik legvéresebb, szintén magyar győzelemmel zárult ütközetét, a kenyérmezei csatát (1397) Báthori István erdélyi fejedelem és Kinizsi Pál oldalán. A győztes csaták mellett megfordíthatjuk a történelem kerekét Mohács alatt is (1526).
A csatákat a honlapra kattintók két dimenziós környezetben, flash játékként vívhatják. Az év végéig ötven csata válik újrajátszhatóvá. A végleges 3D-s játék fejlesztés alatt áll, látványvilága hasonló lesz a képekben bemutatotthoz. A 3D-s játék az 1500-as évek elejéig dolgozza majd fel a magyar történelmet.
A Brenta menti csata 899-ben a magyarok elhatározták Itália végigrablását, amelynek előkészítése érdekében tárgyalást folytattak Arnulf keleti frank császárral, aki engedélyezte a magyar csapatok átvo-nulását országa területén, így 899 márciusában 5000 magyar lovas indult el Itália végigrablására. Augusztus–szeptember folyamán végig dúlták Észak-Itáliát, majd egészen Paviáig, az Itáliai Királyság és Berengár király fővárosáig nyomultak. Innen a római Via Postumián csakhamar megkezdték a világtörténelem talán legtehetségesebb – szándékos – futását az üldöző Berengár – az itáliai források szerint is a magyarokénál legalább háromszor nagyobb (15 000 főnyinek mondott) – közép- és észak-itáliai serege elől. A magyar utóvédet Veronánál megverték, majd a továbbra is páni félelmet mímelő sereg a Via Postumián a mai Cittanova városába vezető hídon átmenekülve megállapodott a Brenta folyó túlpartján. A folyó olyan sebes folyású volt, hogy Berengárék úgy gondolták, csak a hídon lehetséges átkelni. Éppen ezért a pihenni készülő itáliai sereget teljes sokkhatásként érte a folyón átúszott magyar sereg rájukzúdulása a délutáni órákban. A Fuldai Évkönyv – szokásos túlzásával – 20 000 meggyilkoltról ír; az összes többi forrás is sokezer itáliai halottat emleget. A csata után a magyarok tovább dúlták Észak-Itáliát, egészen 900 nyaráig, amikor hírül kapták, hogy meghalt a keleti frank uralkodó, Arnulf császár, és ezzel felbomlott a korábbi frank–magyar szövetség. A magyarok, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak Itáliából, de előtte még békét kötöttek Berengárral. |
A pozsonyi csata A pozsonyi csata 907. július 4. és 7. közé tehetően zajlott, a mai Pozsony (korabeli írásokban: Braslavespurch vagy Brezalauspurc) alatt. A kora középkor egyik legjelentősebb ütközetéről van szó, ugyanis a korhoz mérten hatalmas hadseregek csaptak össze. A honfoglalás után a magyar fennhatóság területe nyugat felé megközelítette az Enns folyó vidékét, ezért akart a Keleti Frank Királyság döntő csapást mérni a magyarokra, hogy megsemmisítse vagy jelentősen visszaszorítsa őket a korábbi frank területekről, a Morva Birodalom és Pannónia területéről. A frank sereg június 17-én indult el Gyermek Lajos király névleges vezetésével. Sem a támadó, sem a védekező magyar sereg létszámára vonatkozóan nincsenek hiteles adatok, de körülbelül 100 ezer illetve 40 ezer főből állhattak. A csata lezajlásáról nem maradtak fenn pontos források. A támadó sereg két részre osztva, a Duna két oldalán vonult fel. Egy csapat Liutpold bajor herceg vezetésével a folyó északi, a másik Dietmar salzburgi érsek parancsnoksága alatt a déli partján vonult. A párhuzamosan haladó hadak között úszott lefelé az utánpótlást biztosító flotta. A magyarok célja az volt, hogy a számbeli fölényben levő ellenséget részenként semmisítse meg. A két seregrész Pozsonynál bevárta egymást, ellátmányt vételezett a hajókról. A magyarok tudomást szereztek erről, és már jó előre előkészítették a terepet a két sereg szétveréséhez és a hajók csapdába ejtéséhez. Előkészítették a Dunán való átkeléshez szükséges eszközöket, kiválasztották a les felállítására leginkább alkalmas helyet, a portyázó csapatok pedig elvágták az ellenség három csoportja között az összeköttetést. Ezután már csak meg kellett várni, míg a frankok letáboroznak, ezután éjjel-nappal folyamatosan zaklatták őket lovas íjászaikkal. A csata első napján, július 4-én a magyarok taplós nyilakkal felgyújtották a német hajókat. A bekerített frankok megpróbáltak kitörni megerősített táborukból, ám szinte teljesen megsemmisítették őket a rájuk zúduló nyilak. A győzelem után a magyarok átkeltek az északi partra, és az ott beérkező sereget is szétverték. A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött; Luitpold bajor herceg és Dietmar salzburgi érsek is elesett. A pozsonyi győzelem biztosította a magyarok számára Pannóniát. Német hadsereg legközelebb 135 évvel később, 1042-ben járt magyar földön, amikor szintén súlyos vereséget szenvedtek el a magyaroktól. |
A kenyérmezei csata 1479 elején Velence békét kötött a törökkel, Magyarország így egyedül maradt velük szemben. Ez év nyarán már a Dél-Dunántúlon raboltak a törökök, ősszel pedig Erdélybe törtek be Isza bég vezetése alatt egy nagyobb sereggel, amelyhez a havasalföldi vajda hadai is csatlakoztak. A török sereg létszáma nagyjából 15–20 ezer katonából állhatott, amelynek nagy része csak fosztogatásra és portyázásra alkalmas akindzsiből és martalócokból állt, szpáhik csak kis létszámban képviseltették magukat. Hozzájuk csatlakozott egy kétezer főből álló havasalföldi kontingens is. A magyar haderőhöz nagyszámú szerb gyalogsági és lovassági erő is csatlakozott, de jelen voltak erdélyi románok, székelyek és szászok is (ez utóbbiak kizárólag gyalogosok voltak). A teljes létszám 12–15 ezer fő lehetett. A sereg fővezérei Kinizsi Pál, Báthori István és Vuk Branković szerb vajda voltak. A két sereg október 13-án, a kenyérmezei síkon nézett egymással farkasszemet. A magyar sereg három oszlopban állt fel az erdőben. A jobbszárnyat foglalta el Kinizsi Pál, a balszárnyon Branković, középen pedig Báthori csapatai. A csata délután egy órakor kezdődött, és először a török került fölénybe. Első támadásukkal sikerült megbontaniuk az erdélyi sereg rendjét. Még nagyobb riadalmat keltett a hír a magyarok között, hogy Báthorit baleset érte (egyes híradások szerint megbotlott a lova, és gazdájával együtt a földre zuhant). Az erdélyi katonák futásnak eredtek. Eközben a másik szárnyon is kisebb török fölény alakult ki, azonban az Ali bég vezette seregrész végül megfutamodott Kinizsi nehézlovasságának hatására. A győzedelmes Kinizsi-féle szárny oldalba és hátba kapta aztán a Báthorit szorongató törököket. A többórás öldöklés során a török katonák vitézül állták a sarat, csak akkor inogtak meg, amikor Isza bég súlyos sebet kapott, és kidőlt a sorból. Ekkor a centrumban levő török lovasság menekülésbe kezdett. A törököt végül délután öt órára sikerült megfutamítani, de a velük harcoló havasalföldi gyalogság még szívósan tartotta magát a vasvillákból és egyéb szúróeszközökből összeállított "erődítményük" mögött. Az ő felszámolásukra a magyarok végül nehézpáncélos egységeket vetettek be. A csata végeztével az oszmánok körülbelül 5–6 ezer embert veszítettek, de elesett az őket támogató havasalföldiek közül is legalább ezer ember. A magyar sereg vesztesége is elérte a háromezer főt. A kenyérmezei csata után 1483-ban békeszerződés jött létre a két fél között, amely megújítva gyakorlatilag 1520-ig szabályozta a két állam egymás mellett élését. |