a rovat írásai

Lemmyből őskrokodil lett

Lemmyről, a Motörhead néhai énekeséről nevezték el a londoni Természettudományi Múzeum hatalmas, jura kori krokodilfosszíliáját brit kutatók. Az 5,8 méteres fenevadnak a Lemmysuchus nevet adta az Edinburgi Egyetem kutatócsapata, miután rájöttek, hogy egy külön fajt képvisel.

A szabad pálinkafőzés jogát sem kellett volna bántani

Hát igen, lehet valaki a király első számú bizalmasa, az ország tényleges irányítója, a felvilágosodás rajongója és tudós orvos, ha nekimegy a kereskedők és a nemesek előjogainak, és korlátozza a pórnépet a pálinkafőzés szabadságában, vesznie kell. Még az 1700-as évek második felének Dániájában is vesznie kell, pedig az már a felvilágosult, polgárilag is fejlett Nyugat volt, legalább is innen úgy látjuk, láttuk sokáig.

Feltámad haló poraiból a Telekiek kastélya

Az erdélyi Beszterce-Naszód megye önkormányzata 4,8 millió eurós európai uniós finanszírozással felújítja a paszmosi (Posmus) Teleki-kastélyt, közölte a Mediafax hírügynökség.

42 ezer éves gyöngysor a barlangból

Mintegy 42 ezer éves, elefántcsontból készült gyöngyöket találtak a régészek a Sváb-Alb-hegységnek az UNESCO világörökségi listájára frissen felkerült barlangjaiban.

A Művészetek Völgyében is felbukkan a Néprajzi

Egyedüli múzeumként vesz részt idén a Művészetek Völgye fesztiválon a Néprajzi Múzeum, amely július 21. és 30. között Taliándörögdön, az Etno Ligetben minden nap állandó programokkal és koncertekkel, az Etno Portán pedig vetítésekkel várja a fesztiválozókat.

Egy kard különös kalandjai

Több mint 150 év után került elő az amerikai polgárháborúban megalakult első, feketékből álló katonai egység parancsnokának a kardja, amelyet az 1861 és 1865 között zajló konfliktus egyik legfontosabb fegyvereként tartanak számon.

Cenzúrázzák Micimackót?

Rászálltak a Micimackóval kapcsolatos kommentekre a kínai hatóságok; a mesebeli medve képeit még közzé lehet tenni, de hozzászólni már alig-alig lehetett hétfőn az ilyen képekhez, miután korábban többen Hszi Csin-ping kínai elnököt a csacsi öreg medvéhez hasonlították.

God save the Queen, aki most Windsor éppen

Anélkül, hogy csak kicsit is részleteznénk az elképesztően bonyolult családfákat, azért meg kell emlékeznünk a tényről: éppen 100 esztendeje létezik az ködös Albionban jelenleg is uralkodó Windsor-ház. Eme, az ilyen családoknál nem éppen hosszúnak számító uralkodásra (gondoljunk csak a Habsburgokra!) nagyon egyszerű a magyarázat: 1917. július 17-ig egészen máshogy nevezték magukat.

Újabb darabok értek haza a Seuso-kincsből

Magyarországnak sikerült visszaszereznie a Seuso-kincsek páratlan fontosságú, felbecsülhetetlen leletegyüttesének második hét darabját – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök szerdán Budapesten, a kormányülés szünetében.

Gépkarabély százmillió példányban

Hetven éves minden idők legismertebb és legnagyobb számban legyártott gépkarabélya, az AK-47-es. Már milliókban mérhető talán áldozatainak száma, lepusztult darabjait büszkén markolják az afrikai gyermekkatonák, és ott van két, nem éppen demokratikus ország címerében is. Hát persze, hogy lopással indult ez a 100 millió legyártott darabot eredményező világkarrier.

Bajoroknak rettenet, magyaroknak világraszóló diadal

Aztán az utóbbi tíz esztendőben, 1100 év után lassan felfedeztük a Pozsonyi csatát is, ahol egy számarányát tekintve jóval kisebb magyar sereg gyakorlatilag megsemmisített három nehézfegyverzettel ellátott keleti frank hadoszlopot. Világraszóló diadal nekünk, végzetes vereség a bajoroknak, pontosabban a keleti frankoknak, akik vissza akarták venni az avaroktól karddal megszerzett Pannóniájukat az új hódítóktól.

Művelődés összes cikke »

​Amikor orosz hadifoglyok vetettek és arattak Zalában

elsullyedt_vilagok_leadA Nagy Háború 60 millió katonája közül 8-9 millióan estek hadifogságba. Így az első évben már több, mint 200 ezer hadifogoly, szerb és orosz katona érkezett Magyarországra is, a háború végéig összesen vagy kétmillió cári alattvaló volt hadifogoly az Osztrák Magyar Monarchia területén.

Ezt a hatalmas tömeget az első hónapokban táborokba próbálták bezsúfolni a katonai hatóságok, majd pedig 1915 elejére megtalálták a megfelelő megoldást: gazdáknak, vállalkozásoknak, de településeknek is kölcsönöztek hadifogoly munkaerőt. És így előfordulhatott, hogy Szerjózsák, Ivánok vagy Vaszilijok szántottak, vetettek, arattak és csépeltek Zalában, de az ország más vármegyéiben is.

Kivételt csak az ország többségében szlávok lakta területei jelentettek, mert az akkori vezetők is tisztában voltak a szláv testvériség erejével, a pánszláv törekvésekkel. Ide tehát a lakosság által támogatott szökések lehetősége miatt nem telepítettek orosz hadifoglyokat. És ha már kivételről van szó, akkor tudnunk kell az ti, hogy a rokkantak, a betegek, a fenyítés alatt állók és a tisztek is a táborokban maradtak. Itt volt a szállásuk azoknak is, akik barakkoknak helyt adó településeken dolgoztak. Mintegy 50 táborról és tiszti szállásról tudunk, a legelsők között volt az Esztergom-Kenyérmezőn, egy csődbe ment gyár területén sebtében felhúzott barakkváros, ahol 1914 novemberében már 28 ezer szerb és orosz foglyot zsúfoltak össze. Az elégtelen táplálkozás is a higiéniás hiányosságok miatt hamar felütötte a fejét a kolera, amely napi 2-3 áldozatot is követelt. 1916 január elsején viszont a tábor 63 ezer foglyából majd 50 ezren voltak kiadva munkára a környékre. A táborlakók 77 százaléka tehát a környező kisbirtokokon, erdőgazdaságokban, bányákban dolgozott, vagy éppen Esztergomban hajtott végre feladatokat a város megbízásából. A háború végén már az esztergomi foglyok a 90 százaléka dolgozott a táboron kívül, és nem volt ez másképp az ország más vidékein, mondjuk Szegeden, Zalaegerszegen, vagy éppen a kenyérmezei mellett a másik legnagyobb táborban, a Vas megyei Ostffyasszonyfán sem.

orosz_katona
Orosz hadifogoly Zágorhidáról (forrás: Balatoni Múzeum/MaNDA adatbázis)

Szükség is volt a munkáskézre, hiszen a kezdeti vereségek miatt egyre újabb és újabb korosztályokat hívtak be. Szinte kiürültek a falvak és a városok, a nők és az öregek fogták meg az eke szarvát, de hiányoztak az iparosok és a mesteremberek is. 1916-17-re már olyan rossz volt a falvakban a helyzet, hogy központi rendelkezésre az összes hadifoglyot a mezőgazdasági munkálatoknál kellett alkalmazni. Az embereket a törvényhatósági munka- és hadifogoly-bizottságok osztották szét, a cél pedig az volt, hogy ne maradjanak parlagon a földek. Irodák nyíltak a nagyobb településeken, ahol a bizottságoktól hadifoglyokat lehetett igényelni, és a források szerint a gazdák nem csak éltek, hanem vissza is éltek ezzel a lehetőséggel. A kikölcsönzött foglyokat nem adták időre, vagy éppen teljes létszámban vissza, szökést jelentettek be, miközben az oroszt a tanyán bújtatták és dolgoztatták. A korabeli lapokat olvasva egyöntetű kép alakult ki arról, hogy az oroszokat szelíd, jámbor, dolgos embereknek, használható munkaerőnek tartották és szívesen alkalmazták.

orosz_katona2
Varga József fodrászsegéd a zalaegerszegi fogolytáborban (forrás: Balatoni Múzeum/MaNDA adatbázis)

A foglalkoztatás csak előírások szerint történhetett, a hadifogoly ugyan olyan feltételek között dolgozott, mint egy magyar napszámos. Ruházatáról a katonai hatóságok mellett természetben való járandóságként a munkaadó is gondoskodhatott. A breszt-litovszki békeszerződésig minden orosz hadifogolynak napi 50 fillér zsold is járt, amit ezután felemeltek 2 koronára. Orvosok vizsgálták őket rendszeresen, nem volt viszont balesetbiztosításuk, és este 9 és reggel 6 között csak a szállásukon tartózkodhattak. Nem vehettek részt vallási körmeneten, vagy tömegrendezvényen, táncmulatságban, vonaton pedig csak kísérővel utazhattak. Bűncselekmény esetén a szigorú katonai büntetőtörvénykönyv vonatkozott rájuk, a vasutasoknak pedig ki volt adva a szökevények jelentése. Ugyanakkor a munkáltatók visszaéléseit is büntette az állam, hadifogoly kérdésben ugyanis a Nagy Háború alatt a kölcsönösségi elv működött. A táborokat mindkét fél részéről bizottságok is járták, így a magyar kormány is abban bízott, hogy a fogságba esett honvédek az itteni oroszokhoz hasonló körülmények között élhetnek.

A falusiak és a hadifoglyok közötti kapcsolatokról szóló Tömörkény-novellák mellett Móra Ferenc is írt az Ének a búzamezőkről című regényében. Mert bizony nem volt ritka az sem, hogy orosz férjet talált magának a hadiözvegy. Ezek az emberek aztán magyar állampolgárok lettek, és talán jobban is jártak, mintha visszamentek volna a bolsevikok diktatúrájába.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.11.24. 11:50 • Címke: manda adatbázis, elsüllyedt világok