Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Többször is szó volt már a „késő bronzkori Várvölgy”, a mai település helyén, a 335-345 magas platón felépített, erődített falu leletanyagáról, ami a Dunántúl legkiterjedtebb erődített élőhelye volt, nyomai máig jól látszanak. Várvölgy határos a szomszédos Veszprém megyéhez tartozó Uzsa kőbányájával, innen származik az a karkötő, amit a pártitkár adott át 1952 decemberében a keszthelyi múzeumnak.
1950-ben ugyanis kőbányát nyitottak a plató oldalában, a munkaerőt a kor szokásainak megfelelően a rendszer ellenségeinek bélyegzett és internált emberek adták. Hogy aztán ez a bizonyos párttitkár a bányában, vagy a faluban képviselte-e a hatalmat, arra nézvén nincs forrás, de az biztos, hogy a Lesence patak völgyében, a Balatontól 13 kilométerre található falut 1247-ben említik először az oklevelek, nevezetessége pedig a plató tetején az Uzsai család által valamikor az 1330-as években alapított pálos kolostor, ami a török 1562-es megérkezésekor már lakatlan volt. És ahogy az szokott lenni, nemsokára lakatlan lett a falu is, pusztaként szerepel már az 1572-es és az 1622-es összeírásokban. Hogy aztán földesurai révén mégis csak valamennyire újratelepüljön, és 350 körüli lakosságszámmal megmaradjon mind a mai napig.
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra
A folyamatosan előrenyomuló bánya pedig az internálások vége után is termelte tovább az útépítésekhez nélkülözhetetlen anyagot, hogy aztán a 90-es évek elején már az ország legnagyobb bazaltbányájaként német tulajdonba kerüljön. A tulajdonos pedig ezidáig példásan együtt működött a régészekkel, akik a Nagy- és Kis-Láz-hegyről és a környékről, 600 régészeti objektumból (föld alatti tárolók, hűtővermek, szemetesgödrök stb.) szép leletanyagot gyűjtöttek össze. Volt is miből, hiszen – mint arról már e sorozatban olvashattak – csak bronzból 80 kilogrammnyi lelet került ezen a környéken elő. Itt találták meg a Kárpát-medence egyik legrégebbi emberábrázolását, a „várvölgyi Apollót” is, de a régész ásója kifordított olyan feldolgozásra váró bronz bucikat, lepényeket is, amik nagy valószínűséggel az Alpokból származhattak. Aztán az is nagyon valószínű, hogy a párttitkár 13 centiméter átmérőjű, jobbára négyszögletesre formált, nyitott karkötője is ilyen bronzból készült ott helyben. S mivel találtak itt ennél díszítettebb, szebb darabokat is, csak arra következtethetünk, hogy egykori tulajdonosa nem volt tehetős ember, de egy szimpla karperecre azért tellett neki.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.