a rovat írásai

Kincset őrzött ez a kulcs?

Egy bronzból készült „gyűrűs ládakulcsot” is tanulmányozhatunk 3D-ben adatbázisunkban a Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából. A régi rómaiak idejéből származik a darab, amit Páty mellett fordított ki a földből a régész ásója. Vagy éppen egy munkagép kanala.

 

Ez az alabárd nem az az alabárd

Az igazi alabárd mai szóval egy hibrid gyalogsági fegyver volt, amit valamikor a 14. század első felében kezdtek el használni a híres svájci gyalogosok. A Magyar Nemzeti Digitális Archívum tovább bővülő adatbázisában most egy jóval korábbi harci eszközt járhatunk körbe a 3D-s technika segítségével. Ezt csak a bronzkort kutató régészek nevezik maguk között, no és publikációikban alabárdnak.

Megszűnt a MaNDA, három szervezet viszi tovább feladatait

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézethez (MaNDA) 2017. január elsejével megszűnt. Feladatai három szervezethez kerülnek: Országos Széchényi Könyvtárhoz, a Magyar Nemzeti Filmalap KN Zrt.-hez és a Forum Hungaricum KN Kft.-hez.

​Tűt öntött az üllői ember

A fémöntés réges-régi technológiáiról már volt szó érintőlegesen ebben a sorozatban. Most a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum jóvoltából egy kora bronzkori öntőformával is megismerkedhetünk, hogy legyen fogalmunk arról, milyen egyszerű eszközökkel dolgoztak eleink.

​Öreg fejsze feje

Hogy pontosan mire használhatták ezt az öreg vasfejszét, az nehéz lenne megállapítani. A formája az ácsok, fával dolgozó emberek által használt faragóbárdokra, fejszékre hasonlít. Ha megforgatjuk a Balatoni Múzeum munkatársai által 3D-ben digitalizált szerszámot, azt is láthatjuk, hogy jól értette mesterségét a régi kovács, aki készítette.

A Filmarchívum a Filmalap felügyelete alatt folytatja működését

A Magyar Nemzeti Filmalap kezdeményezésére a Filmalap felügyelete alá kerül január elsejétől a Filmarchívum, mely jelenleg a megszűnő Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézethez (MaNDA) tartozik.

​Benne volt az anyag

A rendszerváltás elsodorta gyufagyárainkat is, jó ideig mindenféle behozott teremékekkel, mások mellett törökországi gyufákkal tudtunk alágyújtani a reggeli kávénak. Pedig szinte mindenki tudja, hogy a jelenleg használt gyufa magyar találmány, de ez nem jelenti azt, hogy máshol ne lehetne olcsóbban előállítani. Hogy ez nem mindig volt így, arra bizonyíték a már ismert rákóczifalvi múzeum 3D-ben digitalizált „Szikra” gyufásdoboza.

​A haleszi felkelés

Szerencsés helyzetben van az utazó, aki úgy tér vissza a múltba, hogy a jelenben is tanulmányozhatja utazása célját, vizsgálata tárgyát. Így van ez Székesfehérváron a Haleszi Felkelés Emlékoszlopával is, amit a Városi Képtár Deák Gyűjteményében található, 20-as, 30-as években készült fotókon láthatunk a MaNDA adatbázisában.

​Merre járhatott, kit szúrhatott, vághatott?

Korábbi írásunkban egy magyar tiszti szablya apropóján ismerkedhettünk meg ezzel a hatékony fegyvertípussal, most egy orosz fegyverről próbáljuk meg kideríteni, hogyan kerülhetett Magyarországra. A keszthelyi Balatoni Múzeum 3D-ben digitalizált orosz szablyája talán éppen I. Miklós cár közel 200 ezres hadseregével érkezett meg hozzánk.

Nagy érték a kis pléhdobozban

Hogy a vanília valamikor a sáfrány után a legdrágább fűszernek számított, nem sokan tudják. Az aztékok használták fel először a kosborfélékhez tartozó futónövény termését kakaójuk ízesítésére. II. Montezuma király állítólag ötven ilyen „koktélt” is megivott naponta, aztán megérkeztek a spanyolok, és örökre elment a kedve a kakaózástól. A vanília tehát a spanyolok révén került az öreg kontinensre, mi pedig most a rákóczifalvi múzeum jóvoltából tanulmányozhatunk egy régi vaníliás dobozt 3D-ben.

​Amibe a gyilokokat tűzték

A szerbek és a magyarok évszázados konfliktusai mindkét részről sok szenvedéssel jártak, de talán még többet szenvedtek déli szomszédaink a több, mit 500 évig tartó oszmán-török uralom alatt, amikor a birodalomba tagolva, önállóságukat elvesztve éltek.

MaNDA összes cikke »

​A párttitkár ajándéka

JO_manda_adatbazis

Többször is szó volt már a „késő bronzkori Várvölgy”, a mai település helyén, a 335-345 magas platón felépített, erődített falu leletanyagáról, ami a Dunántúl legkiterjedtebb erődített élőhelye volt, nyomai máig jól látszanak. Várvölgy határos a szomszédos Veszprém megyéhez tartozó Uzsa kőbányájával, innen származik az a karkötő, amit a pártitkár adott át 1952 decemberében a keszthelyi múzeumnak.

1950-ben ugyanis kőbányát nyitottak a plató oldalában, a munkaerőt a kor szokásainak megfelelően a rendszer ellenségeinek bélyegzett és internált emberek adták. Hogy aztán ez a bizonyos párttitkár a bányában, vagy a faluban képviselte-e a hatalmat, arra nézvén nincs forrás, de az biztos, hogy a Lesence patak völgyében, a Balatontól 13 kilométerre található falut 1247-ben említik először az oklevelek, nevezetessége pedig a plató tetején az Uzsai család által valamikor az 1330-as években alapított pálos kolostor, ami a török 1562-es megérkezésekor már lakatlan volt. És ahogy az szokott lenni, nemsokára lakatlan lett a falu is, pusztaként szerepel már az 1572-es és az 1622-es összeírásokban. Hogy aztán földesurai révén mégis csak valamennyire újratelepüljön, és 350 körüli lakosságszámmal megmaradjon mind a mai napig.

parttitkar_ajandeka
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra

A folyamatosan előrenyomuló bánya pedig az internálások vége után is termelte tovább az útépítésekhez nélkülözhetetlen anyagot, hogy aztán a 90-es évek elején már az ország legnagyobb bazaltbányájaként német tulajdonba kerüljön. A tulajdonos pedig ezidáig példásan együtt működött a régészekkel, akik a Nagy- és Kis-Láz-hegyről és a környékről, 600 régészeti objektumból (föld alatti tárolók, hűtővermek, szemetesgödrök stb.) szép leletanyagot gyűjtöttek össze. Volt is miből, hiszen – mint arról már e sorozatban olvashattak – csak bronzból 80 kilogrammnyi lelet került ezen a környéken elő. Itt találták meg a Kárpát-medence egyik legrégebbi emberábrázolását, a „várvölgyi Apollót” is, de a régész ásója kifordított olyan feldolgozásra váró bronz bucikat, lepényeket is, amik nagy valószínűséggel az Alpokból származhattak. Aztán az is nagyon valószínű, hogy a párttitkár 13 centiméter átmérőjű, jobbára négyszögletesre formált, nyitott karkötője is ilyen bronzból készült ott helyben. S mivel találtak itt ennél díszítettebb, szebb darabokat is, csak arra következtethetünk, hogy egykori tulajdonosa nem volt tehetős ember, de egy szimpla karperecre azért tellett neki.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.11.08. 08:24 • Címke: manda adatbázis, 3D

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár


hámori tó
Csodató, palota, barlang – Miskolc fölött járván lépten-nyomon szépirodalmi emlékekkel találkozunk. Lillafüreden azonnal József Attila Óda című verse jut az eszünkbe, amelynek az 1933-as lillafüredi írótalálkozó, vagyis a találkozó gyönyörű színtere adott ihletet.