​Bárányok és oroszlánok

Kevesen szeretnének olyan gyerekkort, mint ami a kis Robert Louis Stevensonnak jutott: a hideg és nyirkos Skóciában, a kétarcú viktoriánus korban, különféle légzési betegségektől fulladozva, egykeként egy szigorú kálvinista nevelőnő társaságában két éves kortól dörgedelmes istentiszteleteket hallgatni a templomban.

Ilyenkor a szellem szárnyal, és gyanúsan összemosódik az ágyhoz kötött valóság és a vágyak szerint megélt képzelődés, mert később írt gyermekverseiben a mese, a csoda és varázsvilág csodálatos parkokban, a hangulatos tengerparton és más szépséges helyeken játszódik (Lefekvés nyáron, Remek játék, Az árnyékom, A tehén, Hinta, Varázskalács, Őszi tüzek).

Az orvosok nem jósoltak neki hosszú életet
 
Álmodozásának nem sok teret hagyott volna az apja, aki mérnöki pályára szánta, ahogy világítótornyokat épített már az ő apja is, a nagybácsik és az unokatestvérei is mind, de a kisfiú lelkesebben írta inkább a történeteit. Végül jogi diplomát szerzett, de rögvest az írásnak szentelte magát. Bár a családja tehetős volt, pályaválasztása miatt csak épp a szükséges szinten támogatták. 1876-ban belehabarodott az amerikai festő Fanny Osbourne-ba, és bizony szigorú kálvinista szülők nem voltak elragadtatva a tíz évvel idősebb, kétgyerekes, férjezett asszonytól. Fanny biztatta írásra, és figyelmen kívül hagyva a családja és barátai tiltakozását, utána ment Amerikába. Még 1880-at írunk, amikor a pár összeházasodott, és kiengesztelő látogatásra utazott a szülőkhöz, ami viszont tovább rontotta Stevenson egészségügyi állapotát: az orvos tuberkulózist állapított meg. Családjával a svájci hegyek közé költözött egy szanatóriumi terápiára, de a feleség nem bírta a hegyi klímát, így visszaköltöztek Skóciába.

Felesége biztatta írásra
 
Egy nap nevelt fiának megmutatott a térképen egy szigetcsoportot, majd ez a beszélgetés inspirálta a Kincses sziget megírására. A történet szerint Jim Hawkins, a fiatal kalandor egy elrejtett mesés kincs rejtélye kapcsán kalózok, vérszomjas banditák közé keveredik. A könyv izgalmas története, gazdag cselekménye és halhatatlan karakterei révén ma is népszerű. Folytatásos regényként egy ifjúsági magazinban volt olvasható, de nem fogadták túl nagy érdeklődéssel. Egybeszerkesztve 1883-ban jelent meg, és egycsapásra sikerkönyv lett. A regénynek számos adaptációja készült, az általa megteremtett világ sok más, kalóz témájú film és irodalmi alkotás alapja lett.

Először nem aratott sikert
 
Orvosa tanácsára Franciaországban utazgattak, mígnem a kolerajárvány elől visszatértek Anglia egyik legdélibb szigetére. Stevenson állapota tovább romlott, idejét javarészt az ágyban töltötte. 1886-ban egy valós történet alapján írta meg a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete című novellát a borzalomról és gyanakvásról, az ember kettősségéről és a viktoriánus társadalom lelkületének sötét oldaláról. Ebben Dr. Henry Jekyll, a köztiszteletben álló, jóképű tudós kifejleszt egy elixírt, amely a bűnöző összetevők izolálásával forradalmasítja az emberi természetet. Saját magán kísérletezik és a szer hatása alatt szörnyű változáson megy keresztül. A társadalmi rend korlátai és saját erkölcsi elvei alól felszabadulva eufórikussá és könyörtelenül gonosszá válik – ő lesz Mr. Hyde. Ezzel kezdetét veszi a két ellentétes személyiség izgalmas és borzalmas csatája egy ember lelkéért, mire rádöbben: a félelmetes gonosz nem valahol kint keresendő, hanem része önmagunknak. 1931-ben Rouben Mamoulian a rémregényből horrorfilmet készített, amit három Oscar-díjra jelöltek, melyből egyet nyert meg.

A sötét oldal
 
Apja halála után az özvegy és Stevenson egész családja felkerekedett és New York melletti gyógyklinika közelébe költözött, majd két év múlva Tahiti, Honolulu és Hawai után Szamoán telepedtek le.

Paradicsom

Itt útleírásokat írt, melyek főként a kultúrantropológusok számára érdekesek, bár stílusuk meglehetősen terjengős: a kanyargós mondatok, hosszadalmas leírások inkább fárasztók, mint tanulságosak. Ugyanakkor jó szeme van a drámai eseményekhez, sok benne az érdekes részlet. Írójuk heves szószólója a szigetcsoport függetlenségének és nyíltan bírálta a német, az amerikai és a brit gyarmatosító érdekeket. Semleges szemlélőként írja le az eseményeket, a bennszülöttek viselkedését, de hangsúlyozza, hogy a hősiesség, az őszinteség és a kedvesség mennyire ellentétben áll a nyugatiak fondorlatos intézkedéseivel; valósággal arra buzdít, hogy tanuljunk a polinézek etikai és erkölcsi példáiból.  

Tanuljunk a bennszülöttektől
 
Őszintén, nem kívánkozunk-e mindannyian egy kiadós reggelit követően egy jó könyvvel visszabújni az ágyba vagy muzsikálni, majd a naplementében meztelenül úszni egyet a tengerben, este pedig ananászt rágcsálni családunk körében?

A hazatalált vadász
 
1894. december 3-án befejezetlenül hagyta Weir of Hermiston című regényét, ami sokak szerint igazi remekmű lett volna. A skót író, akinek gyermekként az orvosok egyetlen hetet sem jósoltak, akinek az életét meghatározta és végigkísérte a tüdőbetegség, menekülve a hagyománytisztelő, racionális, nyirkos Skóciától, agyvérzésben halt meg Szamoa szigetén. Helyi szertartás szerint temették el egy hegy tetején, kilátással a tengerre, sírkövén saját verse olvasható:

Requiem

A csillagos, nagy ég alatt
áss sírt nekem, fektess hanyatt,
vígan leéltem napomat
s vígan fogadom a halált

Vésd sírkövemre, verse kész:
Itt nyugszom, ennyi az egész,
megérkezett a tengerész
és a vadász hazatalált.

(fordította: Kosztolányi Dezső)

Jenei Gabriella

A fotók forrása: Robert Louis Stevenson Museum

• Publikálva: 2014.12.06. 18:48 • Címke: évforduló, irodalom