a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

​A párttitkár ajándéka

JO_manda_adatbazis

Többször is szó volt már a „késő bronzkori Várvölgy”, a mai település helyén, a 335-345 magas platón felépített, erődített falu leletanyagáról, ami a Dunántúl legkiterjedtebb erődített élőhelye volt, nyomai máig jól látszanak. Várvölgy határos a szomszédos Veszprém megyéhez tartozó Uzsa kőbányájával, innen származik az a karkötő, amit a pártitkár adott át 1952 decemberében a keszthelyi múzeumnak.

1950-ben ugyanis kőbányát nyitottak a plató oldalában, a munkaerőt a kor szokásainak megfelelően a rendszer ellenségeinek bélyegzett és internált emberek adták. Hogy aztán ez a bizonyos párttitkár a bányában, vagy a faluban képviselte-e a hatalmat, arra nézvén nincs forrás, de az biztos, hogy a Lesence patak völgyében, a Balatontól 13 kilométerre található falut 1247-ben említik először az oklevelek, nevezetessége pedig a plató tetején az Uzsai család által valamikor az 1330-as években alapított pálos kolostor, ami a török 1562-es megérkezésekor már lakatlan volt. És ahogy az szokott lenni, nemsokára lakatlan lett a falu is, pusztaként szerepel már az 1572-es és az 1622-es összeírásokban. Hogy aztán földesurai révén mégis csak valamennyire újratelepüljön, és 350 körüli lakosságszámmal megmaradjon mind a mai napig.

parttitkar_ajandeka
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra

A folyamatosan előrenyomuló bánya pedig az internálások vége után is termelte tovább az útépítésekhez nélkülözhetetlen anyagot, hogy aztán a 90-es évek elején már az ország legnagyobb bazaltbányájaként német tulajdonba kerüljön. A tulajdonos pedig ezidáig példásan együtt működött a régészekkel, akik a Nagy- és Kis-Láz-hegyről és a környékről, 600 régészeti objektumból (föld alatti tárolók, hűtővermek, szemetesgödrök stb.) szép leletanyagot gyűjtöttek össze. Volt is miből, hiszen – mint arról már e sorozatban olvashattak – csak bronzból 80 kilogrammnyi lelet került ezen a környéken elő. Itt találták meg a Kárpát-medence egyik legrégebbi emberábrázolását, a „várvölgyi Apollót” is, de a régész ásója kifordított olyan feldolgozásra váró bronz bucikat, lepényeket is, amik nagy valószínűséggel az Alpokból származhattak. Aztán az is nagyon valószínű, hogy a párttitkár 13 centiméter átmérőjű, jobbára négyszögletesre formált, nyitott karkötője is ilyen bronzból készült ott helyben. S mivel találtak itt ennél díszítettebb, szebb darabokat is, csak arra következtethetünk, hogy egykori tulajdonosa nem volt tehetős ember, de egy szimpla karperecre azért tellett neki.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.11.08. 08:24 • Címke: manda adatbázis, 3D

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.