a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

​Malac vagy medve?

adatbazisA falusi iparosok által készített tárgyak kapcsán legtöbbször a funkciónak megfelelő forma, az egyszerűség kerül előtérbe, arra hivatkozva, hogy az eleinknek ideje és energiája sem volt hiábavalóságokra. Ez természetesen csak részben igaz, ellenpéldának nézzük meg most 3D-ben ezt a túrkevei fűszertartót, ami lehetett volna akár egy egyszerű hengeres doboz is fedéllel, készítője mégis malacra formázta, sőt, még a szőrére is odafigyelt.

A funkciónak megfelelő forma és a hosszadalmas munkafolyamatokat kerülni igyekvő sorozatgyártás termékei mellett a népi fazekasmesterek néha nem röstellnek olyan dolgokat is készíteni, amivel bizony el kell bíbelődni. Nem lehet csak úgy a dróttal levágni a korongról és a szárítóra tenni a pikkpakk felhúzott tányért vagy virágcserepet, hanem hosszasan el kell időzni a produktum formálásával, díszítésével. Ugyan a mázak és a tűzálló festékek elterjedésével a díszek már jórészt ecsettel készülnek – sokszor a mester felesége, vagy fia, segédje által, de a festés mellett mindig is jelen van a felületbe karcolt, vagy éppen domborított díszítés is. Persze, mint például a miskakancsóknál, magának a produktumnak a formája is túlmutathat a szűken vett funkción. Ahol a subás, föveges férfi alakjára kell alakítani az agyagot is, nem elég csak festéssel jelezni, ábrázolni a formát.

malac_vagy_medve
Kattintson a képre, majd a 3D-ikonra!

Ha ránézünk túrkevei Finta Múzeum gyűjteményébe tartozó, 18,5 centiméter magas fűszertartóra, megállapíthatjuk, hogy a malac mellett akár egy medvére is hasonlíthat. Már csak azért is, hiszen a disznót, malacot nem szokták „ülve”, felegyenesedett formában ábrázolni. Ha megforgatjuk a tárgyat, akkor „profilból” sem feltétlenül egy malacot látunk, ahogy a fülek sem eme jószágra jellemzőek. Nézzük akkor inkább azt, amiben biztosak lehetünk: hogy jó barnára égetett agyagból készült a 19. század második felében. A „szőrét” pedig két módszerrel is előállíthatták: vagy szitán átnyomták a híg agyagot, vagy pedig egyszerűen lereszelték azt. Szerintem ez a valószínűbb.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.03.16. 09:21 • Címke: digitalizálás, 3D, manda adatbázis

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.