​Író és újságíró, politikus és tudós, kommunista és antikommunista

Zeppelinnel indult Északi sarkot kutatni, de megállt Sztálin birodalmában; szexuális felvilágosító könyvecskéket írt álnéven, mert kellett a pénz. Limonádét árult Haifában és elkészítette az első héber keresztrejtvényt. Állítólag halálra ítélték Spanyolországban, ’56-ban pedig téglákkal dobálta be a londoni magyar nagykövetség ablakait.

Kösztler Artúrról, József Attila barátjáról van szó, aki azért lett Koestler, mert akkor és ott egy írógépen nem talált „ö” betűt. 110 éve született, és a rövid, de annál véresebb 20. század igazi gyermeke volt, a vörös és a barna diktatúrák ádáz ellenfele úgy, hogy hét évig hűen és hatékonyan szolgálta az előbbit.

És mivel akkoriban az újságírót nem sok választotta el a kémkedés kevésbé magasztos tevékenységétől, Koestlerről is feltételezhetjük azt, hogy 1938-ban, a Komintern megbízásából nem tudósítani ment Franco sevillai főhadiszállására. Ahonnan rapid módon távoznia is kellett, hogy aztán Malagában bebörtönözzék, ennek hatására írja meg 1942-ben a Párbeszéd a halállal című, freudi alapokon nyugvó kisregényét. No de ne szaladjunk ennyire előre, mielőtt még ne szóltunk volna eme rendkívüli ember meghatározó ifjonti éveiről. Amiket zsidósága határozott meg, az Orosz Birodalomból érkező nagyapa, kifutófiúból a gyárosságig emelkedő apa és a prágai édesanya révén. És az első világháborúig felváltva Bécs és Budapest, aztán már csak a császárváros, a mérnöki kar, és ott a cionizmus divatos eszméje.

Melynek hatására az utolsó vizsgák előtt elégeti az indexét és 1926-ban Palesztina felé vesz az irányt. Ahol a földművelés nem megy neki, már csak gyönge fizikuma miatt sem, de végül biztos bevételhez jut, mint egy párizsi lapcsalád tudósítója. Innen Párizs, majd a weimari Berlin következik, ahol 1931 szilveszterén belép a német kommunista pártba, 1932-ben pedig a Szovjetunióba emigrál, ahol tárt karokkal és feladattal várják az akkor már Európa szerte ismert újságírót. A szocialista "vívmányokról" kellett írnia, utazgathatott viszonylag szabadon, talán ezért sem nyeri el a megbízók tetszését az elkészült mű. Koestlernek pedig a racionalitást nélkülöző pártfegyelemmel gyűlik meg a baja olyannyira, hogy az 1936-os nagy perek után két évvel ott is hagyja a Pártot. És vele együtt életének talán legnagyobb szerelmét, Nagyezsdát is Bakuban.

Koestler a bal oldalon, 1976-ban a P.E.N. londoni kongresszusán

Döntésének eme következménye és iskoláinak abbahagyása amúgy élete végéig bűntudattal tölti el. Viszont náciellenessége mellett harcos antikommunistává válik, ami barátainak, támogatóinak (Orwell, Camus, Sartre, Bertrand Russel és más vezető értelmiségiek) egy részét is elviszi. Mert ekkor már az újságírás mellett ismert író is, Spartacusról magyarul írt regénye után német nyelven elkészül 1940-ben a Sötétség délben is, aminek kiadása többek között hatással van az aktuális francia választásokra is. Koestlernek amúgy Franco börtöne után a franciák internálótáborába vezet az útja, innen pedig az idegenlégióba, hogy aztán onnan megszökve az angol hadseregbe lépjen be. Magyar állampolgárként le is telepedik Londonban, rajongója marad a magyar konyhának, a 6:3 alatt az angol díszpáholyban a magyar gólokat ünnepli.

Szobra Budapesten

De ekkor már az Izrael állam létrejötte melletti agitáláson kívül direktben nem politizál, inkább ezoterikus irányba mozdul el, az ösztönös megérzés, a pszichokinézis, a telepátia, a szerialitás és az ESP (extra-sensory perception – érzékfeletti észlelés) jelenségeit tanulmányozza, no és a különféle drogok tudattágító hatását. Edinburgh egyetemén kísérletezik, de ott van Timothy Leary mellett is a Harvardon. Mellesleg könyvet ír a nagy csillagászokról és a dinoszauruszokról, és arról, hogy az askenázi zsidóság nem ókori, hanem kazár eredetű. Emellett élharcosa az eutanáziának és természetesen fellép a halálbüntetés eltörlése mellett is, miközben napi rendszerességgel szidja a kommunistákat. Talán azért is, mert úgy vallja: „Felismerni és kimondani az igazságot: hogy a rendszer, amely ma már a világ területének egyharmada fölött uralkodik, a történelem legigazságtalanabb és legembertelenebb társadalmát hozta létre; ez a legnagyobb kihívás, amivel az emberiség szembekerült, és szembenézni vele a legtöbbünknek ugyanolyan nehéz, mint a gótika emberének elfogadni, hogy nincs mennyország.”


Emléktábla a Szív utcában

1983-ban, miután előrehaladt az 1970-ben diagnosztizált Parkinson-kórja, és három éve a leukémia is pusztítja szervezetét, mézzel édesítve a gyógyszert, öngyilkos lesz harmadik feleségével együtt.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.09.04. 12:36 • Címke: évforduló