a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

A Nádas-regény nagykorúsága

nádas leadA magyar irodalomban kevés könyv konstrukcióját alkották meg ennyire kiszámított, gondos, mérnöki precizitással és a jövő felé koncentráló, korlátokat feszegető kreativitással.

A Könyvfesztiválra időzítve jelentette meg a Jelenkor Kiadó Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének új kiadását.A könyvet kísérő új melléklet, a Párhuzamos Olvasókönyv a szöveghez kapcsolódó fotókkal, dokumentumokkal ismerteti meg az olvasót, néhány fajsúlyos esszével és levéllel kiegészítve.

Amikor a (sokéves, részben a nyilvánosság színe elé tárt) alkotói folyamat lezárult, és 2005-ben napvilágot látott Nádas Péter monumentális regénye, a mű fogadtatása az első pillanattól fogva meglepően egységes volt. Holott a Párhuzamos történetek teljesen szokatlan módszerrel építkezik, témakezelésében merész, és markánsan új utakat nyit. Olyan írói fogásokkal él, amelyekre a mai olvasó szókészletében nincsenek készen előkapható megnevezések. Mégis: egyértelműen sikerült a bravúr: a szövegen túl létező, érvényes valóság megalkotása az irodalom eszközrendszerén belül, és ezzel a regény kétségtelenül az egyik legfontosabb szellemi alkotásnak mondható, amely a kétezres évek elején magyar nyelven megszületett. Az időközben eltelt néhány szabálytalan esztendőben mintha helyére is ült volna a köztudatban, ahogy a nagy épületek mozdulnak be végleges pozíciójukba első életszakaszukban.

Rövid könyvismertetőt fogalmazni róla csaknem lehetetlen. Nem is ambícióm, inkább csak annyi, hogy könnyű állításokkal felhívjam rá a figyelmet.

Szokás mozaiknak nevezni, de tulajdonképpen nem kétdimenziós, hanem 3D-s hasonlatot kellene találni rá. Szinte beláthatatlan mennyiségű szálon találkozunk hihetetlenül sok szereplővel, akik sorsa az idő és hely adott csomópontjain összekoccan, aztán eggyéforr vagy szétválik, hogy összeálljon a regény nagy egésze. (Valahogy úgy, ahogy bármelyikünkkel a valóságban is lenni szokott.) Nincsenek kitüntetett pillanatok, személyek, az idő nem szervez, és mintha az olvasás folyamata sem kötődne szorosan a technikailag egymás után következő mondatokhoz. Könnyű és talán hálás is volna ezoterikus hasonlatokat írni rá, de félek, félrevinné a mondanivalót; maradjunk annál, olyan, mint egy hologram vagy a 3D-s mozifilm: a szinte tudományos eszköztárral megalkotott kép fölött alakul ki a másik, lényegesebb anyag, pontosabban: valami más minőség.

Hogy talán kissé tiszteletlen kijelentéssel éljek: a magyar irodalomban kevés könyv konstrukcióját alkották meg ennyire kiszámított, gondos, mérnöki precizitással és a jövő felé koncentráló, korlátokat feszegető kreativitással. Nem is lehetett volna máshogyan; a hologram azért jó példa, mert talán minden pixelnek a helyén kell lennie, ha tiszta képet akarunk generálni.

Bár több ezer oldal, és emberpróbáló volna minden motívumot fejben tartani, a Párhuzamos történetek mondatait tekintve mégis könnyű, "felhasználóbarát" olvasmány. Modern könyv, de hagyományos értelemben véve is olvasmányélményt nyújt; az elődöket ismeri, tiszteli, mégis lerombolja, vagy inkább nem rájuk van tekintettel; beérkezés valami újba. Töredékeiben krimiszerű mozzanatok (az első jelenetben hulla a berlini parkban), vonzó helyszínek, hihetetlenül éles leírások (a magyar irodalom valószínűleg leghosszabb, legnagyobb felbontású szeretkezés-dokumentációjával), bűn, hatalom, szex és főleg rengeteg titok, megválaszolatlan feladvány. Megválaszolatlan? A regény újítása (ha tetszik), hogy nem adja készen a megoldásokat, hanem bevonja az olvasót, és nem áll meg az értelemnél. Meglepő érzelmi, lelki területekre hatol, valahogyan benne is folytatódik, mintegy elmossa a határvonal természetes kontúrját az olvasó és a szöveg között.

Utazás, a legmodernebb írói eszközökkel; a tapasztalatok pedig (felerészben?) annak függvényei, hogyan és ki veszi kézbe a három kötetet.

A történetek, lassan rájön az ember, nem önmagukért vannak; nem ott van a hangsúly, hogy ok-okozati kapcsolatok derüljenek ki, megtudjuk, mi miért történik: hanem azért, hogy testről és lélekről, az alkotóról és (kölcsönhatásként) az olvasóról nyújtsanak máshonnan nem tudható, más módszerrel föl nem fejthető észleléseket. Kölcsönhatások: vonzások, taszítások, emlékek, vágyak, kielégülések, elvárások és félreértések, éppen úgy, ahogy a nagy realista regényekben, csakhogy időközben lezajlott néhány paradigmaváltás, és ami akkor az volt, ami, az ma (úgy tetszik) aktuálisan Nádas alkotása.

A közelmúltban jelent meg a regény angol és német fordítása. E kiadásokat fontos cikkek, irodalmi díjak követték, és jóslatok a további, még rangosabb elismerésekre. A szerzőt mértékadó kritikusok vetik össze a legnagyobbakkal, és: tényleg a klasszikus legnagyobbakkal. Valami létrejött, ami nem igényel magyarázatot, hanem van, önmaga súlyával van pontosan jelen.

A szöveg digitális változata

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.05.02. 15:30 • Címke: díj, irodalom

Digitális Irodalmi Akadémia