a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Mi is az a nassaui palack?

adatbazis

A jó víz nagy érték volt minden időkben, a gyógyvizek pedig talán még kelendőbbek voltak. Bizony, adatok vannak rá, hogy már a harmincéves háború (1618-1648) idején, amikor a gyógyulni vágyókat a hadi események elvágták kedvenc ivókúrájuknak a helyszínétől, a németek elkezdték palackokban szállítani a gyógyvizeket. S ahogyan ez lenni szokott, kialakult egy állandó, csak erre a célra használt palackforma. A túrkevei Finta Múzeum jóvoltából most egy ilyent tanulmányozhatunk 3D-ben a MaNDA gyűjteményében.

Nassaui palacknak hívják úgy általában ezeket a sómázas bevonatú kőagyag edényeket. Az elnevezés természetesen nem a Bahama-szigetek legnagyobb városát takarja, hanem egy 1806 és 1860 között létezett német hercegséget ágaskodó oroszlánnal a címerében. A mai Hessen és Rajna-Pfalz tartományok helyén lévő állam területe gazdag az ásványvizekben, emellett a Rajna jobb partján a Westerwald dombjai kiváló minőségű agyagot rejtenek. Ezt akár 1500 fokon is lehet égetni, így vízálló lesz a cserép, tehát alkalmas az ásványvizek tárolására, szállítására. (Az üveg ebben az időben még drága és törékeny volt, ezért használták erre a célra a cserepet.) Így tehát minden együtt van ahhoz, hogy beinduljon az ipar. Ami egy 1869-es adat szerint odáig fejlődött, hogy 2 299 256 darab literes és 1 755 628 darab félliteres palackot állítottak elő a térségben. Mert ez a két kiszerelés alakult ki az idők folyamán, a literes palackok természetesen arányosan magasabbak és szélesebbek voltak feles társaiknál, de a forma azonos volt. A különféle fazekasműhelyek, ahol előbb korongozással, majd préseléssel állították elő az edényt, megjelölték korsóikat, így kerültek feliratok is – általában közel a palack nyakához.

nassauipalack
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!

Az, hogy Magyarországra is eljutottak ezek a vizek, nem kétséges, hiszen számtalan ilyen edény van múzeumoknál, magángyűjtőknél az országban. A XIX. század második felében volt a legtöbb belőlük nálunk a piacon, de a források szerint a bécsi Hofburg például már 1799-ban szerződött a szállításra. Így hát a császár és környezete a Karlsbadtól 14 kilométerre található Gieshübe forrásainak vizét itta, de a sós gyógyvizek többsége Nassau, Trier és Essingen környékéről került bele a cseréppalackokba. Hogy aztán Túrkevére hogyan keveredett el ez az egyliteres palack, azt nem lehet tudni. Talán felírta az ivókúrát valakinek az orvos vagy egy átutazó hagyta el.

Pálffy Lajos 

• Publikálva: 2015.08.06. 10:53 • Címke: 3D, manda adatbázis, digitalizálás

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.