Szőcs Géza beszéde az Europeanában

A MaNDA által digitalizált kultúrkincsekről szóló beszéd Brüsszelben, 2012. május 9-én hangzott el.

Nem ismerjük Leonardo egyetlen köztéri lovasszobrát sem, sőt semmilyen szobrát, amely életében készült volna el. A közismert, kisméretű plasztikák, mint a Metropolitan, vagy a londoni Jeanneret-gyűjtemény büszkeségei, talán festményekhez szolgálhattak tanulmányként, azaz modellként. Valószínűleg Leonardo műhelyéből, mindenesetre szűkebb környezetéből öröklődhettek tovább, és mai formájukban XVIII–XIX. századi öntvények lehetnek.

A budapesti Szépművészeti kincséről sem tudjuk, valamelyik lombard fejedelem, zsoldosvezér, netalán I. Ferenc francia király volt-e a megrendelője, esetleg modellje, és nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy az Anghiarai csata című freskóhoz készült a Palazzo Vecchióba. Amit tudunk: szemben a Leonardónak tulajdonított egyéb lovas variánsokkal, ezt a szobrot olyan bronzból és olyan technikával öntötték, amelyek a XVI. században voltak használatosak. Ha másolat, nem sokkal a mester halála után készült másolat lehet.

A forgatható 3D-modell megtekintéséhez Adobe Reader X szükséges.

De mit árul el e szobor magáról Leonardóról?
A szenvedélyességet.
Leonardo minden egyes festményét vízmélyi nyugalom jellemzi, a mozdulatok, ha vannak: visszafogottak, lefokozottak, rezdülésnyiek. A történések, ha vannak, vagy ha láthatóak, inkább líraiak, esetleg epikaiak, de semmiképp nem drámaiak. (Az Utolsó Vacsora is csak annak drámai, aki olvasta az Újszövetséget.) A mester bölcs volt, higgadt és nyugodt, és ilyennek láttatta a világot is.
Ez a lovas azonban az egyensúlynak, a statikának, a nyugalomnak a tagadása: alkotója ott folytatta, ahol a Laokoón-szoborcsoport mesterei, a három rhodoszi, Hagészandrosz és két társa abbahagyta. A szenvedélyesség, amely ebből a lóból sugárzik, a barokkig, sőt a romantikáig mutat előre, Shelley, Byron és Liszt Ferenc néhány művéig.

A firenzei freskó, az Anghiarai csata elpusztult, az Utolsó Vacsorának kevés híján ugyanez lett a sorsa, és hány meg hány alkotás tűnt el nyomtalanul, hány meg hány mester remekműve! A sors milyen izgalmas, milyen fantasztikus dramaturgiája érhető itt tetten! Míg Itáliában annyi csodás értéknek kellett elpusztulnia, Pannóniában, amelynek történelme pedig sokkal viharosabb volt az elmúlt évszázadban, megmaradt, sőt épen megmaradt egy szobrocska, amelyhez így szólna az ősz mester, ha feltámadna és erre járna: Te meg hogy kerülsz ide a Duna mellé?
És elmerengene azon, hogy nemcsak a könyveknek van meg a maguk sorsa, hanem minden egyes szobor is olyan, mint a palackba zárt üzenet, amelyet alkotómestere az óceánba vet. Ezt a palackot itt sodorták partra a hullámok, és képi egója, illetve annak lenyomata innen kerül vissza most az értékek európai gyűjteményébe és körforgásába.
És Leonardo módfelett örülne ennek.

A forgatható 3D-modell megtekintéséhez Adobe Reader X szükséges.

Végezetül egy felvétel Leonardo lovának és lovasának leszármazóinak sorából. Kisfaludi Strobl Zsigmond hármas lovasszobra több, mint 4 évszázaddal később készült, s még évtizedeket kellett várnia, amíg felállították. Azért választottam ki, mert eleven, szuggesztív cáfolata annak a nézetnek, hogy a klasszikus minták elavulnak, idejétmúlttá, anakronisztikussá válnak, vagyis: hogy ma már nem lehet heroikus lovasszobrot készíteni. Én úgy látom, hogy lehet, nem is egyet: ha ezt az alkotást körbejárjuk, minden egyes lépéssel új kontúrok mutatják magukat, új dinamika, új sziluettek. Azt is lehetne mondanunk: a művész 360 szobrot sűrített egyetlen kompozícióba.

• Publikálva: 2012.05.10. 18:01 • Címke: digitalizálás, műtárgy, europeana