a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

​Terror és forradalom 1949-1956

A MaNDA tematikus DVD-sorozata az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából

1956_leadAz 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójáról a filmarchívum ünnepi, tematikus DVD-kiadással emlékezik meg. A havonta egy-egy  kiadvánnyal bővülő sorozatba olyan digitálisan felújított filmek kerültek, amelyek nem csak a szűken vett forradalmi eseményekre koncentrálnak, hanem az 1956 előtt és után történtekre is.

Az idei megjelenésben elsősorban olyan filmtörténeti értékek kaptak helyet, amelyek vagy még nem jelentek meg DVD-n, vagy újra keresetté váltak, s az új kiadással a gyűjtők a korábbinál minőségileg értékesebb kiadványt vehetnek a kezükbe.

A filmarchívum egyedülálló vállalkozása a teljes 1956-os mozi híradóévfolyam megjelentetése a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A – várhatóan októberben megjelenő – négylemezes kiadvány alapvető politikatörténeti, ideológiatörténeti, kultúrtörténeti forrás. Extrájából azt is megtudhatjuk, a híradókat milyen szempontok alapján szerkesztették, hogyan épültek fel, kik nézték. A heti mozifilmek előtt vetített híradók milliós nézőszámot jelentettek, ezért a hatalomnak fontos volt, hogy a hivatalos ideológiát tükrözzék. Az alábbi részlet viszont már azt mutatja, hogy a Rajk-temetés kapcsán milyen nyíltan bírálja a személyi kultusz időszakát a híradó. Mindez jelzi, hogy a százezres tömeget megmozgató esemény már a forradalom előképének tekinthető.

A híradók felújítása, a legteljesebb változatok rekonstruálása az archívum restauráló műhelyében készült.

A forradalom, s a hozzá vezető út ábrázolása a magyar játékfilm történetében több hullámban jelent meg. A téma a rendszerváltás előtti korszak cenzúrális viszonyai között mindig is nagyon kényes volt. 1949, a diktatúra kezdete óta az írók, rendezők kénytelenek voltak az (ön)cenzúrával is megvívni. Egy-egy motívum megjelenése alku tárgya volt, illetve csak „virágnyelven” lehetett ábrázolni. Az első filmek az előzményeket, a sematikus időszakot ábrázolták nagyon kritikusan, mint a betiltott Keserű igazság (Várkonyi Zoltán, 1956), vagy Keleti Márton alaposan cenzúrázott, átvágott, pótforgatott fociparabolája, a Csodacsatár (1956), melyet az irodalmi ellenzék vezéralakja, Méray Tibor írt. A forradalom témáját először felvető film az 1956 szilveszterén játszódó Éjfélkor volt (Révész György), amely a „menni vagy maradni” kérdéskörével nézett szembe, s tette rá a magyar filmet arra a pályára, amely a forradalom drámáját a magánélet nézőpontjából ábrázolja.


Éjfélkor,
1957


A hatvanas évek legfontosabb visszatekintő filmjei (Apa, Húsz óra, Tízezer nap, Feldobott kő, A tanú, Szerelmesfilm) markáns, több nézőpontú kritikát fogalmaztak meg az ötvenes évekről és a forradalom hátteréről, ahol a múlt úgy jelent meg, mint a konszolidált kádárizmus negatív előzménye. Ezek a filmek a Húsz óra kivételével már megjelentek DVD-n, a Húsz óra a következő év Fábri-sorozatában kap majd helyet.


Szerelem, 1970

Makk Károly remekművébe, a Déry-novellák nyomán készült, Cannes-ban több díjat is nyert Szerelembe (1970) viszont már beleíródott az 1968-as forradalmak leverését követő kilátástalanság hangulata, amely a hetvenes évek más műfajú közérzetfilmjeit is alapvetően meghatározta. A film nagy leleménye, hogy a haldokló anya és a feleség, a legszűkebb magánélet szférájában, az emlékek kortalan idejében tudja ábrázolni egyén és hatalom, üldözöttség és integritás kérdését. A börtönből hazatérő kiszolgáltatott ember szerepét az 1956 miatt börtönviselt Darvas Iván játszotta, s a filmben apró jelzések is sejtetik, hogy a férfi nem Rákosi, hanem Kádár börtönéből szabadul. Az idén Cannes-ba visszatért film teljeskörű restaurálását a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

menesgazda
A ménesgazda, 1978

A korszak két kulcsfilmje, az „ötvenes évek-filmek” áramlatát elindító, FIPRESCI-díjas A ménesgazda (Kovács András, 1978) és a nemzetközi díjak özönét arató Angi Vera (Gábor Pál, 1978) folytatják a Szerelemben megkezdett utat: az ötvenes éveket lélektani mikrorealizmussal ábrázolják. A manipulálható munkáslány, aki karrierje érdekében még szerelmét is elárulja, vagy a ménestelep folyton megalázott és áldozattá váló naiv vezetője alakjában saját koruk közérzetéről is árulkodó kérdéseket vetnek fel. A filmek központi témája: mennyire lát ki az egyén abból az erkölcsi, társadalmi helyzetből, amelyben él; mennyire tud autonóm maradni egy intoleráns, perspektíva nélküli társadalomban; hogyan töri meg ez a társadalom az emberek hitét.

A szarkasztikus humorú Bacsó Péter pedig az operett műfaji távolságából tekint karrier és tisztesség az Angi Verában még drámaként megjelenő konfliktusára. Filmjében egy kitelepített színész-grófnő épít kommunista karriert egy kis faluban, ahol a termelés növelése és a régi arisztokrácia elleni harcban is ki tudják aknázni bájait és színészi rutinját (Te rongyos élet, 1983).

te_rongyos_elet
Te rongyos élet, 1983

Az „ötvenes évek-filmek” második hullámának kiemelkedő darabja Mészáros Márta Napló szerelmeimnek (1987) című filmje, az 1947-58 között bonyolódó önéletrajzi trilógia második darabja. A magyarországi lázadó kamaszévek után (Napló gyermekeimnek) zömében Moszkvában játszódó, az ‘56-os magyar forradalom kitörésével záródó történet egy filmrendező szakos fiatal lány nevelődési regénye. A két rész együtt annak a folyamatnak mély és összetett lélekrajza, hogyan öli ki a sztálinizmus az emberiességet, hitet és integritást, hogyan válnak az emberek kétlelkűvé.

A sorozatban idén megjelenő filmek:

A csodacsatár (Keleti Márton, 1956)
Éjfélkor (Révész György, 1957)
Szerelem (Makk Károly, 1970)
A ménesgazda (Kovács András, 1978)
Angi Vera (Gábor Pál, 1978)
Egymásra nézve (Makk Károly, 1982)
Te rongyos élet (Bacsó Péter, 1983)
Napló szerelmeimnek (Mészáros Márta, 1987)
Eldorádó (Bereményi Géza, 1988)

A sorozat
2016-ban júniustól decemberig minden hónapban egy lemezzel bővül. Az 1956-os híradóévfolyam várhatóan októberben jelenik meg.

Bereményi Géza Európa-díjas kultfilmjében, az Eldorádóban (1988) az író-rendező gyermekkori énjét, nemzedékét, s benne 1956 őszét az unoka szemszögéből, egy mitikus, kiszolgáltatott világállapotként ábrázolja. Hősiesség, pátosz, kilátástalanság, hit és elveszettség egyszerre van jelen a tank-jelenetekben, a zsúfolt kórházi folyosókon, a lövésektől hangos utcákon – és az óvóhelyen. A nagypapa, aki még az ötvenes években is tudta érdekeinek megfelelően használni a történelmet, vakbélgyulladás miatt haldoklik. Az unoka viszont, kezében aranytömbökkel, képtelen élni a cselekvés lehetőségével, és megmenteni őt.

egymasra_nezve
Egymásra nézve (1982)

Az 1956-ot követő megtorlás, a kivégzések idején játszódik Makk Károly többszörösen tabusértő Cannes-i FIPRESCI-díjas filmje, az Egymásra nézve (1982). A Galgóczi Erzsébet kisregényéből készült mű, noha nem utalhat a megtorlásokra, de a rendszert szélsőségesen erőszakosnak ábrázolja. Főhőse egy leszbikus újságírónő, aki beleszeret házasságban élő kolléganőjébe, miközben az erőszakos téeszesítésről ír cikket, ami miatt távoznia kell a szerkesztőségből. A féltékeny katonatiszt férj rálő Líviára, Évát pedig a nyugati határsávban lövik agyon. A két, elsősorban érzelmi szabadságot kereső nő kapcsolata füstös szerkesztőségi szobákban, lepusztult presszókban, parki padokon zajlik, miközben többször elhangzik, hogy 1956 forradalom volt. A rendező a politikai és magánéleti szál összekötésével utánozhatatlanul ábrázolja, hogyan viszonyul a meg nem szilárdult Kádár-rendszer a mássághoz, hogyan él tovább az ötvenes évek terrorja ‘56 után is.

Fazekas Eszter

• Publikálva: 2016.06.21. 13:50 • Címke: terror és forradalom - dvd sorozat, dvd, 1956

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.