a rovat írásai

Finta Sándor és Walt Whitman

Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.

Tihany elveszett várai

Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról, pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.

Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

Szép szál ember volt ez a III. Béla

III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

Asszonyok védelmezte Csobánc

Bizony, nem csak Egerben ragadtak kardot, forróvizes fazekat a nők, hanem megvédték Csobáncot is, mikor a labanc ostromolta. Hatvan férfi és nő, a környék nemesasszonyai, lányai egy ezer fős császári seregtestet győztek le. Úgy, hogy annak majdnem fele tisztestül, parancsnokostul a fűbe harapott a 376 méteres hegy oldalán.

Amikor kivonult Róma

Egyes vélemények szerint 100 év elég volt ahhoz, hogy Róma kivonulása után Pannónia elveszítse római jellegét. A légiók és a hivatalnoki kar, no és a civil lakosság jó részének a távozása után készült ez az általunk most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén talált fülbevaló, amin látszik, hogy nem akárki készítette.

Régi erdőpásztorok

Itt egy fotó a mögöttünk hagyott véres 20. század harmincas éveiből. A Pápa környéki Esterházy birtokok erdészeinek a csoportképe. Csak egyet ismerhetünk közülük, annak is csak a vezetéknevét tudjuk. De tudunk mást, például azt, hogy a két világháború közötti Magyarország falvaiban tekintélynek számítottak az erdészek, akik általában az állam, vagy a nagybirtokos erdőit kezelték.

Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Tál omphalosszal

Hát itt van ez a kis egyszerű tálka, ha pedig a Balatoni Múzeumban készített leírását is megnézzük, akkor mindjárt ott is van az a bizonyos „omphalosz” kifejezés. És ott van még Rezi, pontosabban Rezi-cseri neve, a homokbányáé, ahol manapság íjászversenyeket rendeznek, a hetvenes évek elején pedig kelta temetőt tártak fel itt.

Tátika és Rezi, a két tojás

Ha már szó esett itt a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.

Rosszul öltözött sírásók kora

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. Archívumunkban kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

MaNDA összes cikke »

​A párttitkár ajándéka

JO_manda_adatbazis

Többször is szó volt már a „késő bronzkori Várvölgy”, a mai település helyén, a 335-345 magas platón felépített, erődített falu leletanyagáról, ami a Dunántúl legkiterjedtebb erődített élőhelye volt, nyomai máig jól látszanak. Várvölgy határos a szomszédos Veszprém megyéhez tartozó Uzsa kőbányájával, innen származik az a karkötő, amit a pártitkár adott át 1952 decemberében a keszthelyi múzeumnak.

1950-ben ugyanis kőbányát nyitottak a plató oldalában, a munkaerőt a kor szokásainak megfelelően a rendszer ellenségeinek bélyegzett és internált emberek adták. Hogy aztán ez a bizonyos párttitkár a bányában, vagy a faluban képviselte-e a hatalmat, arra nézvén nincs forrás, de az biztos, hogy a Lesence patak völgyében, a Balatontól 13 kilométerre található falut 1247-ben említik először az oklevelek, nevezetessége pedig a plató tetején az Uzsai család által valamikor az 1330-as években alapított pálos kolostor, ami a török 1562-es megérkezésekor már lakatlan volt. És ahogy az szokott lenni, nemsokára lakatlan lett a falu is, pusztaként szerepel már az 1572-es és az 1622-es összeírásokban. Hogy aztán földesurai révén mégis csak valamennyire újratelepüljön, és 350 körüli lakosságszámmal megmaradjon mind a mai napig.

parttitkar_ajandeka
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra

A folyamatosan előrenyomuló bánya pedig az internálások vége után is termelte tovább az útépítésekhez nélkülözhetetlen anyagot, hogy aztán a 90-es évek elején már az ország legnagyobb bazaltbányájaként német tulajdonba kerüljön. A tulajdonos pedig ezidáig példásan együtt működött a régészekkel, akik a Nagy- és Kis-Láz-hegyről és a környékről, 600 régészeti objektumból (föld alatti tárolók, hűtővermek, szemetesgödrök stb.) szép leletanyagot gyűjtöttek össze. Volt is miből, hiszen – mint arról már e sorozatban olvashattak – csak bronzból 80 kilogrammnyi lelet került ezen a környéken elő. Itt találták meg a Kárpát-medence egyik legrégebbi emberábrázolását, a „várvölgyi Apollót” is, de a régész ásója kifordított olyan feldolgozásra váró bronz bucikat, lepényeket is, amik nagy valószínűséggel az Alpokból származhattak. Aztán az is nagyon valószínű, hogy a párttitkár 13 centiméter átmérőjű, jobbára négyszögletesre formált, nyitott karkötője is ilyen bronzból készült ott helyben. S mivel találtak itt ennél díszítettebb, szebb darabokat is, csak arra következtethetünk, hogy egykori tulajdonosa nem volt tehetős ember, de egy szimpla karperecre azért tellett neki.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.11.08. 08:24 • Címke: manda adatbázis, 3D

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III. Béla
Szép szál ember volt ez a III. Béla – És elég gazdag is. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Béla már királyként megkérte második felesége, Capet Margit kezét, leendő sógorának, II. Fülöp Ágost francia királynak elküldte büszkén bevételeinek a listáját is. Hogy lássa már a francúz kolléga, nem kerül rossz helyre a testvére.