Romuska pilótadzsekiben

Mindjárt itt az anyák napja, és közeledik a második világháború befejezésének 70. évfordulója is. Bár egymástól távoli témáknak tűnnek, de mindkettő alkalom arra, hogy (újra)olvassuk a világirodalom egyik legszebb anya-történetét és háborús memoárját, A virradat ígéretét.

Szerzője Roman Kacew néven látta meg a napvilágot Vilniusban (Wilno), 1914. május 8-án, litván-zsidó családban. Az apa korán elhagyta őket és újranősült. Anyja, aki eredetileg színésznő volt, ezután minden energiáját arra fordította, hogy eltartsa kettejüket, a legváltozatosabb módokon, de mindig fáradságos, kétkezi munkával. A legjobb időkben kalapszalonjuk volt, hamisított párizsi kalapokat árulnak a divatozó vilniusi hölgyeknek.


„Szép zöld szemű, még fiatal asszony, arcát áthevíti a mindennél erősebb anyai akarat, amelyet nemhogy megtörni, megérinteni sem tud bármi kétség.” Mina Owczinska

De a legfőbb ambíciója az, hogy világhírhez segítse gyermekét. Igazi, szeretetével fojtogató, minden önfeláldozásra képes „jüdische mame”. Szerény jövedelméből semmi sem drága, hogy mindent megadjon imádott fiának, főleg az oktatás terén. 19. századi irodalmi hősöket idéző férfiideáljának megfelelően kitaníttatja a vívás, lovaglás, pisztolylövés és a szalontáncok rejtelmeire. Módszeresen kutatja, hogy mely területen lehet világhírű. Mert hogy az lesz, ahhoz kétség nem fér. A jó fiú pedig kötelességtudóan, sőt halálmegvető bátorsággal igyekszik beváltani ezeket a reményeket. Kizárásos alapon haladnak a lehetőségek feltérképezésében. A festészet nem jöhet szóba – a festők mind éhenkórászok. Zene – Romuska sajnos sem hangszeresen, sem énekesként nem bizonyul tehetségesnek, a drága pénzen fogadott hegedűtanár pár óra után elmenekül. Leendő teniszbajnokként a svéd király szeme láttára mond csődöt az előkelő teniszklubban, ahová csak nagy nehezen jutottak be – a könyv egyik legviccesebb jelenete. Marad az irodalom – együtt deklamálják a romantikus francia költőket és szorgalmasan keresik az ideális írói álnevet. (Romuska ennek később nagy hasznát veszi, hiszen egész életében a legkülönfélébb álneveken publikált Romain Garytól Émile Ajaron át Lucien Brûlardig, és mindörökké bánja, hogy a De Gaulle név nem neki jutott eszébe először, hiszen ez illik igazán egy francia hazafihoz.) A B-terv a diplomáciai pálya: francia nagykövetnek kell lennie. Ennek érdekében 1928-ban Nizzába költöznek.


Egy igazi francia hazafi

Az elszánt anya először egy cárinak mondott ezüst teáskészletből akarja finanszírozni a megélhetésüket, de miután a zálogházak nem igazolják reményeit, betársul egy kis hotelbe. Éjjel-nappal dolgozik, lépcsőt mászik, ágyneműt húz, felügyeli a konyhát – ebből futja rá, hogy a fia leérettségizhessen, majd beiratkozhasson a párizsi jogi egyetemre. Közben az anya túlhajszolt szervezete felmondja a szolgálatot, cukorbeteg lesz – versenyfutás kezdődik az idővel, hogy megérje, míg fia beváltja a hozzá fűzött reményeket. Párizsban megtörténik végre az áttörés: a lapok lehozzák néhány novelláját. De az igazi megdicsőülés az, hogy felveszik a repülőtisztképző iskolába, ahol jogi tanulmányait is elhanyagolva kitűnő minősítéssel végez.


A híres pilótadzseki, amit később elloptak

Amikor kitör a háború, igaz hazafiként állhat Frankhon szolgálatába. Felöltheti az irigyelt pilótadzsekit, amely legfőképpen anyja megnyugtatására szolgál, hogy nem volt hiábavaló az a sok remény és áldozat, amit érte hozott. Hidegzuhanyként éri a hír, hogy a hadnagyi kinevezést nem kaphatja meg, mert még csak három éve állampolgár. Önerőből emelkedik a ranglétrán egyre magasabbra, amikor pedig alkalma nyílik, ékes lengyelséggel nyújt mintát tiszttársainak francia hazafiságból. 1940-ben, Franciaország német lerohanása után kalandos úton Angliába megy, De Gaulle seregéhez csatlakozik. Angol támaszpontokról indulva bombázzák a német célpontokat. Ötvenen voltak francia repülők, hárman élték meg a háború végét. Az angol, francia, orosz, afrikai ellenséges égen 150 ellenséges gépet lőttek le, mielőtt ők is odavesztek. Közben még Észak-Afrikában, bevetésre várva túlél egy repülőbalesetet és egy végzetesnek tűnő betegséget is. Ekkor kezd el leveleket kapni az anyjától, kis cédulákat, hetente, amelyek mindenhol megtalálják. Szilárd meggyőződése, hogy az anyja akarata tartja életben.

Egyenruhában

Bár már felnőtt, még mindig az ő elvárásainak akar megfelelni, neki akar bizonyítani. Legyőz minden akadályt és újra meg újra repül. Legyengülten, de hamisított orvosi alkalmassági igazolás segítségével visszatér a frontra, bombázón szolgál és tengeralattjárókra vadászik a Földközi-tengeren. Közben gőzerővel írja első regényét (Európa iskolája) – ha hazatér, nem csak kitüntetésekkel, de frissen megjelent regénnyel is el akarja kápráztatni az anyját. Éjjel ír, nappal bevetésekre indul, hullanak körülötte a bombák és a bajtársai: „Egyre üresebb lett az ég körülöttem”. Az egyik bevetésen ő maga is súlyosan megsérül. A pilóta szemét is találat éri, a csodával határos módon sikerül landolniuk: „Ez volt az első eset a RAF történetében, hogy egy háromnegyed részben vak pilótának sikerült letennie a gépét.” Azonnal megkapta a legmagasabb francia háborús kitüntetést, a Felszabadítási Érdemrendet és a Becsületrendet, és hogy kerek legyen a kép, 1945-ben a regénye is megjelent. Irodalmi és katonai babérokkal térhetett haza. A csattanót nem fogom elárulni, inkább ugrok egyet hősünk történetében.


Kései kép a mamával

Nem meglepő, hogy soha nem talált olyan nőt, aki az anya intenzív szeretetének árnyékát is nyújtani tudta volna neki. „Az anyai szeretettel ígér valamit az élet hajnalok hajnalán, és nem fogja megtartani ígéretét. Élete végéig hideg koszton lesz az ember. Akárki asszony simul hozzá, öleli át, az már csak részvétnyilvánítás.” De sorra, pontról-pontra megvalósította anyja álmait: háborús hős, francia nagykövet és világhírű író lett. 1952-től ENSZ-nagykövet New Yorkban, 1958-tól francia konzul Los Angelesben. Két alkalommal is elnyerte a Goncourt-díjat, amit a szabályok szerint egy szerző csak egyszer kaphat meg. 1956-ban Romain Garyként Az ég gyökereiért, 1965-ben Émile Ajar álnéven az Előttem az életért – hogy ne bukjon le, a díjátadóra az unokaöccsét küldte maga helyett, aki aztán bosszantóan beleélte magát a szerepébe, és tényleg íróként lépett fel, amivel Gary saját rejtőzködésének csapdájába esett, és hozzájárulhatott a depressziójához. Csak halála után, egy posztumusz írásából derült ki, hogy valójában Émile Ajar is ő. Megírta A leghosszabb nap című, a normandiai partraszállásról szóló amerikai háborús film forgatókönyvét, rendezett is. Korának egyik legszebb színésznője, Jean Seberg (a Kifulladásigban Belmondo partnere) lett a második felesége, gyerekük is született – mégis orvosolhatatlanul magányos és boldogtalan maradt.


Jean Seberggel 1962-1970 között voltak házasok (további képek itt)

Megannyi siker sem segített rajta, volt felesége tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála után egy évvel, 1980-ban, 66 évesen öngyilkos lett. Torokszorító, gyönyörű nyelven megírt műveit hagyta ránk, melyek közül csak néhány, 2013-ban az önéletrajzi A virradat ígérete, idén pedig a Salamon király szorong jelent meg magyarul. (Korábban az Előttem az élet és a Lady L. viszont számtalan nagy példányszámú kiadást megért.) Írásainak érzelmes pátoszát önirónia, melankolikus eleganciáját szókimondás ellensúlyozza mindig jó ütemben. (A kitűnő magyar fordításokat Bognár Róbertnek köszönhetjük.) Az irodalomtörténészek kételkednek benne, hogy minden úgy történt volna, ahogy megírta. Interjúiban és írásaiban többféleképpen, de mindig kevés adattal, dátummal idézte vissza múltját. Nem kétséges, hogy nem csak az álneveit és nyelvezetét, de saját élettörténetét is gondosan megkonstruálta. De a szépirodalomban nem a ténybeli, hanem a lélektani hitelesség a lényeg. Garyt olvasva beleláthatunk az anyaság és a gyerekség misztériumába és zsákutcájába; az önfeláldozás és a szeretet rejtelmeibe, vagy éppen az igazság és a ráció győzelméért folytatott háború érzelmi hátterébe.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2015.05.01. 10:12 • Címke: könyvajánló, irodalom, történelem