​Terror és forradalom 1949-1956

A MaNDA tematikus DVD-sorozata az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról a filmarchívum ünnepi, tematikus DVD-kiadással emlékezik meg. A havonta egy-egy  kiadvánnyal bővülő sorozatba olyan digitálisan felújított filmek kerültek, amelyek nem csak a szűken vett forradalmi eseményekre koncentrálnak, hanem az 1956 előtt és után történtekre is.

Az idei megjelenésben elsősorban olyan filmtörténeti értékek kaptak helyet, amelyek vagy még nem jelentek meg DVD-n, vagy újra keresetté váltak, s az új kiadással a gyűjtők a korábbinál minőségileg értékesebb kiadványt vehetnek a kezükbe.

A filmarchívum egyedülálló vállalkozása a teljes 1956-os mozi híradóévfolyam megjelentetése a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A – várhatóan októberben megjelenő – négylemezes kiadvány alapvető politikatörténeti, ideológiatörténeti, kultúrtörténeti forrás. Extrájából azt is megtudhatjuk, a híradókat milyen szempontok alapján szerkesztették, hogyan épültek fel, kik nézték. A heti mozifilmek előtt vetített híradók milliós nézőszámot jelentettek, ezért a hatalomnak fontos volt, hogy a hivatalos ideológiát tükrözzék. Az alábbi részlet viszont már azt mutatja, hogy a Rajk-temetés kapcsán milyen nyíltan bírálja a személyi kultusz időszakát a híradó. Mindez jelzi, hogy a százezres tömeget megmozgató esemény már a forradalom előképének tekinthető.

A híradók felújítása, a legteljesebb változatok rekonstruálása az archívum restauráló műhelyében készült.

A forradalom, s a hozzá vezető út ábrázolása a magyar játékfilm történetében több hullámban jelent meg. A téma a rendszerváltás előtti korszak cenzúrális viszonyai között mindig is nagyon kényes volt. 1949, a diktatúra kezdete óta az írók, rendezők kénytelenek voltak az (ön)cenzúrával is megvívni. Egy-egy motívum megjelenése alku tárgya volt, illetve csak „virágnyelven” lehetett ábrázolni. Az első filmek az előzményeket, a sematikus időszakot ábrázolták nagyon kritikusan, mint a betiltott Keserű igazság (Várkonyi Zoltán, 1956), vagy Keleti Márton alaposan cenzúrázott, átvágott, pótforgatott fociparabolája, a Csodacsatár (1956), melyet az irodalmi ellenzék vezéralakja, Méray Tibor írt. A forradalom témáját először felvető film az 1956 szilveszterén játszódó Éjfélkor volt (Révész György), amely a „menni vagy maradni” kérdéskörével nézett szembe, s tette rá a magyar filmet arra a pályára, amely a forradalom drámáját a magánélet nézőpontjából ábrázolja.

Éjfélkor, 1957

A hatvanas évek legfontosabb visszatekintő filmjei (Apa, Húsz óra, Tízezer nap, Feldobott kő, A tanú, Szerelmesfilm) markáns, több nézőpontú kritikát fogalmaztak meg az ötvenes évekről és a forradalom hátteréről, ahol a múlt úgy jelent meg, mint a konszolidált kádárizmus negatív előzménye. Ezek a filmek a Húsz óra kivételével már megjelentek DVD-n, a Húsz óra a következő év Fábri-sorozatában kap majd helyet.

Szerelem, 1970

Makk Károly remekművébe, a Déry-novellák nyomán készült, Cannes-ban több díjat is nyert Szerelembe (1970) viszont már beleíródott az 1968-as forradalmak leverését követő kilátástalanság hangulata, amely a hetvenes évek más műfajú közérzetfilmjeit is alapvetően meghatározta. A film nagy leleménye, hogy a haldokló anya és a feleség, a legszűkebb magánélet szférájában, az emlékek kortalan idejében tudja ábrázolni egyén és hatalom, üldözöttség és integritás kérdését. A börtönből hazatérő kiszolgáltatott ember szerepét az 1956 miatt börtönviselt Darvas Iván játszotta, s a filmben apró jelzések is sejtetik, hogy a férfi nem Rákosi, hanem Kádár börtönéből szabadul. Az idén Cannes-ba visszatért film teljeskörű restaurálását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.


A ménesgazda, 1978

A korszak két kulcsfilmje, az „ötvenes évek-filmek” áramlatát elindító, FIPRESCI-díjas A ménesgazda (Kovács András, 1978) és a nemzetközi díjak özönét arató Angi Vera (Gábor Pál, 1978) folytatják a Szerelemben megkezdett utat: az ötvenes éveket lélektani mikrorealizmussal ábrázolják. A manipulálható munkáslány, aki karrierje érdekében még szerelmét is elárulja, vagy a ménestelep folyton megalázott és áldozattá váló naiv vezetője alakjában saját koruk közérzetéről is árulkodó kérdéseket vetnek fel. A filmek központi témája: mennyire lát ki az egyén abból az erkölcsi, társadalmi helyzetből, amelyben él; mennyire tud autonóm maradni egy intoleráns, perspektíva nélküli társadalomban; hogyan töri meg ez a társadalom az emberek hitét.

A szarkasztikus humorú Bacsó Péter pedig az operett műfaji távolságából tekint karrier és tisztesség az Angi Verában még drámaként megjelenő konfliktusára. Filmjében egy kitelepített színész-grófnő épít kommunista karriert egy kis faluban, ahol a termelés növelése és a régi arisztokrácia elleni harcban is ki tudják aknázni bájait és színészi rutinját (Te rongyos élet, 1983).


Te rongyos élet, 1983

Az „ötvenes évek-filmek” második hullámának kiemelkedő darabja Mészáros Márta Napló szerelmeimnek (1987) című filmje, az 1947-58 között bonyolódó önéletrajzi trilógia második darabja. A magyarországi lázadó kamaszévek után (Napló gyermekeimnek) zömében Moszkvában játszódó, az ‘56-os magyar forradalom kitörésével záródó történet egy filmrendező szakos fiatal lány nevelődési regénye. A két rész együtt annak a folyamatnak mély és összetett lélekrajza, hogyan öli ki a sztálinizmus az emberiességet, hitet és integritást, hogyan válnak az emberek kétlelkűvé.

Bereményi Géza Európa-díjas kultfilmjében, az Eldorádóban (1988) az író-rendező gyermekkori énjét, nemzedékét, s benne 1956 őszét az unoka szemszögéből, egy mitikus, kiszolgáltatott világállapotként ábrázolja. Hősiesség, pátosz, kilátástalanság, hit és elveszettség egyszerre van jelen a tank-jelenetekben, a zsúfolt kórházi folyosókon, a lövésektől hangos utcákon – és az óvóhelyen. A nagypapa, aki még az ötvenes években is tudta érdekeinek megfelelően használni a történelmet, vakbélgyulladás miatt haldoklik. Az unoka viszont, kezében aranytömbökkel, képtelen élni a cselekvés lehetőségével, és megmenteni őt.


Egymásra nézve (1982)

Az 1956-ot követő megtorlás, a kivégzések idején játszódik Makk Károly többszörösen tabusértő Cannes-i FIPRESCI-díjas filmje, az Egymásra nézve (1982). A Galgóczi Erzsébet kisregényéből készült mű, noha nem utalhat a megtorlásokra, de a rendszert szélsőségesen erőszakosnak ábrázolja. Főhőse egy leszbikus újságírónő, aki beleszeret házasságban élő kolléganőjébe, miközben az erőszakos téeszesítésről ír cikket, ami miatt távoznia kell a szerkesztőségből. A féltékeny katonatiszt férj rálő Líviára, Évát pedig a nyugati határsávban lövik agyon. A két, elsősorban érzelmi szabadságot kereső nő kapcsolata füstös szerkesztőségi szobákban, lepusztult presszókban, parki padokon zajlik, miközben többször elhangzik, hogy 1956 forradalom volt. A rendező a politikai és magánéleti szál összekötésével utánozhatatlanul ábrázolja, hogyan viszonyul a meg nem szilárdult Kádár-rendszer a mássághoz, hogyan él tovább az ötvenes évek terrorja ‘56 után is.

Fazekas Eszter

• Publikálva: 2016.06.21. 13:50 • Címke: terror és forradalom - dvd sorozat, dvd, 1956