a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
A történelmi regények lengyel fejedelme
Száz éve, 1916. november 15-én hunyt el Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író, olyan nagy sikerű regények szerzője, mint a Quo vadis? vagy a Kereszteslovagok.
Lengyelország akkor az Orosz Birodalom uralma alatt álló részén, Wola Okrzejskában született 1846. május 5-én elszegényedett nemesi családban. Szülei különös figyelmet fordítottak arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjék. 1861-ben Varsóba költöztek, Henryk itt végezte az elemi és a középiskolát. Sokat olvasott, főként a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. Történelmi érdeklődésének ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, majd átiratkozott a bölcsészetre, végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott. Már egyetemi éveiben novellákat írogatott, tanulmányai végeztével újságíró lett. 1872-től a Gazeta Polska munkatársa volt, tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, és ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.
forrás: Wikipédia
Újságírói jövedelme lehetővé tette számára, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, bebarangolta Belgiumot és Franciaországot, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év során bejárta egész Észak-Amerikát, tapasztalatairól lapjának küldött leveleiben számolt be. Lelkes hangon írt a civilizáció és a technikai haladás csodáiról, de a társadalmi ellentmondásokról kialakított véleményét sem hallgatta el. 1879-ben Olaszországon keresztül indult haza, Velencében ismerte meg Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermek született, nem tartott sokáig, 1885-ben Maria tuberkulózisban meghalt.
Sienkiewicz 1910 körül (forrás: polskieradio.pl)
Hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, és írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka kezdődött. Megjelent A muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, és belekezdett történelmi regénytrilógiájába, amelynek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal az ukrán-lengyel háború, a 17. századi Hmelnickij-felkelés eseményeit örökítette meg. A kritika azonban támadta a művet, a nacionalizmust, a főnemesség felmagasztalását, a hamis történelemszemléletet bírálták, elfeledkezve arról, hogy a romantikus történelmi regénynek a valósághoz viszonylag kevés köze van. A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni háború leírását, a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra összpontosító kalandregény, a belőle készült sorozat nálunk is nagy sikert aratott.
Az 1951-es amerikai filmváltozat plakátja
A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, Nyugat-Európa után eljutott Egyiptomba és Zanzibárba is. 1895-ben újabb nagy mű írásába kezdett, az olvasók kezébe egy évvel később került a Quo vadis? című történelmi regény, amellyel világhírűvé vált. Ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakaiba, hanem Néró császár és a véres keresztényüldözések idejébe kalauzolta olvasóit. Fordulatos cselekmény, szerelmi szál és hiteles korrajz jellemzi a regényt, amely a filmesek képzeletét is megmozgatta, többször is vászonra vitték. A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a lengyeleknek a 15. század elején a német Lovagrend felett aratott győzelmét dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben, írói pályájának harmincadik évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, és a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. 1904-ben megkapta a Francia Becsületrendet, 1905-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat „kiemelkedő epikai munkásságáért”.
Az 1905-ös polgári forradalom felháborította, ellenérzését Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg. Az 1910-es évek elején új témát talált magának, ifjúsági kalandregényt írt Sivatagon és vadonban címmel, amelyből később szintén film készült Sivatagban, őserdőben címmel. Az első világháború kitörésekor Svájcba költözött, és részt vett a háború lengyel áldozatait segítő bizottság megszervezésében. Újabb regény írásába is kezdett, de a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt. Henryk Sienkiewicz 1916. november 15-én svájci otthonában meghalt. Hamvait hat évvel a háború befejezése után hazaszállították Lengyelországba. Hazájában sok szobra áll, három múzeum és számos intézmény, utca őrzi emlékét.
MTI