a rovat írásai

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Arany János a fasori kerítésen

Arany János üzenetei címmel a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kívánja megidézni születésének 200. évfordulója alkalmából a Magyar Írószövetség rendhagyó emlékkiállítása.

Regény született abból a torockói útból

Jókai Mór 140 éve megjelent Egy az Isten című regényének eredeti kéziratát is bemutatja a Petőfi Irodalmi Múzeum az unitárius egyház és az irodalom kapcsolatáról szóló kamarakiállításon, mondta a múzeum gyűjteményi igazgatója az M1 aktuális csatornán vasárnap.

Jókai Anna utolsó nagy ajándéka

Jókai Anna egyszerre volt a magyarok közösségének szószólója és élő lelkiismerete, mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön a Pesti Vigadóban, ahol bemutatták a júniusban elhunyt írónő utolsó könyvét, az Átvilágítás című önéletírást.

Vilhelmina kérdőre vonta Voltaire-t

Először láthatja a nagyközönség Voltaire és Vilhelmina porosz királyi hercegnő 1751-es levélváltását, amelyben a francia filozófus szemére vetik, hogy kevés szerepet ad a nőknek a darabjaiban.

Íróként óriás

Hetvenöt éve, 1942. szeptember 5-én hunyt el a 20. századi magyar realista próza egyik legnagyobb alakja, Móricz Zsigmond.

Vízbe dobják verseiket

Rövid irodalmi műveket alkotnak, azokat egy üvegpalackba teszik, majd lakó- vagy munkahelyük városának  valamely folyójába dobják írók egy szombaton indult német irodalmi projekt keretében.

Ott volt, amikor Zrínyit megölte a vaddisznó

Háromszázhetvenöt éve, 1642. szeptember 1-én született Kisbúnon (ma Boiu, Románia) gróf Bethlen Miklós emlékiratíró, erdélyi kancellár.

Novellákat várnak a statisztikusok

Novellaíró pályázatot hirdet 150 éves fennállásának alkalmából a Központi Statisztikai Hivatal (KSH). A felhívás témája a hivatalalapító Keleti Károly élete és munkássága, közölte a szervezet.

Ópium, hasis, vérbaj és gyönyörű versek

Százötven éve, 1867. augusztus 31-én hunyt el a modern francia líra egyik legnagyobb hatású alakja, Charles Baudelaire.

Irodalom összes cikke »

A történelmi regények lengyel fejedelme

sienkiewicz_lead

Száz éve, 1916. november 15-én hunyt el Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író, olyan nagy sikerű regények szerzője, mint a Quo vadis? vagy a Kereszteslovagok.

Lengyelország akkor az Orosz Birodalom uralma alatt álló részén, Wola Okrzejskában született 1846. május 5-én elszegényedett nemesi családban. Szülei különös figyelmet fordítottak arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjék. 1861-ben Varsóba költöztek, Henryk itt végezte az elemi és a középiskolát. Sokat olvasott, főként a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. Történelmi érdeklődésének ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, majd átiratkozott a bölcsészetre, végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott. Már egyetemi éveiben novellákat írogatott, tanulmányai végeztével újságíró lett. 1872-től a Gazeta Polska munkatársa volt, tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, és ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.

sienkiewicz
forrás: Wikipédia
   
Újságírói jövedelme lehetővé tette számára, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, bebarangolta Belgiumot és Franciaországot, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év során bejárta egész Észak-Amerikát, tapasztalatairól lapjának küldött leveleiben számolt be. Lelkes hangon írt a civilizáció és a technikai haladás csodáiról, de a társadalmi ellentmondásokról kialakított véleményét sem hallgatta el. 1879-ben Olaszországon keresztül indult haza, Velencében ismerte meg Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermek született, nem tartott sokáig, 1885-ben Maria tuberkulózisban meghalt.

sienkiewicz_1910
Sienkiewicz 1910 körül (forrás: polskieradio.pl)
   
Hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, és írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka kezdődött. Megjelent A muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, és belekezdett történelmi regénytrilógiájába, amelynek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal az ukrán-lengyel háború, a 17. századi Hmelnickij-felkelés eseményeit örökítette meg. A kritika azonban támadta a művet, a nacionalizmust, a főnemesség felmagasztalását, a hamis történelemszemléletet bírálták, elfeledkezve arról, hogy a romantikus történelmi regénynek a valósághoz viszonylag kevés köze van. A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni háború leírását, a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra összpontosító kalandregény, a belőle készült sorozat nálunk is nagy sikert aratott.

quo_vadis
Az 1951-es amerikai filmváltozat plakátja
  
A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, Nyugat-Európa után eljutott Egyiptomba és Zanzibárba is. 1895-ben újabb nagy mű írásába kezdett, az olvasók kezébe egy évvel később került a Quo vadis? című történelmi regény, amellyel világhírűvé vált. Ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakaiba, hanem Néró császár és a véres keresztényüldözések idejébe kalauzolta olvasóit. Fordulatos cselekmény, szerelmi szál és hiteles korrajz jellemzi a regényt, amely a filmesek képzeletét is megmozgatta, többször is vászonra vitték. A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a lengyeleknek a 15. század elején a német Lovagrend felett aratott győzelmét dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben, írói pályájának harmincadik évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, és a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. 1904-ben megkapta a Francia Becsületrendet, 1905-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat „kiemelkedő epikai munkásságáért”.
  
Az 1905-ös polgári forradalom felháborította, ellenérzését Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg. Az 1910-es évek elején új témát talált magának, ifjúsági kalandregényt írt Sivatagon és vadonban címmel, amelyből később szintén film készült Sivatagban, őserdőben címmel. Az első világháború kitörésekor Svájcba költözött, és részt vett a háború lengyel áldozatait segítő bizottság megszervezésében. Újabb regény írásába is kezdett, de a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt. Henryk Sienkiewicz 1916. november 15-én svájci otthonában meghalt. Hamvait hat évvel a háború befejezése után hazaszállították Lengyelországba. Hazájában sok szobra áll, három múzeum és számos intézmény, utca őrzi emlékét.

MTI

• Publikálva: 2016.11.15. 12:37 • Címke: évforduló

Digitális Irodalmi Akadémia