​Hadihajó, ami alig áll ki a vízből

A Parlamentnél kikötött Lajta, vagy Leitha monitorról van szó, amit most félóránként induló turnussal ingyen be lehet járni, és ami folyami kotróhajóként szolgált 1921-től egészen a nyolcvanas évekig, amikor beazonosították és elhatározták helyreállítását.

Hogy mekkora kuriózumról van szó, azt az is jelzi, hogy a 200 monitor típusú hadihajóból, ami a világon épült az idők folyamán, hét darab létezik, és mindössze kettő úszik még mindig a vízen. Egy Chilében, egy pedig jelenleg éppen a Parlament előtt. Az 1871-ben Újpesten a vízre bocsájtott Lajta és testvére, a Maros voltak az Osztrák Magyar Monarchia első forgatható lövegtornyú páncélozott, vitorla nélküli hadihajói. A Josef Romako tervezte „csíkbogár-fedélzetű” harci járművek 50 méter hosszúak és 2 méter magasak voltak, a páncél súlya miatt is alig egy méterre emelkedtek ki a vízből. A kevés mutatott felület és a 4 centis páncéllemezek a hajótestet korabeli ágyúkkal szemben gyakorlatilag sebezhetetlenné tették, csak a vastagabb páncélzatú lövegtornyot, a konyhát és a kéményt lehetett esetleg eltalálni.

A hajó orrában volt a fogda és a legénységi szállás, ahol a 40 matróz váltásban étkezhetett és alhatott, itt tárolták a kézifegyvereket (mivel a hajót az 1888 és 1893 közötti állapotában állították helyre, így 1873/77 mintájú 11 milliméteres Werndl puskákat láthatunk most a fegyverládában) és itt volt az élelmiszerraktárral szemben a fedélzetmester és a folyamkormányos kamrája is. A hajótestet akkoriban hét rekeszre lehetett osztani vízzáró ajtókkal, egy ilyenen jutunk át a legénységi szállásból a lövegtoronyba, pontosabban az alsó szintjén lévő lőszerraktárba, ahol a két 15 milliméteres, 1861-ben rendszeresített hátultöltős ágyúhoz a 60-60 lőszert tárolták. Innen adták fel a romboló, a srapnel és a kartácsgránátokat a küzdőtérbe, ahol a nagy, lomha, négy perc alatt egy lövésre képes ágyúkat kezelte a 6-6 tüzér. Az ágyúk felett még volt egy páncélozott parancsnoki kormányállás is, de a hajót a konyha feletti, szabadon álló hajókormánnyal is lehetett irányítani. A meghajtásról két mozdonykazán és két csavar gondoskodott, mögöttük volt az így meglehetősen zajos parancsnoki kabin és a tatban a tiszti szállás. Az orr két oldalán pedig kuriózumként mobil vízöblítéses vécék is voltak, amiket harci helyzetben eltávolítottak, mert zavarták az ágyúk munkáját.

Kossuth téri látványterv

A hajókat először a még török kézen lévő Belgrád ellen vetették be 1876-ban, majd részt vettek Bosznia-Hercegovina megszállásában. Az első világháború előtt modern fegyverzetet kaptak, a Lajtát így is találat érte mindjárt a háború elején. Mitrovicán egy hónapig javították, majd három nagy csatában is részt vett, biztosította a sistovói pontonhíd építését és 1918. március 7-én elérte a Fekete tengert. Mivel immár 47 éve szolgálták a Monarchiát, április 10-én, leszerelve fegyverzetüket, törölték a Lajtát és a Marost a hadiflotta hajólistájából. A proletárdiktatúra idején újra felfegyverezték és az előrenyomuló csehek ellen vetették be az öreg monitorokat, tisztjeik és legénységük által végül szerepet kaptak a június 24. és 26. közötti monitor-lázadásban. Ezután antant nyomásra végképp leszereltek, és 1921-ben Bécsben gazdára is találtak. A Lajtából 1928-ben József Lajos néven elevátorhajó lett, az államosítás után FK-201-es jelzéssel a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalathoz (FOKA) került. Ezt 1992-ben egy svájci cég privatizálta, tőlük szerezte vissza egy hagyományőrző egyesület a hajótestet 1993-ban, miután Csonkaréti Károly egy Angliában készített hajóborda segítségével azonosította a Lajtát. A helyreállítás 2010 márciusában kezdődött Révkomáromban, a hajót augusztus 20-án már ünnepélyesen el is vontatták az Duna fővárosi szakaszán. Azóta, ameddig az időjárás engedi, látogatható a Parlament előtt horgonyoz. És nem mellesleg a magyar flotta zászlóshajójának magas tisztségét is betölti.

Pálffy Lajos  

Lajta Monitor Múzeumhajó – ingyenesen látogatható tavasztól őszig

• Publikálva: 2015.09.11. 10:35 • Címke: első világháború 100, kiállítás