a rovat írásai

Igaza lett Kossuth Cassandrának?

150 évvel ezelőtt, május 22-i keltezéssel született meg Kossuth Lajos híres Cassandra-levele, mellyel a Deák Ferenc által tető alá hozott kiegyezést bírálja, és egyben ennek következményeképp a magyar nemzet halált jósolja. Az írás címezettje Deák, akit egyszerűen csak „barátomként” szólít meg. A terjedelmes értekezés sajtó- és politikai vitákat gerjesztett, de a kiegyezés folyamatát nem szakította meg.

Sírjaik Kárpátalján domborulnak

A magyarországi Vigyázók Had- és Kultúrtörténeti Egyesület több mint 10 évet felölelő kárpátaljai hadisírgondozói tevékenységét bemutató fotókiállítás nyílt Beregszászon.

Kezdődik a Magyarpolányi Passió

A Magyarpolányi Passió a hagyományokhoz híven a falu lakóinak előadásában látható majd június első három hétvégéjén. A Krisztus szenvedéstörténetét bemutató színdarab a település Kálváriadombján várja az érdeklődőket, tájékoztatta az MTI-t a darab rendezője.

Szent László és a kun új színben Sepsikilyénben

Teljes pompájában látható ismét a sepsikilyéni középkori unitárius templom Szent László-legendát ábrázoló freskója, miután a Rómer Flóris Terv keretében, a Teleki László Alapítvány irányításával befejeződtek a restaurálási munkálatok, mondta az MTI-nek Diószegi László, az alapítvány igazgatója.

Sátoraljaújhelyen Az év múzeuma

A Petőfi Irodalmi Múzeum főosztályaként működő sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeuma nyerte el Az év múzeuma 2016 pályázat fődíját; Az év kiállítása pedig az OSZMI Bajor Gizi Színészmúzeumának Háromszázezer magas Cé - Simándy 100 című tárlata lett.

A kolhozból Manchesterbe indul Engels

A nagy-britanniai Manchesterbe szállítják egy kelet-ukrajnai faluból Friedrich Engels (1820-1895) német társadalomtudós, Karl Marx mellett a Kommunista kiáltvány társszerzőjének és a marxizmus tudományos elmélete megalapozójának szobrát, adta hírül a TSZN ukrán hírtelevízió.

Utolsó győzelmünk hordágyról megszerezve

Éppen 100 esztendeje ezen a napon történt kevés 20. századi katonai sikereink egyike, az otrantói tengeri áttörés. Ami talán a csatát vezető Horthy Miklós személye miatt is felejtésre volt ítélve egészen a rendszerváltásig, vagy még tovább is. Pedig már csak a számok alapján is egyértelmű a siker. Most, az események után 100 évvel talán már le lehet írni azt is, hogy a győzelem Horthy Miklósnak a vezényletével valósult meg, aki öt sebből vérezve, egy becsapódástól a hallását is elvesztve vezényelte le a csata végét, és vitte győzelemre a többszörös túlerő ellen hajóinkat.

Elgurították a 1100 tonnás síremléket

Látványos művelettel egészben áthelyeztek egy középkori mauzóleumot Törökországban, mert a műemléket elönthette volna a Tigris folyón épülő óriásgát vize.

P.S. (Utóirat): Szeretlek

Jóval könnyebb lett volna Mária Terézia helyzete, ha messengeren vagy emailben tudott volna üzeneteket küldeni a gyerekeinek. A német-római császárné naponta küldött leveleket fiainak és lányainak, amelyekben az uralkodói kötelességeikre és házastársi kötelezettségeikre hívta fel a figyelmet.

Nadrágot hordó uralkodó szoknyában

„Mindenkitől elhagyatva, egyedül a magyarok hűségéhez és régóta ismert áldozatkészségéhez folyamodunk. Személyünk, gyermekeink, koronánk és a birodalom végső veszedelmében kérjük a rendek haladéktalan segítségét” – mondta a 300 éve született Mária Terézia 1741-ben, mikor már csak ránk számíthatott trónjának megőrzésében. Hiába, mindig is lovagias nemzet voltunk, de cserében nem mindig azt kaptuk, amit elvárhattunk volna. Mária Teréziától sem, aki ugyan adott sok jót is a magyarságnak, de még többet a dinasztiának és hű osztrákjainak.

Hogyan is költöztessék Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát?

Régészek és restaurátorok tanácskoztak vasárnap Kairóban arról, hogyan lehet biztonságosan új kiállítási helyükre, a város egy másik részében épülő új múzeumba szállítani az egyiptomi főváros központjában lévő Egyiptomi Múzeumból Tutanhamon fáraó trónját, ládáit és ágyát.

Művelődés összes cikke »

​Amikor orosz hadifoglyok vetettek és arattak Zalában

elsullyedt_vilagok_leadA Nagy Háború 60 millió katonája közül 8-9 millióan estek hadifogságba. Így az első évben már több, mint 200 ezer hadifogoly, szerb és orosz katona érkezett Magyarországra is, a háború végéig összesen vagy kétmillió cári alattvaló volt hadifogoly az Osztrák Magyar Monarchia területén.

Ezt a hatalmas tömeget az első hónapokban táborokba próbálták bezsúfolni a katonai hatóságok, majd pedig 1915 elejére megtalálták a megfelelő megoldást: gazdáknak, vállalkozásoknak, de településeknek is kölcsönöztek hadifogoly munkaerőt. És így előfordulhatott, hogy Szerjózsák, Ivánok vagy Vaszilijok szántottak, vetettek, arattak és csépeltek Zalában, de az ország más vármegyéiben is.

Kivételt csak az ország többségében szlávok lakta területei jelentettek, mert az akkori vezetők is tisztában voltak a szláv testvériség erejével, a pánszláv törekvésekkel. Ide tehát a lakosság által támogatott szökések lehetősége miatt nem telepítettek orosz hadifoglyokat. És ha már kivételről van szó, akkor tudnunk kell az ti, hogy a rokkantak, a betegek, a fenyítés alatt állók és a tisztek is a táborokban maradtak. Itt volt a szállásuk azoknak is, akik barakkoknak helyt adó településeken dolgoztak. Mintegy 50 táborról és tiszti szállásról tudunk, a legelsők között volt az Esztergom-Kenyérmezőn, egy csődbe ment gyár területén sebtében felhúzott barakkváros, ahol 1914 novemberében már 28 ezer szerb és orosz foglyot zsúfoltak össze. Az elégtelen táplálkozás is a higiéniás hiányosságok miatt hamar felütötte a fejét a kolera, amely napi 2-3 áldozatot is követelt. 1916 január elsején viszont a tábor 63 ezer foglyából majd 50 ezren voltak kiadva munkára a környékre. A táborlakók 77 százaléka tehát a környező kisbirtokokon, erdőgazdaságokban, bányákban dolgozott, vagy éppen Esztergomban hajtott végre feladatokat a város megbízásából. A háború végén már az esztergomi foglyok a 90 százaléka dolgozott a táboron kívül, és nem volt ez másképp az ország más vidékein, mondjuk Szegeden, Zalaegerszegen, vagy éppen a kenyérmezei mellett a másik legnagyobb táborban, a Vas megyei Ostffyasszonyfán sem.

orosz_katona
Orosz hadifogoly Zágorhidáról (forrás: Balatoni Múzeum/MaNDA adatbázis)

Szükség is volt a munkáskézre, hiszen a kezdeti vereségek miatt egyre újabb és újabb korosztályokat hívtak be. Szinte kiürültek a falvak és a városok, a nők és az öregek fogták meg az eke szarvát, de hiányoztak az iparosok és a mesteremberek is. 1916-17-re már olyan rossz volt a falvakban a helyzet, hogy központi rendelkezésre az összes hadifoglyot a mezőgazdasági munkálatoknál kellett alkalmazni. Az embereket a törvényhatósági munka- és hadifogoly-bizottságok osztották szét, a cél pedig az volt, hogy ne maradjanak parlagon a földek. Irodák nyíltak a nagyobb településeken, ahol a bizottságoktól hadifoglyokat lehetett igényelni, és a források szerint a gazdák nem csak éltek, hanem vissza is éltek ezzel a lehetőséggel. A kikölcsönzött foglyokat nem adták időre, vagy éppen teljes létszámban vissza, szökést jelentettek be, miközben az oroszt a tanyán bújtatták és dolgoztatták. A korabeli lapokat olvasva egyöntetű kép alakult ki arról, hogy az oroszokat szelíd, jámbor, dolgos embereknek, használható munkaerőnek tartották és szívesen alkalmazták.

orosz_katona2
Varga József fodrászsegéd a zalaegerszegi fogolytáborban (forrás: Balatoni Múzeum/MaNDA adatbázis)

A foglalkoztatás csak előírások szerint történhetett, a hadifogoly ugyan olyan feltételek között dolgozott, mint egy magyar napszámos. Ruházatáról a katonai hatóságok mellett természetben való járandóságként a munkaadó is gondoskodhatott. A breszt-litovszki békeszerződésig minden orosz hadifogolynak napi 50 fillér zsold is járt, amit ezután felemeltek 2 koronára. Orvosok vizsgálták őket rendszeresen, nem volt viszont balesetbiztosításuk, és este 9 és reggel 6 között csak a szállásukon tartózkodhattak. Nem vehettek részt vallási körmeneten, vagy tömegrendezvényen, táncmulatságban, vonaton pedig csak kísérővel utazhattak. Bűncselekmény esetén a szigorú katonai büntetőtörvénykönyv vonatkozott rájuk, a vasutasoknak pedig ki volt adva a szökevények jelentése. Ugyanakkor a munkáltatók visszaéléseit is büntette az állam, hadifogoly kérdésben ugyanis a Nagy Háború alatt a kölcsönösségi elv működött. A táborokat mindkét fél részéről bizottságok is járták, így a magyar kormány is abban bízott, hogy a fogságba esett honvédek az itteni oroszokhoz hasonló körülmények között élhetnek.

A falusiak és a hadifoglyok közötti kapcsolatokról szóló Tömörkény-novellák mellett Móra Ferenc is írt az Ének a búzamezőkről című regényében. Mert bizony nem volt ritka az sem, hogy orosz férjet talált magának a hadiözvegy. Ezek az emberek aztán magyar állampolgárok lettek, és talán jobban is jártak, mintha visszamentek volna a bolsevikok diktatúrájába.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2016.11.24. 11:50 • Címke: manda adatbázis, elsüllyedt világok