a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

Voltaire, a szabálytalan írófejedelem

voltaire_lead

Voltaire – eredeti nevén François-Marie Arouet – francia író, költő és filozófus dicsőségét és befolyását ma már nem tudjuk elképzelni. Ahogy Szerb Antal írja A világirodalom történetében: egy egész század számára ő volt az ész, a haladás, a tudomány és jövő megtestesítője. Előtte csak Erasmus, utána csak Goethe volt ennyire fejedelem az írók világában.

Pedig legtöbb írását nem a halhatatlanságnak szánta, inkább a napi kérdések által kiváltott türelmetlen, alkalmi reakciók ezek; minden sora azért született, hogy hatást gyakoroljon a társadalomra. Irodalmi célkitűzéseiben sokszor megállt félúton. A francia klasszikus tragédiát akarta megújítani, részben Shakespeare hatására; az elemi szenvedély helyett azonban az ő színpadán úgyszintén megmarad a klasszikus finomkodás és udvariasság (például Zaїre című tragédiájában). Meg akarta újítani az eposz műfaját is, nemzeti eposszal akarván megajándékozni a franciákat. A történelmi témájú Henriade-ban (1723) azonban a mitikus apparátus helyébe lényegtelen allegorikus alakokat vonultatott fel.

Írói géniusza legerősebben a hagyomány nélküli, klasszikus szabályok által nem kötött műfajokban nyilvánult meg, leginkább a novellában és a kisregényben. Ez utóbbi műfaj gyöngye a Candide (1759), „melyben fantasztikus balesetek, csapások, és szörnyűségek revüszerű felvonultatásával mutatja be, hogy nincs igaza Leibniznek, ez a világ egyáltalán nem a legjobb valamennyi lehetséges világ közül”. (Szerb Antal)

voltaire
320 éve született Voltaire (1694-1778)

A leginkább voiltaire-i művek azok a műfajilag meghatározhatatlan apróságok, röpiratok, levelek, melyekkel az Angliai levelek (1734) sikere után árasztja el a világot. Ezek terjesztik leginkább szellemét; leleményessége, változatossága egyedülálló: mindig új és új álöltözetben, abszurd ötletekkel lép az olvasó elé, akik azonban a tudós pap, naiv bennszülött álarcában is rögtön felismerték kedvenc írójukat. Iróniája utánozhatatlan volt; más francia is értett a szellemes gúnyolódáshoz, de olyan gyors, olyan gyilkos, és olyan könnyed azóta sem volt senki, mint ő.
Harmincéves korában már Franciaország első költője volt; később Európa uralkodói – II. Frigyes és Nagy Katalin – versengtek barátságáért. Amikor meghalt, temetése a „halódó század nagy díszfelvonulása, a kor teljes színpadi pompájában”.

1816-ban aztán fanatikus gyűlölői egy éjszaka ellopták csontjait a Panthéonból, és egy szemétdombon ásták el. Franciaország legünnepeltebb embere már életében egyben a legüldözöttebb is volt. Műveinek nagy részét nem adhatta ki saját nevén, csak álnéven, külföldön, és szinte egész életét meneküléssel töltötte, írásai mégis eljutottak mindenhová, ahova kellett.

A 19. század azután mindent elkövetett, hogy nimbuszát megtépázza. Kimutatták esendő jellemének minden árnyoldalát, pénzéhségétől kezdve gyávaságáig, hiúságáig; hogy géniusza csak rombolni, nem pedig építeni tudott.

És mégis, az írás legnagyobb vitézei közé tartozott. Egész munkásságával az elnyomottakért, igazságtalanul szenvedőkért harcolt, és egy olyan eszményért, amelynek eljövetelét azóta is várjuk.

Vass Johanna

• Publikálva: 2014.11.21. 15:52 • Címke: évforduló, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia