a rovat írásai

Író, aki elment Napóleonnal Moszkváig

Százhetvenöt éve, 1842. március 23-án hunyt el Párizsban Stendhal, a 19. század első felének egyik legeredetibb és legkiválóbb francia írója, az irodalmi realizmus egyik első mestere.

Olvassunk ismét Hamvast!

A 120 éve született Hamvas Béláról három-, négyezer leütésben megírni az igazságot képtelenség. Mégsem térhetünk el a megszokott terjedelemtől, ezért mindjárt jó az elején le kell szögeznem, hogy bizonyos életrajzi adatok és művek nem fognak szerepelni az alább következő szövegben. Viszont bátran ajánlhatom a Wikipédia Hamvasról szóló szócikkét, ami majdhogynem kimerítő, legalább is az adataiban.

Áfra János képviselt bennünket Rómában

Áfra János költő képviselte Magyarországot a költészet világnapja (Giornata mondiale della poesia) című rendezvénysorozaton, amelyet az európai uniós országok kulturális intézeteit magába tömörítő szervezet, az EUNIC rendez Rómában.

Arzén volt az írónő gyógyszerében?

Szakértők szerint valószínűleg arzénmérgezés okozta Jane Austen (1775-1817) látásának súlyos romlását, a brit írónő élete végén már szinte teljesen megvakult.

Nagydíj Az isteni színjáték fordítójának

Az Isteni színjáték fordításáért Nádasdy Ádám veheti át az Artisjus Irodalmi Nagydíjat 2017-ben. A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület irodalmi díjazottjai között van Ladik Katalin, Ménes Attila, Dérczy Péter és György Péter is – közölte a szervezet.

Regény 300 ezer kínai lemészárlásáról

Murakami Haruki japán író új regénye, a Kisidancso Gorosi (angolul Killing Commendatore) a japán megszállók által 1937-ben elkövetett nankingi mészárlás témájával foglalkozik.

Hogyan került az elázott szárnyú angyal a tyúkólba?

Reggel 9-kor látott neki az írásnak, és délután háromig művelte, miközben negyven erős cigarettát is elszívott. Overallban írt, zavarták volna nagyon a zajok és a hideg, a Száz év magányon pontosan 18 hónapig dolgozott, miközben igazából filmet szeretett volna forgatni Mexikóban. 90 éves lenne Gabriel García Márquez, talán meg is éri, ha nincs az a napi negyven cigaretta.

A költő, aki hatvanezer magyar kifejezést írt bele műveibe

Kétszáz éve született Arany János, legnagyobb költőink egyike. A mai magyar számára szinte hihetetlen, hogy hatvanezer szót írt bele műveibe, míg manapság ennek töredéke, alig egy-két ezer kifejezés, amit használ az utca embere. És hihetetlen az is, hogy nyelvkönyvek és tanárok nélkül sajátította el a német mellett az angol és a francia nyelveket is. Shakespeare-fordításai mindmáig érvényesek még akkor is, ha beszélni egyáltalán nem tudott angolul. Közben volt idő, hogy marhaleveleket körmölt napi tíz órában Szalontán, és ha ideje adódott, hát verseket írt.

A PIM-bem kezdetét vette az Arany-emlékév

Összművészeti előadással, versekkel, zenével, tánccal és irodalomtörténeti megemlékezéssel vette kezdetét a költő születésnapjának előestéjén a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékévhez kapcsolódó programjai.

Ki emlékszik még itt Devecseri Gáborra?

Hát igen, a felejtés rettenetes dolog. Ha a 100 éve született Devecseri Gábor most visszatérhetne néhány órára, biztosan szomorú lenne azt látván, hogy milyen kevesen emlékeznek rá, tudnak róla egyáltalán. Pedig nagyon jó költő volt, és talán még jobb műfordító. Az ő magyarításában olvashatjuk az Iliász és az Odüsszeia szép hexametereit. De R. L. Stevenson Kincses szigetét is. Ugyanakkor tipikus példája volt annak, hogyan lesz a nagypolgári családban felcseperedő tehetséges ifjúból néhány évre hithű kommunista.

Arany-balladák másképp

Arany János születésének 200. évfordulóján és az Arany János-emlékév nyitónapján a Zichy Szín-Műhely különleges emlékműsorral, rendhagyó irodalomórával tiszteleg a költő előtt március 2-án a Stefánia Palota színháztermében.

Irodalom összes cikke »

A történelmi regények lengyel fejedelme

sienkiewicz_lead

Száz éve, 1916. november 15-én hunyt el Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas lengyel író, olyan nagy sikerű regények szerzője, mint a Quo vadis? vagy a Kereszteslovagok.

Lengyelország akkor az Orosz Birodalom uralma alatt álló részén, Wola Okrzejskában született 1846. május 5-én elszegényedett nemesi családban. Szülei különös figyelmet fordítottak arra, hogy a családi és nemzeti hagyományok szellemében nevelkedjék. 1861-ben Varsóba költöztek, Henryk itt végezte az elemi és a középiskolát. Sokat olvasott, főként a lengyel lovagkor emlékét idéző történetek érdekelték. Történelmi érdeklődésének ellenére a Varsói Főiskola orvosi karára iratkozott be, majd átiratkozott a bölcsészetre, végül a varsói orosz egyetemen végzett, ahol történelmet hallgatott. Már egyetemi éveiben novellákat írogatott, tanulmányai végeztével újságíró lett. 1872-től a Gazeta Polska munkatársa volt, tudósításain, cikkein kívül novellái is megjelentek, és ebben az időben adta közre első regényét Na marne (Hiába) címmel.

sienkiewicz
forrás: Wikipédia
   
Újságírói jövedelme lehetővé tette számára, hogy nagyobb külföldi utakra induljon, bebarangolta Belgiumot és Franciaországot, majd 1876-ban az Egyesült Államokba, Kaliforniába utazott. Az itt töltött csaknem három év során bejárta egész Észak-Amerikát, tapasztalatairól lapjának küldött leveleiben számolt be. Lelkes hangon írt a civilizáció és a technikai haladás csodáiról, de a társadalmi ellentmondásokról kialakított véleményét sem hallgatta el. 1879-ben Olaszországon keresztül indult haza, Velencében ismerte meg Maria Szetkiewiczet, akit hamarosan feleségül is vett. Házasságuk, amelyből két gyermek született, nem tartott sokáig, 1885-ben Maria tuberkulózisban meghalt.

sienkiewicz_1910
Sienkiewicz 1910 körül (forrás: polskieradio.pl)
   
Hazatérése után nem sokkal a konzervatív Slowo című laphoz szegődött, és írói pályájának talán legtermékenyebb időszaka kezdődött. Megjelent A muzsikus Jankó című elbeszélése, A világítótorony őre című kisregénye, és belekezdett történelmi regénytrilógiájába, amelynek első kötete, az 1884-ben megjelent Tűzzel-vassal az ukrán-lengyel háború, a 17. századi Hmelnickij-felkelés eseményeit örökítette meg. A kritika azonban támadta a művet, a nacionalizmust, a főnemesség felmagasztalását, a hamis történelemszemléletet bírálták, elfeledkezve arról, hogy a romantikus történelmi regénynek a valósághoz viszonylag kevés köze van. A második kötet, az 1886-os Özönvíz fogadtatása kedvezőbb volt, a svédek elleni háború leírását, a korrajzot hitelesebbnek ítélték bírálói. A harmadik kötet, az 1888-ban megjelent A kislovag pedig a személyes sorsokra, emberi kapcsolatokra összpontosító kalandregény, a belőle készült sorozat nálunk is nagy sikert aratott.

quo_vadis
Az 1951-es amerikai filmváltozat plakátja
  
A trilógia megírása után Sienkiewicz ismét útra kelt, Nyugat-Európa után eljutott Egyiptomba és Zanzibárba is. 1895-ben újabb nagy mű írásába kezdett, az olvasók kezébe egy évvel később került a Quo vadis? című történelmi regény, amellyel világhírűvé vált. Ezúttal nem a lengyel történelem dicső és kevésbé dicső korszakaiba, hanem Néró császár és a véres keresztényüldözések idejébe kalauzolta olvasóit. Fordulatos cselekmény, szerelmi szál és hiteles korrajz jellemzi a regényt, amely a filmesek képzeletét is megmozgatta, többször is vászonra vitték. A Quo vadis? sikere után ismét történelmi témát, a lengyeleknek a 15. század elején a német Lovagrend felett aratott győzelmét dolgozta fel az 1900-ban megjelent Kereszteslovagok című regényében. Ugyanebben az évben, írói pályájának harmincadik évfordulóján fényes ünnepséget rendeztek tiszteletére, és a nemzet nevében neki ajándékozták Oblegorek falut, ahol ősei éltek. 1904-ben megkapta a Francia Becsületrendet, 1905-ben pedig neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat „kiemelkedő epikai munkásságáért”.
  
Az 1905-ös polgári forradalom felháborította, ellenérzését Örvény című politikai pamfletjében fogalmazta meg. Az 1910-es évek elején új témát talált magának, ifjúsági kalandregényt írt Sivatagon és vadonban címmel, amelyből később szintén film készült Sivatagban, őserdőben címmel. Az első világháború kitörésekor Svájcba költözött, és részt vett a háború lengyel áldozatait segítő bizottság megszervezésében. Újabb regény írásába is kezdett, de a napóleoni háborúk idején játszódó Légiók végül befejezetlen maradt. Henryk Sienkiewicz 1916. november 15-én svájci otthonában meghalt. Hamvait hat évvel a háború befejezése után hazaszállították Lengyelországba. Hazájában sok szobra áll, három múzeum és számos intézmény, utca őrzi emlékét.

MTI

• Publikálva: 2016.11.15. 12:37 • Címke: évforduló

Digitális Irodalmi Akadémia