John Keats, a szépség költője

220 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Shelley kedves barátja és pártfogoltja, a tragikusan rövid életű költőóriás, John Keats.

Londonban született 1795. október 31-én. Nyolcéves volt, amikor édesapját halálra taposta egy ló. Édesanyja újra férjhez ment, de a családi vagyon nagy részét elvesztette, és miután második házassága tönkrement, gyermekeit elhagyta, hogy nagyanyjuk nevelje őket. Amikor visszatért hozzájuk, már nem sokáig örülhettek neki, hamarosan meghalt tbc-ben. Ilyen tragédiák egy felnőtt embert is megviselnének, Keats pedig még gyerek volt ekkor. A művészetek, különösen az irodalom és a költészet volt az, melyből vigaszt merített fájdalmában.

Művészi ambíciói ellenére sebészt akartak nevelni belőle, de végül tanulmányait gyógyszerészként fejezte be 1816-ban. Első verseskötete 1818-ban jelent meg (Versek) de nem hozott számára mást, mint kritikát és ellenérzéseket, csak úgy, mint az Endymion című négykötetes románc. Bár a sok negatív vélemény elvehette volna a kedvét a további munkától, barátainak írt leveleiből kitűnik, hogy sikerült túltennie magát ezeken, és újragondolta a költészet szerepét a társadalomban. Egy olyan új irányt képzelt el, mely a szépséget már nem a mítoszok világából meríti, hanem az emberi tapasztalat igaz valóságából.

William Hilton portréján (forrás: Wikipedia)

Úgy gondolta, hogy az ember képes a szellemi és társadalmi korlátokon átlépni, sőt képes messze meghaladni azt, amit az emberi természetről gondoltak akkoriban. Visszautasította azt a konvencionális gondolkodásmódot, mely az emberi érzékelést zárt rendszerbe, „normális” keretek közé akarta kényszeríteni. Szerinte az élet annál sokkal összetettebb, kreatívabb, átláthatatlanabb. Versei sokszor a költő boldogság-keresését mesélik el, és újradefiniálják a szépség fogalmát. Az Óda egy görög vázához és az Óda egy csalogányhoz talán a legismertebb művei. A görög váza az eszköz, amely megörökíti a pillanatot: a boldogság, a vágy, az élet elevensége tükröződik a ráfestett képeken, de mozdulatlanságra, beteljesületlen öröklétre van ítélve.

Az alábbi videón a kellemes hangú brit színész, Benedict Cumberbatch szavalja az Óda egy csalogányhoz című verset. Az angolul nem tudóknak is érdemes belehallgatni, ha kíváncsiak a vers eredeti angol hangzására, melódiájára:

Keats 1818 novemberében ismerkedett meg Frances (Fanny) Brawne-val, és 1819 októberében eljegyezték egymást. Ebben az időszakban írta legjelentősebb verseit, mintha a lány múzsaként hatott volna rá, és költészete érzékletesebb és érzékibb volt bármely más korabeli romantikus költőénél. A Hyperion írását félbehagyta, amikor meghalt szeretett öccse, Tom, aki már régóta tbc-ben betegeskedett. Később ezt a művét újraírta Hyperion bukása címmel (1819). Keats ekkor meglehetősen rossz anyagi körülmények között élt, és az esküvőt nem tarthatták meg addig, míg pénzügyi gondjai nem rendeződtek, ugyanis a lány anyja megtagadta beleegyezését.

A Keats ház Hampsteadben ma múzeum (forrás: Wikipedia)

Keats rövid életében mindössze háromkötetnyi verset publikált, az utolsót 1820-ban (Lamia, Isabella, Szent Ágnes – este, és más versek), és ezekből összesen kétszáz példányt vettek meg haláláig.

Ha félelem fog el…

Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segít;
ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan, tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
partján tűnődve állok, egyedül,
s Hír, Szerelem a semmibe merül.

(fordította Vas István)

Amikor világossá vált, hogy ő is tuberkulózisban szenved, orvosa melegebb éghajlatot javasolt neki a téli időszakra. Ekkor Fanny anyja azt ígérte Keatsnek, ha visszatér külföldről, összeházasodhatnak Fannyval. 1820 szeptemberében a keserves búcsú után elutazott Itáliába egy festő barátjával, aki a végsőkig mellette maradt.

Utolsó szonett

Bár volnék, mint te, Csillag, oly örök –
nem a magas ég magányos tüze,
hogy türelmesen a világ fölött
vigyázzam, mint álmatlan remete,
a mozgó tengert, mely papként szelíden
mossa a föld emberi partjait
vagy nézi a friss havat, melynek ingyen
fehérébe hegy s mocsár öltözik -
nem – én kedvesem érő kebelén
vágynék lenni szilárd s változhatatlan,
hogy annak lágy, lélekző melegén
őrködjem örök-édes izgalomban:
azt szeretném, azt hallgatni, örökkön,
ott élni mindig – vagy meghalni rögtön.

(fordította Szabó Lőrinc)

Hosszú és fájdalmas volt a kín, amit ki kellett állnia, mert a doktor szigorú diétát is elrendelt neki, gyakorlatilag éheztette. Így nemcsak az oxigén, de a táplálék hiánya is kínozta a nagy vérveszteség mellett, és hiába kért ópiumot római orvosától szenvedése enyhítésére. A halál 1821. február 23-án könyörült meg rajta. Fanny előtt az utolsó pillanatig titkolták, hogy kedvese gyógyíthatatlan. Mikor megkapta halálának hírét, a lány rövidre vágta a haját, fekete ruhát vett fel és azt a gyűrűt hordta, amit Keatstől kapott. Ezután még hat évig gyászolta a költőt.

Fanny Brawne 1850 körül (forrás: Wikipedia)

Percy Bysshe Shelley is méltón megsiratta barátját Adonais című művében:

Keats sírjára

Aki azt kívánta, hogy sírkövén ez álljon:
„Az fekszik itt, kinek nevét a vízre írták.”
De még a szél el sem söpörte, már
megbánva orvvetésű gyilkát,
a halhatatlanná tevő tél, a halál
ráfútt a vízre – s megdermedt az ár,
hogy kristálylapján címerként ragyogjon
Adonais neve!

(fordította: Somlyó György)

Ezúton is köszönöm volt tanáromnak és konzulensemnek, Péter Ágnesnek, hogy megismertetett az angol költészettel. Az ő könyveit, például a Keats világát ajánlom mindenkinek, aki szeretne elmélyülni a témában. Aki pedig szereti a szép kivitelű kosztümös filmeket, az nézze meg a Fényes csillag című romantikus drámát, mely a költő és Fanny szerelmét dolgozza fel.

A Keats-Shelley ház Rómában

Keats születésének 220. évfordulóján költészeti műhelyt tartanak Rómában, a Keats-Shelley házban, leendő költők részére. Az egész napos program során Keats verseit és leveleit olvassák fel és elemzik szakértő segítségével, majd az olvasottak által inspirálva versírással töltik a délutánt, illetve felolvassák saját költeményeiket.

Aknai Zita

• Publikálva: 2015.10.31. 08:00 • Címke: évforduló