Igen, a 200 éve született örmény származású Lázár Vilmos nem is volt tábornok, csak az ezredesi rendfokozatot érte el, mégis halálra ítélték és kivégezték. Mivel éppen osztrák tábornoknak, Wallmoden altábornagynak adta meg magát, kegyelemből por és golyó általi halálra ítéltetett, nem akasztották, mint egy köztörvényest.
Mindenki ismeri 1956 októberének fővárosi eseményeit, arról viszont kevesebb szó esik, hogyan zajlott a forradalom és a hatalomátvétel mondjuk egy kis vasi, vagy zalai faluban. Ahol leginkább a rádiót hallgatva tudtak tájékozódni az emberek. A kérdést egy az adatbázisunkban fellelhető dokumentum segítségével próbáljuk megválaszolni.
Prága a jogos tulajdonosa Alfons Mucha Szláv eposz című festményciklusának, nem a Mucha család, döntött a prágai városi bíróság. A Szláv eposz tulajdonjogát John Mucha, Alfons Muchának, a szecesszió világhírű cseh mesterének unokája 2016-ban vitte bíróság elé.
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) miniszteri keretének terhére a november 5-i zárásig ingyenesen tekintheti meg minden látogató a Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők című kiállítását, jelentette be Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
A Hűvösvölgybe tartó 56-os villamos vonalán még meglévő 19. századi, fából készített megállókhoz hasonló épületet tettek rendbe a Zugligetben. Az 1868-ban átadott zugligeti lóvasútvonal végállomásán 1885-re készült el a ma is látható indóház, amiben még tíz évvel ezelőtt is bérlakások voltak, állapota pedig folyamatosan romlott. Egészen mostanáig.
Vidéken először Székesfehérváron lesz látható a teljes Seuso-kincs, a Szent István Király Múzeum lesz ugyanis az október 29-én induló magyarországi vándorkiállítás első állomása.
Helyreállították és vasárnap Damaszkuszban kiállították a híres palmürai oroszlánszobrot, amelyet az Iszlám Állam terrorszervezet fegyveresei súlyosan megrongáltak a szíriai romváros első, 2015-ös megszállása alatt.
Nem kis feladatra vállalkozott a kecskeméti Katona József Múzeum szakembergárdája, amikor eldöntötték, hogy a Nagy Háború centenáriumára összehoznak egy tábori bordélyokat bemutató utazó kiállítást. A háború pillangói főcímmel futó kamaratárlat aztán nem véletlenül nagy népszerűségnek örvendezett eddigi állomáshelyein.
Mintegy 19 millió lejjel (1,29 milliárd forinttal) támogatja az Európai Regionális Fejlesztési Alap a Kolozs megyei önkormányzat tulajdonában levő válaszúti (Rascruci) Bánffy-kastély felújítását, közölte csütörtökön a romániai Regionális Fejlesztés, Közigazgatás és Európai Források Minisztériuma.
A Magyar Nemzeti Múzeum 2017 júniusában nagyszabású kiállítást nyitott a Sanghaj Múzeumban „Sissi és Magyarország – a magyar arisztokrácia fényűző élete a 17-19. században” címmel, amelyet csaknem 700 000 látogató tekintett meg. A kiállítás most tovább vándorolt: szeptember 27-én Pekingben, a Tiltott városban nyitják meg, ahol a közönség január 3-ig látogathatja – közölte a Nemzeti Múzeum.
Hírességekről, többek között Barack Obamáról és feleségéről, Michelle-ről, David Bowie-ról és David Attenborough-ról neveztek el 15 újonnan felfedezett pókfajt, amelyeket a Vermonti Egyetem tudósai és hallgatói azonosítottak.
1769. január 10-én született a Saar-vidéken, Saarlouis városában, egy elfranciásodott bognár fiaként, így kiválóan beszélt németül is. A kalandvágyó ifjú irtózott attól, hogy tisztviselőként élje életét, ezért tizennyolc évesen felcsapott huszárnak. A forradalom 1789. évi kitörése után tehetsége és bátorsága révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1792-ben lett hadnagy, 1794-ben egy osztrák tábornok elfogása után századossá, az év végén ezredessé, 1796-ban, a német hadjárat alatt, huszonhét évesen tábornokká léptették elő. 1797-ben lovasrohamot vezetett az osztrák ágyúk ellen, de a túlerő legyűrte, fogságba esett. Néhány hónap múlva kiszabadult, és „bosszúból” alig százötven emberrel elfoglalta Mannheim városát. Emberei bálványozták, mert jóban-rosszban osztozott velük, és a harcban mindig első volt. Ekkoriban ragadt rá a „vörös fejű” gúnynév, ami nem csak a hajszínére, de a vérmérsékletére is utalt.
35 évesen marsall (forrás: Wikipédia)
Napóleon 1799. brumaire 18-i (november 9-i) államcsínye idején már a rajnai hadsereg parancsnoka volt, és felesküdött a konzulátusra. Az év decemberében Hohenlindennél személyesen vezette a lovasrohamot, s ezzel nemcsak az ütközetet döntötte el, hanem tízezer foglyot ejtett és száz ágyút zsákmányolt, megsemmisítve az osztrák hadsereg centrumát. Napóleon ekkor figyelt fel rá, és vette pártfogásába. Neyt rabul ejtette a kis korzikai személyisége, amilyen heves republikánus volt korábban, annyira lelkes híve lett Napóleonnak, akit 1803 végén a hadsereg nevében ő kért fel, hogy nyilvánítsa magát császárrá. Kérése meghallgatásra talált, az új uralkodó pedig 1804-ben a még mindig csak harmincöt éves katonát Franciaország tizennyolc marsallja közé emelte. A császár tisztában volt azzal, hogy Neynek nincs párja a rohamban, de a hadvezetésben járatlan, ezért mindig közvetlen irányítása alatt tartotta. Ney 1805-ben személyesen vezette az elchingeni csatát eldöntő támadást a hídon, ezért kapta az Elchingen hercege rangot. Jelentős része volt a jénai és eylaui diadalban is.
A lovasság élén (forrás: Wikipédia)
1810-11-ben Portugáliában és Spanyolországban hadakozott. 1812-ben az Oroszország elleni balsikerű hadjárat során is megtette, amit lehetett: Szmolenszk elfoglalásákor megsebesült, de a nyakában golyóval is a francia lovasság élére állt a borogyinói csatában. Az orosz főváros elfoglalása után Napóleontól megkapta a Moszkva hercege címet, de újdonsült birtokát nem sokáig élvezhette. Amikor Kutuzov halogató taktikája és a közelítő tél távozásra késztette a francia sereget, a császár az utóvéd élére állította. Ney fedezte a főerő egyre inkább menekülésbe forduló visszavonulását, az ellenséges támadások közepette személyes példájával tartotta az éhező és fázó katonákban a lelket. Tízezer emberéből alig háromezer maradt, amikor a Berezina folyónál utolérte a Grande Armée maradványait. Utolsóként ő kelt át a hídon, ezért is nevezte aztán Napóleon „a bátrak bátrának”. A marsall 1813-ban Lipcsénél az elveszített „népek csatájában” megsebesült, majd 1814-ben a Napóleon-ellenes koalíció elől hátrálva immár francia földön volt részese a kevés győzelemnek és a számos vereségnek. Párizs eleste után, április elején a marsallok nevében ő szólította fel az ország üdve és a hadsereg megmaradása érdekében a császárt a lemondásra. Az ismét trónra került Bourbonok ezért főnemesi rangra emelték, ám az udvarban számtalan megaláztatást kellett elszenvednie alacsony származása miatt.
Tüzet vezényel magára (forrás: napoleon-series.org)
Amikor Napóleon 1815 februárjában megszökött elbai száműzetéséből, Ney megígérte XVIII. Lajosnak, hogy „acélketrecben viszi a bitorlót Párizsba”. Sérelmeit mégsem tudta feledni, és amikor Napóleon személyes hangú levelet írt neki, újra felajánlotta kardját és szolgálatait régi parancsnokának. Utolsó hadjáratában Napóleon őt tette meg a balszárny vezetőjének, és Ney június 16-án a Quatre Bras-i csatában fel is tartóztatta a brit Wellingtont, aki nem tudott egyesülni a poroszokkal. A waterlooi csatában oroszlánként küzdött, de hiába vezette halálmegvető bátorsággal a döntőnek szánt lovasrohamot az angol gyalogsági négyszögek ellen, nem tudta kierőszakolni az áttörést. Amikor minden elveszett, egy csapat katonát gyűjtött maga köré, és azt kiáltotta: „Gyertek és lássátok, hogyan hal meg Franciaország marsallja!” Életben maradt, de menekülés közben a Napóleontól nászajándékba kapott kardjáról felismerték és elfogták. Ügyét előbb katonai bíróság elé utalták, de annak tagjai – volt marsallok, akik a vádlotthoz hasonlóan viselkedtek maguk is – illetéktelennek nyilvánították magukat. Az ügy, lévén Ney főrend, ezután a felsőház elé került, ahol halálra ítélték. Vele statuáltak példát, Napóleon többi marsallja kegyelmet kapott. Az ítélet kihirdetésekor félbeszakította címeinek hosszas felsorolását, és így kiáltott fel: „Michel Ney és hamarosan egy marék por!” Kivégzésére 1815. december 7-én – a szokásoktól eltérően – nem a nyilvánosság előtt került sor. A hatóságok így vették elejét a várható zavargásoknak. Az eszelősen bátor Ney nem engedte bekötni a szemét, sőt ő vezényelt tüzet a kivégzőosztagnak. Utolsó szavai ezek voltak: „Katonák, ha megparancsolom, egyenesen a szívemre lőjetek, ez lesz az utolsó parancsom. Tiltakozom elítélésem ellen, száz csatában harcoltam Franciaországért és sohasem ellene. Katonák, tűz!”
mti