​Költő huszárfőhadnagy, botanikus rendőrkapitány

Huszárfőhadnagy és költő, egyházi gondnok és botanikus, városi főpénztáros, esküdt és rendőrkapitány. És a Ludas Matyi szerzője. Ha az előbbiekből nem is, e hexameterekben írt elbeszélő költemény kapcsán talán minden olvasónk tudja, hogy a 250 éve született Fazekas Mihályról lesz szó.

Aki amellett, hogy az ország legjobb gimnáziumának névadója, az egyik legismertebb magyar rajzfilm alaptörténetének papírra vetője is – hogy a kevésbé, vagy más irányban tájékozottaknak is mondjunk valamit. (S mivel Filmintézet is vagyunk, el kell mondanunk azt, hogy az első színes magyar film is Fazekas Mihály történetéből készült.)

Mert a tanulás az fontos dolog, tudta ezt Fazekas Mihály csontkovács és állatorvos apja is, aki a híres református kollégiumba járatta gyermekét. Pedig az nem sok kedvet érzett a sok holt betűhöz, fölösleges tudományhoz, be is állt 16 évesen huszárnak és egy galíciai garnizon lett hosszú ideig otthona, hogy aztán altisztként Moldvában harcoljon majd a török ellen. A hadnagyi rangot a francia forradalom évében szerzi meg 23 évesen Fazekas, aki nemsokára már a nyugati hadszíntéren küzd a bécsi uralkodó érdekeiért és a forradalom terjedése ellen. 1789-ben jelenik meg nyomtatásban első verse is, mi mást is írhatna ezekben az időkben, mint harci indulókat. 1796-ban, nem sokkal a főhadnagyi kinevezése után elege lesz az öldöklésből (különösen véres összeütközések ideje ez), lemond rangjáról és hazaköltözik szülővárosába. Ahol gazdálkodni kezd az örökölt birtokon, és az úri passziónak tartott költősködés mellett a botanika terén gyűjt és ad át ismereteket. Világlátott emberhez méltóan a helyi közéletben is kamatoztatja tapasztalatait, irányítja a kollégium, majd később az egész város pénzügyeit, szervezi a leégett nagytemplom újjáépítését. Városi esküdt és egyházi gondnok, a rendőrség megszervezője és első városi kapitánya.

Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály füvészkönyvének címlapja (forrás: OSZK)

Már így is kerek lenne ez a történet, de a tudomány terén is említésre valót alkot a sógorával, Diószegi Sámuel böszörményi lelkésszel közösen írt és 1807-ben nyomtatásba került Magyar Füvészkönyvével. Ami ugyan nem vezeti az eladási listákat, ugyanakkor viszont megalapozzák vele a magyar botanikai szaknyelvet. A debreceni füvészkert megtervezése és szervezése mellett Fazekas még ír csillagászati népszerűsítő művet is, de mégis csak költészetéről ismerjük őt. Poétaként a 18. század utolsó éveiben, 1805-ig, a barát Csokonai Vitéz Mihály haláláig írja meg életművét. A katonáskodás közben szerzett tapasztalatokon alapuló népies hangvételt sikeresen jeleníti meg antik versformák segítségével. A francia hadszíntérről pedig a felvilágosult eszmék is hazaérkeznek vele, így együtt is van minden a Lúdas Matyihoz, melynek sikere akkora, hogy már kéziratban megismeri az ország. El is lopják tőle, Bécsben jelenik meg először 1815-ben névtelenül, amit két év múlva követ csak a szerző saját, átdolgozott kiadása.

Az 1815-ös kiadás címlapja (forrás: Wikipedia)

Magyarországon pedig 1931-ben, a koleralázadás évében jelenik meg a mű, amit így sokan a nemesi rend elleni merényletnek tartanak. A Kazinczy Ferenc által Csokonainak javasolt sírfelirat egy sorát („Árkádiában éltem én is!”) pedig az öntudatos debreceni polgárok nehezményezték, Fazekas válaszolgatott tehát névtelenül az egykori barátnak, így alakult, bonyolódott 1806-ban és 1807-ben az Árkádia-per. De ez már egy másik történet, Fazekasé pedig úgy ér véget, hogy birtokait 80 holdra gyarapítván, köztisztelettől övezve, ugyanakkor utolsó éveiben a katonaéletből hozott csúz és gyomorbaj által kínozva hal meg 1828 februárjában.

forrás: Wikipedia

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.01.05. 14:09 • Címke: évforduló