a rovat írásai

Finta Sándor és Walt Whitman

Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.

Tihany elveszett várai

Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról, pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.

Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

Szép szál ember volt ez a III. Béla

III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

Asszonyok védelmezte Csobánc

Bizony, nem csak Egerben ragadtak kardot, forróvizes fazekat a nők, hanem megvédték Csobáncot is, mikor a labanc ostromolta. Hatvan férfi és nő, a környék nemesasszonyai, lányai egy ezer fős császári seregtestet győztek le. Úgy, hogy annak majdnem fele tisztestül, parancsnokostul a fűbe harapott a 376 méteres hegy oldalán.

Amikor kivonult Róma

Egyes vélemények szerint 100 év elég volt ahhoz, hogy Róma kivonulása után Pannónia elveszítse római jellegét. A légiók és a hivatalnoki kar, no és a civil lakosság jó részének a távozása után készült ez az általunk most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén talált fülbevaló, amin látszik, hogy nem akárki készítette.

Régi erdőpásztorok

Itt egy fotó a mögöttünk hagyott véres 20. század harmincas éveiből. A Pápa környéki Esterházy birtokok erdészeinek a csoportképe. Csak egyet ismerhetünk közülük, annak is csak a vezetéknevét tudjuk. De tudunk mást, például azt, hogy a két világháború közötti Magyarország falvaiban tekintélynek számítottak az erdészek, akik általában az állam, vagy a nagybirtokos erdőit kezelték.

Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Tál omphalosszal

Hát itt van ez a kis egyszerű tálka, ha pedig a Balatoni Múzeumban készített leírását is megnézzük, akkor mindjárt ott is van az a bizonyos „omphalosz” kifejezés. És ott van még Rezi, pontosabban Rezi-cseri neve, a homokbányáé, ahol manapság íjászversenyeket rendeznek, a hetvenes évek elején pedig kelta temetőt tártak fel itt.

Tátika és Rezi, a két tojás

Ha már szó esett itt a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.

Rosszul öltözött sírásók kora

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. Archívumunkban kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

MaNDA összes cikke »

​Tótkorsó

mandadb_logo

A Magyarországon elterjedt fazekastermékek között a nassaui palack mellett szólni kell a tót korsóról, vagy egyszerűbben a tótkorsóról, amit most a túrkevei Finta Múzeum jóvoltából vizsgálhatunk meg alaposan a MaNDA adatbázisában is.

Az biztos, hogy ez az edény nem utazott akkorát Túrkevéig, mint a már emlegetett nassaui palack, sőt, az is lehet, hogy nem utazott semekkorát, mert egy környékbeli fazekas is el tudta készíteni ezt a közismert formát. Aminek elnevezése nyilván nem véletlenül rögzült tótkorsóként, hiszen az első ilyen formájú darabok nagy valószínűség szerint gömöri tót (szlovák) fazekasok, vagy a vas és faáruk, vásznak mellett a fazekasok termékeivel is szekerező fuvaros-kereskedők által jutottak el a Nagy Alföldre. Erre a kereskedelmi tevékenységre már a 16. századtól találunk forrásokat, és egészen a 19. század végéig működött a dolog. A kiváló minőségű gömöri agyagok jó része magas hőfokon (1500 Celsius) is égethető, ezért alkalmas főzőedények készítésére is. Ilyen agyag az Alföldön nem igazán fordul elő, így terjedtek el errefelé a jellegzetes tót fazekak, és a fazekas, vagy a fuvaros kocsijában voltak biztosan másfajta égetett agyagedények is. Köcsögök és korsók a víznek, vagy éppen tejnek, kancsók a bornak, butellák, vagy butéliák, flaskók vagy butykosok pedig a pálinkának. Meg persze mindenféle kanták, tányérok és tálak, szűrők és itatók is.

totkorso
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!


Az olcsóbbja csak úgy nyersen, az előégetés után, az értékesebbje pedig mázasan, különféle mintázatokkal díszítve. Jelen esetben egy 1880 körül készült, 35 centiméter magas és 12 centis talpátmérőjű edényt járhatunk körbe, amire egyszerűbb, csíkos, farkasfogas és leveles-indás díszítéseket rajzolt nem annyira ügyes kezű alkotója. Az edények díszítése, ami általában még az égetés előtt írókával történt, sokszor nem a mester, hanem egy jól rajzoló, „író” családtag feladata volt. A fazekas az agyag minősége és a korongozás művelete mellett különösen az égetésre koncentrált, mert ott, a kemencében dőlt el minden. Általában éjjel 2-3 felé indult, és másnap estig tartott a nagy tapasztalatot igénylő feladat és ha nem figyelt oda, egy halom repedt, törött cserép lett a fáradságos munka eredménye.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.09.03. 10:11 • Címke: 3D, manda, manda adatbázis

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III. Béla
Szép szál ember volt ez a III. Béla – És elég gazdag is. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Béla már királyként megkérte második felesége, Capet Margit kezét, leendő sógorának, II. Fülöp Ágost francia királynak elküldte büszkén bevételeinek a listáját is. Hogy lássa már a francúz kolléga, nem kerül rossz helyre a testvére.