Szerelmesfilm

Bálint András és Halász Judit olyan meghitt jeleneteket varázsol elénk, amelyek az Álmodozások korában és az Apában nem voltak.

Elérkeztünk Szabó István nemzedéki trilógiájának harmadik darabjához, a Szerelmesfilmhez. Az 1970-ben forgatott alkotás már színesben készült, de talán ez a legszembeötlőbb különbség ez előző két filmhez képest. A téma ugyanaz, csak a hangsúlyok vannak máshol. Az apátlanság itt is meghatározó elem, a történelem ugyanúgy döntő módon beleszól a szereplők életébe, az otthon maradás vagy disszidálás kérdése is komoly szerepet kap újra, feltűnik az egyházi iskola, a május elsejei felvonulás, és – ki ne felejtsük e legkézenfekvőbbet – a főhőst (akit ismét Bálint András játszik a rendező alteregójaként, mint az előző két filmben) újra Oláh Jánosnak hívják. Ő jelenik meg az első kockákon premier plánban, hozzánk, a nézőkhöz beszélve szerelméről, Katáról. A film záró jelenetében pedig Katát látjuk ugyanígy premier plánban, amint az elmúlt szerelemről szól – kicsit didaktikus megoldással – kifakult képsoron. Ez a két jelenet adja a film keretét.

Címéhez illően a történet egy szerelem története, és három részre tagolódik. Az első rész, amely egyben a leghosszabb is, 1966-ban játszódik, cselekménye mindössze annyi, hogy Jancsi Lyonba utazik gyerekkori szerelmét meglátogatni. A hosszú út során visszaemlékezik Katára, a közösen töltött gyerekkorra, a kezdődő szerelemre, majd az ’56-os elválásra, amikor a lány őt is híva elhagyta az országot, Jancsi pedig maradt. Ebben a részben mozaikszerűen tűnnek fel az emlékképek, mint egy puzzle játék kirakós darabjai, ráadásul egy-egy elem többször is felbukkan, sokszor apróbb változtatással. Hiába, az emberi emlékezet nem teljesen megbízható, ez már az Apában is kiderült. Ezekből az emlékképekből áll össze Kati és Jancsi szerelmének a története.

Egy házban nőttek fel, Jancsi a háborúban elvesztette édesapját, így a két család teljesen egymásra utalva élte életét. Egy iskolai osztályba is jártak, s bár kezdetektől fogva érlelődött bennük az egymáshoz való vonzalom, testvérként tekintettek egymásra. Később rájöttek, hogy ez nem testvéri vonzódás, és egy percig sem hagy kétséget Szabó a felől, hogy az Isten is egymásnak teremtette a két fiatalt. Azt írtam korábban, hogy sok újdonságot nem tartalmaz a Szerelmesfilm a trilógia első két részéhez képest, s a szerelem valóban azokban is fontos szerepet tölt be, de itt a két főszereplő, Bálint András és Halász Judit olyan meghitt jeleneteket varázsol elénk, amelyek az Álmodozások korában és az Apában nem voltak. Ha kicsit úgy érezzük, hogy a rendező monomániásan mindig ugyanazokat a dolgokat hajtogatja, s ezáltal talán unalmassá kezd válni, a szerelmesek ma is teljesen életszerű párbeszédei, kettejük bensőséges viszonya mindenért kárpótol.

Az emlékképek mellett megjelennek Jancsi elképzelései arról, hogy milyen lesz a találkozás Katával, hogy ugranak majd egymás nyakába az állomáson, milyen boldogok lesznek. Ehhez képest a film második része azzal kezdődik, hogy Kata helyett Jancsit egy szakállas férfi várja az állomáson, mert Kata nem ért rá kijönni. Ezúttal nem az emlékekről derül ki, hogy pontatlanok, hanem a valóság ütközik az elképzelt jövővel, a vágyképpel. Kata lakása is üres, de aztán megjelenik, s ettől kezdve minden úgy alakul, ahogy azt korábban Jancsi elképzelte. Szabó István eme lírai filmjét konkrét versekre való utalásokkal is megtűzdelte, szóban idézi fel Radnótitól az Ikrek havát, s Jancsi ezt a kötetet viszi Katának ajándékba otthonról. Ennél is hangsúlyosabb azonban József Attila Ódájának megjelenése, amelynek mellékdala így szól:

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)   

A vonatútról már szóltam, arról viszont még nem, hogy Jancsi Katára várakozva az üres lakásban megfürdik, s épp a kádban ül, mikor a lány betoppan. Megmosdatja, hozza a törülközőt, s hogy teljes legyen az idézet, még odaszól a fiúnak: "Sütök húst!" Végül megágyaznak, és lefekszenek a lány ágyába.

Ez a lírai hang jellemzi Jancsi és Kata Lyonban töltött tíz napját, boldogok, elutaznak a tengerhez, sokat szerelmeskednek (otthon ez egyszer sem történt meg), de aztán újra beleszól életükbe a történelem. Jancsinak haza kell utaznia, mert nem tudja végleg otthagyni Magyarországot. Az egyik jelenetben egyedül bolyong a francia utcákon, és reménytelenül kérdezgeti az arra járókat: "Nem tudják véletlenül, hol van Magyarország?" Kata disszidensként nem mehet haza, ráadásul már gyökeret eresztett Franciaországban. Lassan belátják, hogy nincs lehetőségük a közös életre, Jancsi hazautazik, Kata marad, s egyre ritkuló levelekben tartják a kapcsolatot. Ez már az epilógus, vagyis a harmadik, legrövidebb része a filmnek. Megtudjuk, hogy mindketten megházasodtak később, Kata – amikor már megtehette – járt is Magyarországon, szépen betagozódtak a társadalomba, egyikük itthon, másikuk idegenben. A két ember személyes sorsát Szabó ismét kitágítja, megidézve az Álmodozások kora híres zárójelenetét (telefonos kisasszonyok mondják: Tessék felébredni!); itt Jancsi a postán táviratot ír Katának, s a kamera ugyanúgy kocsizik végig a sok telegramküldő emberen, mint korábban a telefonos kisasszonyokon, vagy az Apában a főhőst követő Duna-átúszókon. Bármennyire személyes történetet láttunk is, egy egész nemzedék, egy egész nemzet sorsa tükröződik kettejük életében.

A Magyar Nemzeti Filmarchívum által kiadott DVD képe ezúttal kicsit „zajosabb” mint a trilógia két másik tagja esetében. Fekete karikák jelennek meg néha a színes képeken, de még az elviselhetőség határán belül. Most is kapunk angol feliratot a filmhez, s némi extra tartalmat, igaz, ezúttal kevesebbet. Megnézhetjük Szabó 1962-es Te című rövidfilmjét, amely már csak alcíme miatt (Szerelmesfilm) is passzol a nagyfilmhez. Ebben az Esztergályos Cecília alakította lányt láthatjuk a "szerelmes kamera" tükrében, de legalább olyan fontos szerepet tölt be a város, Budapest a műben, mint a hősnő életének helyszíne. A másik rövidfilm 1977-ben készült, címe Várostérkép Budapest. Ennek már egyedüli főszereplője a főváros. Utolsóként megnézhetünk egy kisfilmet arról, hogy tisztelgett Szabó ebben a művében is mestere, Máriássy Félix előtt. Máriássy Budapesti tavasz című filmjéből láthatjuk azt a részletet, ami a rakparton Dunába lőtt zsidókról szól, s utána megnézhetjük a Szerelmesfilmből az idevágó idézetet.

Peregi Tamás

• Publikálva: 2012.04.24. 13:21 • Címke: játékfilm, videó, manda, ajánló, dvd