Angol írónő éles szemmel és metsző iróniával

Jane Austen, az angol vidéki papleány rövid élete alatt hat regényt írt, ma mind klasszikusok, de nem a poros fajtából. Szellemes és élvezetes stílusa ma is népszerűvé teszik, regényei, figurái a tömegkultúra részei lettek. És igen, ő adta nekünk Mr. Darcyt.

Lelkészcsaládból származott, 1775. december 16-án született, Steventonban, Hampshire-ben, Angliában. 1817 júliusában halt meg, 41 éves korában. Rövid élete alatt hat teljes regényt írt, amelyek mindegyike az angol klasszikus irodalom része. És nem túlzás azt állítani, hogy Büszkeség és balítélet című regényének kezdő mondata a világirodalom egyik leghíresebb kezdőmondata: „It is a truth universally acknowledged, that a single man in possession of a good fortune must be in want of a wife.” Szenczi Miklós fordításában: „Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.”

A 12. századi templom, amelyben Jane Austen apja szolgált (forrás: Wikipedia)

Jane Austen hat regényéből négy már életében megjelent. Népszerű írónő volt, így természetesen érte kritika is. Kortársai főleg azt kifogásolták, hogy műveiben képtelen kilépni a saját szűk világából. Csak a vidéki Anglia felsőközéposztályának bálokkal néha színezett, de egyébként szürke, egyhangú életét képes ábrázolni. Regényeiből hiányzik a romantika lendülete, a francia forradalom tüze és Napóleon hódításai. De ha ezt a kritikát megfordítjuk, azt is megláthatjuk, hogy vele kezdődött a modern regényírás. Hiszen Jane Austen azt a társadalmi réteget ábrázolta valósághűen, reálisan, amelyiket valóban ismerte, amelyikben benne élt.


2017-től az ő portréja díszíti a tízfontos bankjegyet

Jane Austen regényeiben a jellem és a cselekmény ugyanolyan fontos, egymást feltételezik. Szinte mindegyik regényének fontos témája a valóságra ébredés, az illúziók, tévhitek lebomlása. Szereplői összetett jellemek, fejlődésre képesek. Jane Austen azt vizsgálja, hogy a társadalmi beidegződések és az egyéni adottságok között feszülő ellentétek hogyan kerülnek felszínre. Hogyan képes az egyén a közösséghez alkalmazkodni? Egyáltalán, mennyire szükséges, hogy alkalmazkodjon? Szenczi Miklós (akinek klasszikus Büszkeség és balítélet fordítása 1958-ban jelent meg először, és azóta sem született jobb) a „felvilágosodás gyermekének” nevezi Jane Austent, aki tudatosan csúfolja a romantika túlzásait. Szintén Szenczi Miklós jegyzi meg, hogy Jane Austen ugyanakkor csak a társadalmi élet ferdeségeit, az emberi ostobaságot és sznobizmust nevette ki, az igaz szerelem kifejlődését utánozhatatlan bájjal ábrázolta. Ennek legszebb példája Mr. Fitzwilliam Darcy és Elizabeth Bennet története a Büszkeség és balítéletben. Mert igen, Jane Austen adta nekünk Mr. Darcyt.


Karikatúra a korabeli angol társadalom jellegzetes figuráiról (forrás: Wikipedia)

Jane Austen regényeit tömör, mégis könnyed szerkesztés jellemzi. A nyelvvel rugalmasan és játékosan bánik. Jellemábrázolása humoros és ironikus, látszólagos egyszerűsége bonyolult gazdagságot takar. Virginia Woolf így ír róla: „Látszólag jelentéktelen dolgokról ír, de van bennük valami, ami kiterjed az olvasó tudatában és az élet állandó formáival ruházza fel a köznapi élet jeleneteit.”

Illusztráció a Büszkeség és balítélet 1833-as kiadásából (forrás: Wikipedia)

De ha félretesszük az elemzést, és azt az alapvető igazságot is, hogy Jane Austen regényei zseniálisak, akkor mégis hogy lehet, hogy Jane Austen a 21. századra a tömegkultúra része lett, és születésének 240. évfordulóján népszerűbb, mint valaha? Ez kétségtelenül annak is köszönhető, hogy számtalan színvonalas filmfeldolgozás született a műveiből, például Ang Lee 1995-ös alkotása, amely Jane Austen első regényét, az Értelem és érzelmet dolgozta föl, Emma Thompson Oscar-díjas forgatókönyve alapján.



De a legtöbbet mégiscsak a BBC Büszkeség és balítélet sorozata tette Jane Austen modernkori népszerűségért. Jane Austen második regénye, a Büszkeség és balítélet 1813-ban, több mint 200 éve jelent meg először. A regény, amelyben a Bennet család öt lánya keresi a boldogságot, minden bizonnyal Jane Austen legnépszerűbb műve. 1940-ben bemutatott filmváltozatának egyik forgatókönyvírója Aldous Huxley volt, és maga Sir Laurence Olivier alakította Mr. Darcyt, a férfit, akit Elizabeth Bennet rosszul ítél meg. A 2004-es Mátkaság és legényélet Jane Austen regényének indiai filmváltozata. És bármilyen szörnyű is leírni, hamarosan jön az a változat, amelyben az öt Bennet lány nemcsak férjekre, de zombikra is vadászik. (Büszkeség és balítélet és a zombik, 2016)



De az igazi Büszkeség és balítélet adaptáció minden kétséget kizáróan a BBC 1995-ös, hatrészes minisorozata, Colin Firth és Jennifer Ehle főszereplésével. A sorozat éppen húszéves, 1995 szeptemberében mutatták be. Töretlen népszerűsége annak köszönhető, hogy tökéletesen sikerült megragadnia Jane Austen egyszerűségben rejlő gazdagságát. A pergő párbeszédeket, az összetett jellemábrázolást, az iróniát és természetesen a kibontakozó szerelem ellenállhatatlan varázsát. Mindehhez pedig még hozzájön a gyönyörű zene, az aprólékosan kidolgozott jelmezek és a lélegzetelállító táj. És természetesen ott van Colin Firth vizes ingben. A jelenet, amelyben Mr. Darcy a tóba ugrik majd víztől csöpögő inggel és hajjal véletlenül összetalálkozik Elizabeth-tel, a regényben nem szerepel, de Andrew Davis forgatókönyvíró fontosnak tartotta, hogy ilyen védtelen helyzetben is lássuk a dölyfös Mr. Darcyt. A zavarba ejtő találkozás a brit tévétörténelem egyik legemlékezetesebb jelenete lett, és nagyban hozzájárult, ahhoz hogy Colin Firth minden idők legemlékezetesebb Mr. Darcyja legyen.

Jane Austen történeteiben a hétköznapok egyszerűségét tudja izgalmassá és igazzá tenni. Szereplői megküzdenek a saját világuk gondjaival, és végül, aki méltó rá, megtalálja a boldogságot. És ezt mindig jó elolvasni vagy megnézni. Általánosan elismert igazság ez, amely nem fog változni a következő 240 évben sem.


forrás: http://www.tipsographic.com

Harcsa Borbála – a Kihagyhatatlan blog szerzője

• Publikálva: 2015.12.16. 11:20 • Címke: évforduló