​Az impotenciát is gyógyító költészet atyja

A kultúrtörténet egyik legfurcsább, mégis közismert darabja a dadaizmus. Talán a tökéletesen értelmetlen elnevezésből, vagy éppen a csapat által generált botrányokból következik ez az ismertség, az viszont tény, hogy a múlt század elejének izmuskavalkádjában fontos szerepet visznek. E lendület pedig jórészt a ma 120 éve, egy romániai kisvárosban született fiatalemberhez, Tristan Tzarához köthető.

A Mojnestből, az olajbányászatáról nevezetes település népes zsidó közösségéből Samuel Rosenstock néven kiszakadó, és Bukarestbe költöző tehetséges fiatalember szimbolista versekkel jelentkezik, két akkori neves román folyóirat, a Simboul és a Chemarea szerkesztésében is részt vesz, az utóbbiban már Tzaraként írja alá műveit. Beiratkozik a bukaresti egyetemre is, ahol matematikát és filozófiát hallgat, de időközben kitör a Nagy Háború, és Tzara szerkesztő- és költőtársaival a semleges Svájcba költözik. Itt, Zürichben sodródik össze az a társaság, amely a DADA magját alkotja. A románok mellett befut a német író és költő, Hugo Ball, aki szociológiát és filozófiát tanult, és színészkedett is. Tzarával együtt ők a jórészt verbalitásra alapozott mozgalom alapító atyái. Mellettük jelentős szerepe van még Hans Arpnak, az elszászi szivargyáros fiának, aki a párizsi Julian akadémiát is megjárt profi képzőművész. Arp megérkezésének szintén van köze a háborúhoz, a családdal együtt menekül a semleges országba, és német állampolgárként a konzulátuson elmebeteget alakítva kerüli el a katonáskodást.


Tristan Tzara

A csapathoz hasonló okok miatt csatlakozik az író és költő Richard Hülsenbeck is, aki orvostanhallgatóként, pszichológiát tanulva vette az irányt Svájc felé. (Ő később a nácik elől Amerikába menekült, és Hulbeck néven praktizált is.) A társaság 1916 februárjában jön igazán össze az ötven főre méretezett Cabaret Voltaire nevű kávéházban, ahol néha aztán tényleg elszabadul a pokol. Tzaráék az első világháborúhoz vezető világrend, a „boldog békeévek” kultúrája ellen fellépve keresték itt fél évig az utat az új művészethez: „A kabaré hat hónapig állt fenn, és a szépség istenének háromágú groteszk-szigonyát minden este belevágtuk minden nézőbe, és a szél sem volt enyhe – oly sok tudatot zilált össze – tolakodás és naplavina – életerő és a csendes sarok a bölcsesség vagy a téboly közelében – ki tudja, hol a határ? – a fiatal lányok lassan elpártoltak, és a keserűség befészkelte magát a családapák hasába. Megszületett egy szó senki sem tudja hogyan DADADADA baráti esküt tettünk az új átváltozás jegyében, mely nem jelent semmit és a legjelentősebb tiltakozás volt, a legerősebben felfegyverzett állítás: üdvözlés szabadság blaszfémia tömeg csata sebesség ima nyugalom gerilla magány tagadás és a kétségbeesettek csokoládéja.”


Cabaret Voltaire ma, Zürich belvárosában (forrás: Wikipedia)

A fellépések szinte kivétel nélkül botrányba fulladtak, de nem is lehetett ez másképp, mikor mondjuk a közönség azt látta, hogy Hülsenbeck üvöltve szavalja a verseit, ami alatt Tzara egy nagydobot püföl, vagy éppen fémdobozokat vernek össze és kulcscsomókkal csörömpölnek az amúgy is teljesen értelmetlen szövegek alatt.


„Előre fizetés esetén kérésre az impotenciát is gyógyítja” (forrás: dadart.com)

Ugyanakkor eme botrányos előadások után, 1916 júniusában folyóirattal is jelentkeznek, amiben az említett személyiségek mellett Apollinaire és a futurista Marinetti is publikál, a képanyagot pedig Arp mellett Picasso, Modigliani és Kandinszkij is jegyzi. Tzara Antipyrine úr első mennybéli kalandja címmel kötetben is megjelenteti dolgait („Most jelent meg: Tristan Tzara: Antipirin úr első mennyei utazása. M. Janco színes fametszeteivel. Ára 2 frank. Előre fizetés esetén kérésre az impotenciát is gyógyítja.” – emlékszik a jeles eseményre naplójában Tzara.) De a világ „vigyázó szemei” a rövid zürichi intermezzó után ismét csak Párizsra fordulnak, Tzara is 1919-ben a francia fővárosba költözik.


Marcel Janco 1919-ben készült portréja Tzaráról (forrás: dadart.com)

Új barátai, André Breton és Louis Aragon pedig már egy másik izmus pápái, a párizsi dada már nem tudja azt a lendületet, mint a svájci. Össze is vesznek, és el is temeti majd jelképesen Tzara a mozgalmat. 1925-ben Svédországban megnősül, majd házat építtet a jeles osztrák építésszel, Adolf Loos-szal Párizsban. 1937-ben, mint köreiből oly sokan, Tzara is belép a francia kommunista pártba, de van benne elég kurázsi ahhoz, hogy elutazzon például a polgárháborús ostromlott Madridba, 1956 végén pedig a magyar forradalom hatására ott is tudja hagyni a pártot. Idősödvén pedig egyre líraibb versekkel jelentkezik, majd konszolidált polgárként távozik ebből a világból 1963-ban.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.04.04. 14:44 • Címke: évforduló