a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Egy varázsló halálára – Géher István (1940–2012)
A váratlanul elhunyt Géher István tanár, költő, műfordító életművének alighanem két sarokpontja volt: William Shakespeare és a játék.
Előnyös kombinációnak bizonyult ez a kettő. Az ELTE legendás angolirodalom-tanára évtizedeken keresztül tartotta emlékezetes előadásait, szemináriumait az egymást követő nemzedékeknek, és nem kétséges, minden igyekezetével azon volt, hogy megszerettesse tárgyát hallgatóival.
A Géher-óra kicsit színielőadás is volt, one man show valakivel, aki (ha kellett) kicsit fizikailag is hasonlítani tudott William Shakespeare-re. Az angol nyelvről feltehetően mindent tudott, ami csak emberileg tudható, ő maga költőként és műfordítóként is remekelt, és a kötetben megjelent Shakespeare-esszéiről is érdemes megemlékezni most, hiszen egyéni látásmódjukkal, tanító erejükkel érdekes olvasmányt nyújtanak azok számára is, akik csak felületesen érdeklődnek az irodalom iránt. E sorok írója a hajdani Közgázon találkozott először vele. Jellemző, hogy ott is tömegnyomor alakult ki angol nyelvű kurzusán, pedig nem éppen kurrens tárgyat tanított: minden alkalommal más Shakespeare-darabot elemzett szét. Kivesézte, talán ez a legjobb szó, lement a legapróbb részletig, órákat tudott töprengeni egy-egy jelenet vagy éppen sor fölött. Néha azon töprengtünk, azok számára is izgalmas lehet, akik nem is értenek jól angolul.
Játék ez, persze, a gondolkozó ember játéka. Erről szólt talán az egész: beleszerettetni a hallgatót az irodalomba, szórakoztatva (igényesen, ahogy mondjuk egy igazi angol szórakoztat), nem engedve semmit a tudományosság követelményéből. Az angol és amerikai irodalom apostola volt Magyarországon, írt, fordított, szervezett, tanított.
Évtizedek alatt felépítette saját profilját. Rengeteg munka, szorgalom volt benne, a vele született tehetség mellé. Egyetemi hallgatóit éppen úgy magával ragadta, mint a rádióhallgatókat, tévénézőket. Tanári pályafutásának sikere, előadásai, könyvei a legmesszebb menőkig visszaigazolták törekvéseit.
Milyen izgalmas lenne tudni, melyik drámából hozna most példát a tökéletes befejezésre! Hogyan, melyik dramaturgiailag felfokozott ponton kell véget érnie a fajsúlyos drámai szerepnek?
Mentes Tamás