a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Rowling 50 – Az igazi varázslat
Nagy nap ez a mai: Joanne Kathleen Rowling és legismertebb hőse is ma ünnepli a születésnapját. Kettejük legnagyobb közös varázslata, hogy újra megtanították az ifjúságot olvasni, meghatározó közösségi élményt teremtve számukra.
A vonaton varázslóiskolába tartó kisfiú, Harry Potter alakja „egyszer csak megjelent” J. K. Rowling szeme előtt, amikor a ma már híres brit írónőnek egy nap négy órát kellett várnia a Manchesterből Londonba tartó vonatra, valamikor 1990-ben. A sorozat első kötetét (Harry Potter és bölcsek köve) 1995-ben fejezte be. 12 kiadó utasította el a kéziratot, mire a Bloomsbury végre fölfedezte, és 1997 júniusában megjelentette. A sorozat negyedik kötetéből (Harry Potter és a Tűz Serlege) megjelenésekor már egy nap alatt annyit adtak el, mint az előző kötetből (Harry Potter és az azkabani fogoly) egy év alatt. A Harry Potter-könyvek azóta is rekordtartók: eddig 450 millió példányt adtak el belőlük világszerte. Az utolsó kötet 2007 júliusában jelent meg először (Harry Potter és Halál Ereklyéi). A könyvsorozatból összesen nyolc rendkívül sikeres film készült, az elsőt 2001-ben, az utolsót 2011-ben mutatták be. J. K. Rowling pedig folyamatosan újabb műveken dolgozik, és közben fáradhatatlanul jótékonykodik.
J. K. Rowling minden eddig megjelent regénye itt sorakozik a könyvespolcomon, több nyelven, több kiadásban. J. K. Rowling (és hősei, Harry Potter, Cormoran Strike és Pagford város lakói) szinte minden nap adnak nekem valami új élményt. Azt hittem, mi sem lesz könnyebb és hálásabb feladat, mint hogy erről írjak. De aztán mégiscsak nehéz volt elkezdeni. Nagyon nehéz. Mert az írónő az elmúlt 15 évben az életem része lett, a könyveivel nőttem föl, és ezt az élményt bizony nehéz szavakba önteni. De akkor kezdjük a varázslattal! A Harry Potter igazi varázslata nem az, hogy varázsolnak benne, hanem az, hogy közösséget teremtett. Egy egész generáció közös élménye lett. Sokunk gyerek- és kamaszkorát meghatározta. Hogy miért? Ha megtalálnánk az egyértelmű választ, talán el is múlna a varázslat. De az biztos, hogy a Roxfortba jó bemenni. És Harry Potter minden kalandjának végén ráébredni, hogy minden varázslatnál többet segít az életben, ha igaz barátaink vannak. Persze mielőtt túlságosan elérzékenyülnétek, hozzáteszem: a Harry Potter egyszerűen letehetetlenül izgalmas. Olyan, mint egy igazán jó tévésorozat. Egyszerre van benne akció, humor, bölcsesség és remekül fölépített karakterek.
Hozzá tartozik az is, hogy a generációmból nagyon sokan ezekből a könyvekből tanultunk angolul. Nekem nagyon jó angoltanárom volt, de azt, hogy ma meg merek szólalni, még így is nagyon nagy mértékben Harry Potternek köszönhetem. Mert a hatodik kötet megjelenésekor már éjfélkor ott álltam az idegennyelvi könyvesbolt előtt a sorban, hogy az elsők között kapjam kézbe a könyvet. Ennyire kíváncsi voltam rá. A Harry Potter olvasmányos, ugyanakkor nagyon gazdag a szókincse, így nyelvtanulóknak tökéletes. Ugyanez igaz a filmekre is. Világszerte nagyon sokan vannak, akik csakis eredeti nyelven nézik a Harry Potter-filmeket. Amikor ugyanis ezeket gyártani kezdték, a szerző kikötése az volt, hogy az adaptációkat Nagy-Britanniában forgassák, minden szerepben brit színészekkel. Így történhetett meg, hogy Perselus Piton professzor szerepét Alan Rickman kapta. Alan Rickman hangja pedig már önmagában is fantasztikus élmény, hát még ha Harry Pottert torkolja le éppen. A Harry Potter-filmek egyik erőssége egyébként is az, hogy a felnőtt szerepekben a legkiválóbb brit színészek tűnnek föl. A gyerekszereplők pedig sokat fejlődtek a nyolc film alatt, sokukból színész lett. Nem is csoda, hogy J. K. Rowling 2011-ben BAFTA-díjat kapott mindazért, amit a brit filmgyártásért tett. Amellett, hogy megírta a hét kötetet, és valóban segített a nyolc film megalkotásában, J. K. Rowling három Harry Potter világhoz kapcsolódó kísérőkönyvet is írt, mindhármat jótékonyági szervezetek felkérésére. A három közül az egyik könyv a varázslók sportjának, a kviddicsnek a történetét meséli el (A kviddics évszázadai – a könyv szerzője: Tudor Hushpush), a másik egy roxforti tankönyv (Legendás állatok és megfigyelésük – a könyv szerzője: Göthe Salamander), a harmadik pedig egy varázslók körében híres mesekönyv (Bogar bárd meséi). Érdekesség, hogy mindhárom könyvet az írónő illusztrálta.
Harry Potter a fanfiction műfajának is hatalmas lendületet adott. Fantáziavilága ugyanis arra ösztönöz, hogy mi, az olvasók is alkossunk. Megszámlálhatatlanul sok Harry Potter világával foglalkozó fanfiction (röviden fanfic) található az interneten. A fanfic azt jelenti, hogy a megalkotott (fantázia)világ (könyv, film vagy tévésorozat) rajongói az általuk jól ismert világból kiindulva valami újat teremtenek. A klasszikus fanfic irodalmi művet jelent, de akad Harry Potterről éneklő zenekar, és olyan tehetséges fiú is, aki másfél perces dalban adja elő Harry Potter történetét. (A zenei alap természetesen a Harry Potter filmek zenéje.) Az én abszolút kedvencem azonban egyértelműen a StarKid társulat Harry Potterről szóló musical-trilógiája, A Very Potter Musical és két folytatása. Az amerikai egyetemistákból álló amatőr színtársulat rengeteg humorral és fülbemászó dallamokkal meséli el újra a kis túlélő történetét. Nincs is annál viccesebb, mint amikor Harry dalban mondja el nekünk, hogy ő mennyire fantasztikus. (Érdekesség, hogy a rajongói musicalben Harryt alakító fiú, Darren Criss végül valóban színész lett, 2012 januárjában például megkapta a Hogyan legyünk sikeresek az üzleti életben című Broadway-musical főszerepét. És éppen Daniel Radcliffe-et váltotta a színpadon, aki a fentebb említett nyolc filmben alakította a felnövekvő varázslófiút.)
J. K. Rowling az utolsó Harry Potter-kötet megjelenése óta is folyamatosan ír. Első, nem a varázslóvilágban játszódó regénye 2012-ben jelent meg Átmeneti üresedés (The Casual Vacancy) címmel. Az Átmeneti üresedés egy (kitalált) álmos angol városka, Pagford nyomasztó mindennapjaiba enged betekintést. Pagfordban mindenki küzd önmagával és a másikkal is. Szinte mindenkinek kilátástalan és boldogtalan az élete. Feloldozást a regény végén sem kapunk. Csak egy kis reményt, hogy talán lesz egy-két ember, aki végre változtat az életén. A regényből készült háromrészes minisorozatot 2015 elején mutatta be a BBC és az HBO közösen. A sorozat nem marad el a könyv mögött. Igaz, nem teljesen hű adaptáció, kicsit más megvilágításban mutatja meg ugyanazt a nyomasztó világot. A színészek pedig itt is kiválóak. Howard Mollisont például Michael Gambon alakítja, aki nem először szerepel J. K. Rowling regény adaptációjában. Az azkabani fogoly című filmben már ő volt Dumbledore professzor és utána még öt filmben alakította a nagy varázslót. Shirley Mollison szerepében pedig Julia McKenzie látható, akit mi leginkább Miss Marple-ként ismerünk.
2012-ben tehát megjelent az Átmeneti üresedés, és 2013-ban jött Cormoran Strike. J. K. Rowling Robert Galbraith álnéven jelentette meg első krimijét, a Kakukkszót. A regény természetesen Londonban játszódik, és középpontjában egy gyönyörű szupermodell rejtélyes öngyilkossága áll. Az afganisztáni veteránból lett magánnyomozó, a magánakvaló és zűrös életű Cormoran Strike veszi kezébe az ügyet. Robert Galbraithról hamar kiderült, hogy kicsoda, a Kakukkszó hatalmas siker lett. Cormoran Strike már 2014-ben vissza is tért egy újabb üggyel. A második Cormoran Strike regényben (A selyemhernyó) a gyilkosság egyszerűen vérfagyasztó. (Egy írót ölnek meg brutális kegyetlenséggel.) De a könyv mégsem ezért igazán izgalmas, hanem azért, amiért J. K. Rowling minden eddigi regénye igazán izgalmas volt: az emberi kapcsolatok miatt. J. K. Rowling remek emberismerő és remek megfigyelő. Bármilyen rettenetes gyilkosságot talál is ki, és bármilyen részletesen bontja is ki annak történetét, közben nem sajnálja az időt arra sem, hogy aprólékos gonddal jellemezze a szereplőit, „építse” a köztük lévő kapcsolatokat. A Cormoran Strike-ról szóló regények legjobb részei azok, amikor a morcos magánnyomozó és lelkes asszisztense, Robin lassan kibontakozó és egyáltalán nem zökkenőmentes barátságáról olvashatunk. Azt mondanom sem kell, hogyha azt írtam, hogy a Harry Potter olyan, mint egy igazán jó tévésorozat, akkor Cormoran Strike kalandjaiból egyenesen tökéletes tévésorozat lenne. (Már várom is, hogy a BBC bejelentse, elkezdték a forgatást…) Gyilkosság, ármány és szerelem és egy főszereplő, akit minden hibája ellenére imádunk, mert tudjuk, hogy a durva külső érző szívet takar. Emellett akció, humor, bölcsesség és remekül felépített karakterek. A következő Cormoran regény egyébként már készen van, a címe Career of Evil. Idén októberben kerül majd a boltokba. És nem ez lesz az utolsó, J. K. Rowling nem tervezi, hogy egyszer Cormoran Strike-tól is elbúcsúzik úgy, mint Harry Pottertől.
Nem mintha Harry Pottertől végleg elbúcsúzott volna. 2011-ben indította útjára a pottermore.com oldalt, amelyen mi magunk is felvételt nyerhetünk a Roxfortba, és minden eddiginél jobban megismerhetjük a Harry Potter-univerzumot. J. K. Rowling rendszeresen publikál az oldalon apróbb történeteket. Emellett filmtrilógia készül a fentebb már említett roxforti tankönyvből. Egészen pontosan a könyv írójának, Göthe Salamandernek kalandjaiból. (Göthe Salamander kiváló tudós, a legendás lények szakértője.) A filmek forgatókönyvét maga J. K. Rowling írja, az első 2016-ban kerül a mozikba. Göthe Salamander szerepében Eddie Redmayne-t láthatjuk majd, aki idén Oscar-díjat nyert Stephen Hawking megformálásért A mindenség elmélete című filmben. És ezzel még nincs vége! 2016-ban jön a Harry Potter and the Cursed Child (Harry Potter és az Elátkozott Gyermek) is. Egy színdarab! Természetesen még hatalmas a titkolózás, egyelőre csak annyit tudni a darabról, hogy nem a könyvek előtörténete lesz. No meg még annyit, hogy nem J. K. Rowling írja, de a megalkotásában részt vesz. És ahogy az már csak lenni szokott a hatalmas londoni színházi produkcióknál, pár hét múlva már kezdik is árulni a jegyeket az előadásra, egy évre előre…
Amikor júniusban pár napot Londonban, egészen pontosan Richmondban tölthettem, egyik nap a 371-es buszon zötyögtem hazafelé, amikor hirtelen arra lettem figyelmes, hogy tizenéves lányok egy csoportja Harry Potterről beszélget. Hangosan nevettek, ahogy fölidézték a Harry Potter és a bölcsek köve film egyik jelenetét. Ha Harry Potterről van szó, előttem nincs akadály. Természetesen a lányok minden szavát érteni kezdtem, és talán még meg is szólítom őket, ha nem kellett volna éppen leszállnom. Mert hirtelen összekötött minket valami. Az a minden ízében varázslatos világ, amit J. K. Rowling teremtett. (Azt a bizonyos jelenetet pedig már én is nagyon sokszor láttam, nekem is az egyik kedvencem.) Nagyon hálás vagyok ezért az élményért és minden felejthetetlen élményért, amiben az elmúlt 15 évben részem volt. Nincs is más hátra, minthogy nagyon boldog születésnapot kívánjak J. K. Rowlingnak, aki ma ünnepli 50. születésnapját. Azt hiszem, megyek, és ünneplésképpen elkezdem valamelyik Harry Potter kötetet franciául. De mielőtt fölállok az íróasztal mellől, még egy utolsó érdekesség: Harry James Potter ma 35 éves. Amikor elkezdte írni a regényt, J. K. Rowling úgy gondolta, jó dolog, hogy valakivel megoszthatja a születésnapját. Nem hitte volna, hogy ez valaha is érdekes lesz bárkinek. De ma már minden valamire való rajongó tudja, hogy Harry 1980. július 31-én született. Egy szó, mint száz: nagy nap a mai.
|
Hasznos linkek: |
Harcsa Borbála – a Kihagyhatatlan blog szerzője