Egy volt osztrigakalóz, akire 234 millió találatot ad a kereső

Az is biztos, hogy a legjobb történeteket nem lehet csak úgy kitalálni, nem lehet igazán jó író az, aki folyton-folyvást otthon kuksol és ír, vagy éppen olvas. Az amerikaiak első, még életében Európában is jegyzett írója, Jack London sem bírt megülni a fenekén. Még akkor sem, amikor felvetette már a pénz. 140 éve született San Franciscóban a nagy kalandor, aranyásó, hobó és utópista szocialista, akire 234 millió találatot ad a legnagyobb internetes kereső.

Jack London volt többször gyári munkás, takarító, mosodai alkalmazott, szénlapátoló, rakodómunkás, tolvaj és rendőr, újságíró és aranyásó, ha sorba vesszük a földön eltöltött szűk negyven esztendejének kenyérkereseti módozatait. És nem is Jack Londonnak hívták, egy Chanley nevű vándor asztrológus (ilyeneket szoktak szurokban és tollban forgatni a Vadnyugaton) és egy spiritizmussal foglalkozó zenetanárnő gyermekeként született 1876. január 12-én. Chanley úr azonban ezután nem sokkal lelépett, John London úr pedig éppen akkoriban vesztette el feleségét, két lányának anyját, akivel spiritisztákon keresztül igyekezett tartani a kapcsolatot. Így lett hát John Griffith Chaneyből Jack London, aki nevelőapjától a név mellett az olvasás életfogytig tartó szenvedélyét is örökölte. Mást sajnos nem, mert amikor John London megbetegedett, anyja a családi vagyont egy lapra föltéve panziót nyitott. Ami tönkrement és elvitte az összes pénzt, de London úr ekkor már első feleségével volt odafent.


A kalandor (forrás: Wikipedia)

A családfenntartó így a gyermekkorból éppen hogy csak kinövő Jack lett, konzervgyári munkásként adta haza filléres keresetét, majd dajkájától kölcsönkért 100 dollárt, 16 évesen vitorlást vásárolt, és az öböl magán osztrigatelepeit kezdte fosztogatni. Így már jutott pénz a korán elkezdett kocsmázásra is, és ő ebben is nagyon jó akart lenni, meghívott hát mindenkit a lopott osztrigák árából. Aztán gondolt egyet, és átállt a másik oldalra, őrizni kezdte az osztrigatelepeket. Még 17 évesen kimerészkedett a nyílt tengerre is: egy Japántól északra működő fókavadász hajóra szerződött, ahol átélt egy tájfunt, aminek nagy jelentősége lett életében. Hazatérve és alkalmi munkákból élve ugyanis egy 25 dolláros pályázatra megírta a tájfunos élményeit, és természetesen meg is nyerte a pénzt. Ezen felbuzdulva pedig írni kezdett, de a lapok és kiadók sorra küldték vissza dolgait. Amiket szerencsére nem dobott el, így aztán befutott íróként jó pénzért el tudta adni a műveket – sokszor annak a szerkesztőnek, aki korábban visszautasította közlésüket.


Az író (forrás: Wikipedia)

Hogy aztán volt ő hobó is, az csak természetes, tehervonatokon potyázva, vasutasokkal hadakozva, munkakerülőként 30 napra elzárva utazta be keresztül kasul az Államokat. De most is rászánta magát, hogy hazatérjen, és valami elképesztően intenzív tanulás után leérettségizzen, és beiratkozzon az egyetemre. Amit aztán fél év alatt megunt és ott is hagyott azzal a megfontolással, hogy a professzorok tudományát hamarabb olvassa ki könyveikből, mintha végighallgatná őket. Az alaszkai aranyláz pedig éppen kapóra jött neki, egyik, már idősebb sógorával és rengeteg felszereléssel vágtak neki a Klondike-ba vezető útnak. A sógor visszafordult útközben, a húszéves London pedig skorbutosan érkezett meg a lehetőségek városába. Ahol aranyat egy szemet sem talált, viszont a történeteket magával vitte, mikor legyengülve és négy fogát otthagyva hazaindult.

Az atléta (forrás: Wikipedia)

Innen van a Vadon szavának sztorija, ami 1900-ban egy csapásra híressé teszi, és innen van a többi remek novella (Aranyásók Alaszkában és az Északi Odüsszeia kötetek) is. Ezután volt haditudósító az 1905-ös orosz-japán összecsapásnál, még 1902-ben a búr háborúba is elindult, de annak vége lett, mielőtt odaért volna. Ekkor, már híres íróként lumpolta végig Párizst és Londont, hogy aztán elhagyja sosem szeretett első feleségét, két lányának anyját. Ezután veszi meg híres, sok tivornyát látott jachtját, a Snarkot, és a Glen Ellen nevű farmját, ahol hátralévő életét leéli új nejével, Charmyan Kittredge-el.


Jack és Charmian Hawaii-on, 1915-ben (forrás: Wikipedia)

Aki szellemi partnere és hű társa is lesz elkövetkező utazásaiban (Hawaii és Ausztrália – két év vitorlázás a Csendes-óceánon, a Horn-fok megkerülése, Karib tenger, amerikai-spanyol háború és Kuba). Közben folyamatosan ír, 1908-ban megjelenik önéletrajzi ihletésű műve, a Martin Eden, amiből, de még inkább a Vaspata című regényéből kiderül szocialista utópista világlátása. Ebből soha nem enged, viszont az alkoholnak nem tud ellenállni, így az ivás végigkíséri rövid életét és a vesztét is okozza. Mert a jóképű, atlétatermetű ifjúból a szesz egy számtalan kórtól sújtott, elhízott férfit csinált, persze ebben segített neki a morfium is. Ez utóbbi túladagolásában hal meg a napi 1000 szót papírra vető, ekkor már 50 kötetes szerző. Farmja egyik szép tisztásán, egy mohos kő alá van eltemetve.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.01.12. 14:39 • Címke: évforduló