​Grófot akasztatott, néhány nap múlva tábornok lett

Jókor kell lenni jó helyen, szokták mondogatni, de mindez csak egyik, bár nem alábecsülendő feltétele az érvényesülésnek. Mert több kell ennél, mondjuk egy nagy visszhangot kiváltó tett. Az ifjú Görgey őrnagy nem vacillált sokat Lórévnél, jóváhagyta a hadbíró ítéletét, és hazaárulásért felakasztatta gróf Zichy Ödönt. Egy ősi arisztokrata család sarját, aki történetesen a forradalom ellenfele volt, és az új kormány ellen izgató röplapokat találtak nála.

De a 100 éve halott Görgei sem volt forradalmár, kérdezhetnénk joggal a szabadságharc alatti döntéseiből és emlékirataiból következtetve. Nem, ott a Duna mellett, a Bécstől néhány kilométerre lévő Tulln tiszti iskolájában elsősorban az engedelmességre, a parancs végrehajtására neveltek. Ennek elvégzése után lett 1837-ben, 19 évesen gyalogsági hadnagy Görgei, majd öt év múlva átkerült a Nádor-huszárokhoz, immár főhadnagyi rangban. 1845-ben, hogy feleségül vehesse polgári származású menyasszonyát, már ki is lép a császár hadseregéből. Hogy aztán a toporci családi birtokon gazdálkodó atyja jóindulatát is elveszítvén a jövendőbelije, Medgyaszay Friderika is felbontsa vele a jegyességet. Így a prágai egyetem vegyi karára iratkozik be, ahol azonnal felfedezik ez irányú tehetségét, ami valóban figyelemre méltó. A kókuszolaj zsírsavairól írott munkája két jelentős szaklapban is megjelent, így a kémia tudományának első ismert magyar képviselője lett. De még ezelőtt professzora, Jozef Redtenbacher ösztöndíjat adott neki, a lembergi egyetemen pedig a katedra is várta, mikor megjön a hír Toporc megörökléséről.

Barabás Miklós litográfiáján (forrás: commons.wikimedia.org)

Ahová már ifjú feleségével, Adéle Aubouinnal együtt érkezik meg Prágából 1848 kora tavaszán, hogy aztán a tudományos tevékenység mellett majd gazdálkodjon is. Ekkoriban cseréli nevének végén az „y”-t „i”-re, és ekkor éri a hír, hogy a Batthyány kormány május 17-i felhívásában leszerelt tiszteket keres a haza szolgálatára. Habozás nélkül Pestre utazik, hogy 26-án felajánlja a szolgálatait az első független magyar kormánynak. Katonai beszerzésekkel bízzák meg, fegyvereket, de még inkább az akkori puskákhoz nélkülözhetetlen csappantyúkat, avagy kapszlikat kell beszereznie. Ez utóbbi feladat végrehajtása során nem jár igazán sikerrel, de megismerve a technológiát, javasolja egy hazai csappantyúgyár létrehozását. Tervezetét a kormány támogatja is, Nagyváradon később felállítanak egy ilyen üzemet, de Görgeire, mint képzett katonára mégis inkább a csapatszolgálatban van szükség. Augusztus 27-től, őrnagyi rangban a szolnoki nagy nemzetőrtábor parancsnoka lesz, és nem egészen egy hónap múlva már be is vetik embereivel, hogy akadályozza meg Karl Roth és Nicolaus Philippovics horvát határőreinek egyesülését Jellasics támadó főseregével. A Csepel szigetnél táborozván viszik elé a konzervatívok egyik vezetőjét, az adminisztrátorként is Bécset szolgáló Zichy Ödönt és Pál nevű unokaöccsét, akik a gróf kálozi birtokára tartanak Jellasics menlevelével és 43 Batthyány-kormány ellenes röpirattal a poggyászukban. Erről ugyan a várható következményektől megrémült gróf azt vallja, hogy az inasa pakolta véletlenül a poggyász közé, de sem a hadbírót, sem Görgeit, mint a helyszínen lévő magasabb parancsnokot nem győzi meg, így halálra ítélik, és egy rövid gyónás után Lórévnél szeptember 30-án fel is akasztják. Görgei emlékirataiban így indokolja döntését: „…semmi okom sem volt, hogy a hadbíró előterjesztésétől eltérő ítéletet hozzak, másfelől pedig az a nagy veszedelem, melyben az ország forgott, valamint az e veszedelem elhárítása szempontjából fontos katonai küldetésem sikeres megoldása – melynek fontossága miatt ruháztak fel rendkívüli felhatalmazásokkal – parancsolólag megkövetelte az ilyen gonosztettekre vonatkozó hadi törvények teljes szigorának alkalmazását. Én tehát ítéletképp kimondtam, hogy Zichy Ödön gróf a vádban szereplő bűntetteket valóban elkövette, s ezért büntetésül kötél általi halállal kell lakolnia. A rögtönítélő haditörvényszék az ítéletet egyhangúlag magáévá tette, s ez az elítélten a szokásos lelki vigasz nyújtása után legott végre is hajtatott.”

(forrás: commons.wikimedia.org)

A hír hamar szétfut az országban, Kossuth pedig meglátja az őrnagyban a habozás nélkül cselekvő, a hazáért tenni is képes embert. Aki Perczel Mór ezredes parancsnoksága alatt október 4-én már az elővédet vezeti, és Tácnál, majd Soponyánál megadásra kényszeríti Roth és Philippovics elővédjét, mintegy ezer embert. Hogy aztán három nappal később már a fősereget kerítsék be Ozoránál. Még azon a napon meg is érkezik Görgei ezredesi kinevezése, majd egy héttel később a vezérőrnagyi is (ezt kétszer is kiadják, október 11-én és 28-án). Schwechatnál pedig már a sereg középső részét vezényli, hogy aztán a fővezérségig is eljusson az, aki katonai képességeiről később imígyen nyilatkozik Mikszáthnak: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lári fári. (...) Hát az bizonyos, hogy a félelmet sohase ismertem. Ezzel az egy érzéssel kevesebbet adott a természet, mint a többi embernek”.

Az idős Görgei

Hogy ez nem teljesen így volt, hogy katonai zseni volt, lásd a felvidéki hadmozdulatokat, arról most már jórészt megegyeznek a hadtörténészek. A rövid, nem egészen 10 hónapos hadvezéri pályafutás pedig úgy ért véget, hogy Világos után, a cár által kieszközölt kegyelem mellett, klágenfurti száműzetésében elmehetett dolgozni egy textilgyárba, tanácsadó lehetett egy alkoholpárlóban, majd egy vasgyárban. Kémiát is tanított volna, de ezt azért Bécs nem engedte. Hazatérvén volt alkalmazásban a Lánchíd Rt.-nél is, de birtokot is igazgatott Erdélyben. Míg aztán nyugalomra nem lelt Visegrádon, ahol a hátralévő éveit magányában leélte.

Az idős Görgey (balról a második) vendégei társaságában visegrádi otthonában (Forrás: hbml.archivportal.hu)

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.05.19. 16:26 • Címke: évforduló