Korán jött remekmű

Ének a búzamezőkről DVD-bemutató és díszvetés

Elkészült a MaNDA 80. DVD-kiadványa, Szőts István Ének a búzamezőkről  című, betiltott filmjének teljes körű digitális restaurálása. Kevesebb, mint egy évvel az ugyanilyen módszerrel megmentett Emberek a havason vetítése után  sor kerülhetett Szőts István másik korszakalkotó művének a bemutatójára is. Az eseményen jelen volt a rendező özvegye és Sára Sándor operatőr-rendező is.

Bevezetésül forrásértékű részleteteket láthattunk a kiadvány 46 perces extrájából. Szőts István 1988-ban Csoóri Sándornak és Hanák Gábornak az OSZK Történeti Interjúk Tára részére tízórás életműinterjút adott, ahol filmjei forgatásáról, a korabeli cenzúráról, stílusáról és megvalósulatlan filmterveiről beszélt. A vetített részletek az Ének a búzamezőkről keletkezésének és betiltásának körülményeit járták körül. Szőts arról beszélt, hogy mennyire izgatta őt formailag az Alföld, bizonyítani akarta, hogy nem csak a szép hegyek között tud megrendítő drámát forgatni, hanem nagy, horizontális terekben is. Kihívásnak tekintette, hogy a „kozmikus film” eszméjét, „amikor a természet, mint egy hatalmas orchester segíti a dráma kibontakozását”, a végtelen rónán is megvalósítsa, hiszen beleszületett a természetbe.

Képek a filmből

Először 1943-ban nyújtotta a be a Móra-regényből készült forgatókönyvet. Drámai, amint arról mesél, hogy az első világháború után játszódó regény egyik legszebb motívuma, a „magyar puszta és az orosz sztyeppe kézfogása”, a magzatelhajtásba belehalt Piros keresztjét együtt cipelő Ferenc és Szpiritutó drámai képe paradox módon egyik kultúrkormányzatnak sem kellett. A horthysta cenzúra szerb parasztot képzelt el, a háború utáni pedig a helyzet kényessége miatt nem tolerálta a magyar „hadimenyecske” és az orosz hadifogoly egymásra találását. A koalíciós időkben a rendező engedékenyebb lett a cenzorokkal, és kivette a az orosz parasztot a forgatókönyvből, mert mindenképpen meg akarta csinálni a filmet. Ezzel a csonkítással, és a regényhez képest azzal a változtatással forgatta le a filmet, hogy életben hagyta Ferencet, mert a „föld erősebb a kardnál”.

Megjelent DVD-n

A már meghirdetett bemutató előtt a Kommunista Párt bekérette és váratlanul betiltotta a filmet. Kiderült, hogy ami a forgatókönyv elfogadása idején még előnynek számított, egy év alatt, tisztán politikai okokból, hátrány lett. A téeszszervezés időszakában már nem volt kívánatos a magyar paraszt földszeretetének ábrázolása, miképpen a kezdődő hidegháború korában a pacifista szemlélet sem. Az első képsorok láttán, amelyek a búzaszentelő körmenetet ábrázolták, Rákosi tüntetőleg kivonult a vetítőből. Ez megpecsételte a film sorsát. Évtizedekre dobozba került, néhány egyszeri vetítéstől eltekintve csak a rendszerváltás után láthatta a nagyközönség. Szőts pedig a filmgyártás centrumából a margóra szorult vissza, fényképezőgépek eladásával és népszokások megörökítésével tartotta fenn magát.

A beszélgetés résztvevői: Szőts Istvánné Gyenes Mária, Sára Sándor operatőr-rendező, Fazekas Eszter filmtörténész, Gazsy Csaba, a Focus Fox vezetője és Moldován Márton filmrestaurátor, a MaNDA munkatársa (fotó: Major László)

Fazekas Eszter filmtörténész, a kiadvány szerkesztője szerint Szőts István korán jött vizuális stílusa nagy hatást gyakorolt a magyar új hullám rendezőire. Kósa Ferencet idézte, aki a magyar film és Szőts viszonyát egy japán metaforával jellemezte. „Kurui zakinak” hívják a japánok, ha a havas tájban hirtelen kivirágzik a cseresznyefa. Az Emberek a havason, de e betiltott mű stílusa nemcsak a neorealizmus megalapozása volt, hanem hatott a húsz évvel későbbi magyar modernizmusra is, ahogy a tájjal drámai hangulatokat jelenítenek meg, vetítenek előre. Ezek a balladai jellegű elemek tovább éltek elsősorban tanítványa, Sára Sándor szintén geometrikus jellegű rendezői és operatőri munkáiban, amelyeket Gaál Istvánnal és Kósa Ferenccel készített, és a korai Jancsó-filmek puszta-képében is megjelennek.

Szőts Istvánné Gyenes Mária és Sára Sándor (fotó: Major László)

A jelenlévő Sára Sándor mestereként, példaképeként emlékezett meg róla. Szőts volt az első „hús-vér filmrendező”, akit személyesen láthatott, amikor az állami alkalmazást visszautasító Szőts a Népművelési Intézet „robotosaként” érkezett Turára, Sára gyerekkorának helyszínére. A 18 éves ifjú fotográfus három napig cipelte utána a statívot. Miközben képről, komponálásról, filmről beszélgettek, szemléletet és rendíthetetlenül elvhű magatartást is lehetett tőle tanulni. Ez volt rá a legnagyobb hatással. Ez a személyiség mutatkozott meg később is, amikor Sára Sándort nem vették fel a Főiskolára, azzal vigasztalta: „A tehetség nem vész el, csak elkallódik.” És ez a meg nem alkuvó személyiség mutatkozott meg akkor is, amikor egy filmtervéről bebizonyosodott, hogy munkahipotézise nem helytálló – nem toldotta-foldotta, mentve a menthetőt, hanem egyszerűen visszavonta, sőt saját maga cáfolta meg korábbi elképzelését. A hetvenes évek végén ugyanis együtt forgattak Esterházy István nádorról egy dokumentumfilmet, amely azon a feltételezésen alapult, hogy a nádor a Habsburg udvar cselszövéseinek áldozata lett. Már leforgattak bizonyos musztereket, mikor kiderült, hogy a nádor halálakor viselt mellényén található vérnyomok végzetes tüdőbajt igazoltak. Ezért mondott le arról a filmtervről, amellyel visszatérhetett volna a filmgyártásba. A Hollókő egy napját megörökítő Kövek, várak, emberek (1955) című néprajzi dokumentumfilmben is együtt dolgoztak – ez a film is felkerült a DVD-re, a MaNDA saját restaurálásában. Végezetül kiemelte Szőts 1945-ben íródott Röpiratának jelentőségét – ez az írás, a magyar film, s általában a nemzeti kultúra háború utáni újjászervezésének átfogó terve, amelyet Szőts még az óvóhelyen írt, sajnos máig aktuális gondolatokat tartalmaz.

Fazekas Eszter és Gazsy Csaba (fotó: Major László)

A film teljes körű digitális restaurálása a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a Focus Fox Stúdióban készült. A stúdió vezetője, Gazsy Csaba érdekes demo-anyaggal szemléltette, hogyan zajlott a teljes körű digitális restaurálás. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy hiába vannak okos szoftverek, rengeteg emberi munka és lelemény kell egy ilyen projekt kivitelezéséhez. A folyamat végén ma már sokszor nem készül celluloid kópia, mert drága, és mert a legtöbb mozi levetíteni sem tudná – csak digitális kópia, azaz DCP – ilyet láthatott a közönség az Urániában is a DVD-bemutatót követően.

A restaurálást technikailag három dolog nehezítette. Először is maga a címben emlegetett búzamező, amelynek hullámzó mozgását feltehetően szélgépekkel is felgyorsították a forgatáson. A digitális restaurálás során kockáról kockára végigmentek a kópián és a hiányzó elemeket a szomszédos kockákból rekonstruálták – ez értelemszerűen nehezebb, ha a mozgás gyors és nehezen kiszámítható. A másik nehézség abból adódott, hogy a háború után sokféle maradék nyersanyagra forgattak, ezeket kellett egységes megjelenésűvé formálni. Végül, Szőts kísérletező alkata is komoly kihívások elé állította a restaurátorokat: Etel lázálom-jeleneteinek stroboszkópszerű villanásai a rengeteg szennyeződés miatt 2-3 héttel hosszabbította meg a restaurálási munkát. Ami amúgy sem volt rövid: négy hónap alatt, 2000 munkaórával, sok kézi munkával vizsgálták át és javították ki a hozzávetőlegesen 120 ezer képkockát, 11 ember dolgozott rajta. Gazsy Csaba az ilyen volt/ilyen lett demók után mutatott néhány filmes bakit is: az egyiken egy képbe belógó csapó oson ki a képből, a másikon Szőts István maga látható egy pillanatra:

Végül Moldován Márton, a MaNDA munkatársa arról beszélt,  milyen technikai és filológia kérdések merülhetnek fel egy restaurálási folyamat során, s milyen szempontok alapján lehet a megfelelő kellékeket kiválasztani. Szólt arról, hogy az Ének a búzamezőkről felújításánál például a hangot három változatból rakták össze.

Löwensohn Enikő

• Publikálva: 2015.10.14. 16:01 • Címke: dvd-bemutató, szőts istván, manda, dvd