a rovat írásai
Kultúrgyár lehet a szombathelyi volt 11-es huszárlaktanyából
Országos hatókörű kulturális logisztikai, valamint digitalizációs központ, egy „igazi kultúrgyár″ épülhet fel a volt 11-es huszárlaktanya műemléki védettség alatt álló épületeit is megújítva Szombathelyen – közölte csütörtökön Puskás Tivadar (Fidesz-KDNP), Szombathely polgármestere.
Új felületen folytatjuk
Kedves Olvasó! Mindenek előtt köszönjük, hogy a kultúrával foglalkozó számos internetes oldal közül bennünket is érdeklődéssel lapozott. A MaNDA, mint közintézmény feldarabolása után e honlap kiadója a Forum Hungaricum Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság lett, feladata pedig az archívum gyarapodásának bemutatása, cégünk törekvéseinek ismertetése. Ezekhez a célokhoz egy új felületet készítettünk, ahol mindig elérhető lesz a most búcsúzó mandarchiv.hu is.
Visszabeszél a templom oldala
Hát, ha már egyszer eljutottunk Tihanyba, nem mehetünk el szó nélkül a félsziget legismertebb attrakciója, a visszhang mellett sem. Ami minden ellenkező híresztelés ellenére működik, és egészen pontosan hét egymás után gyorsan elhadart szót képes „visszamondani” a templom fala. Például azt, hogy „Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar!”
Ózdi intézményeink az Echo Televízió építészeti műsorában
Huszonhárom percben mutatta be az Echo Televízió a Forum Hungaricum Nonprofit Kft. által működtetett két ózdi intézményt, a Nemzeti Filmtörténeti Élményparkot és a Digitális Erőművet. Az október 14-én, szombaton adásba kerülő műsorban az építész tervező mellett megszólalt a két intézmény és a Forum Hungaricum vezetője is.
Munkát bőven adó szeptember
Sok szó esett már ezen a felületen a két világháború közti falu életéről. Megismerhettük a tisztségviselőket, a falu tekintélyeit és mesterembereit is. Csak még magáról a parasztról, a falu lakójáról nem nagyon esett szó. Pedig ők adták akkoriban az ország lakosságának legnagyobb részét. Nézzük hát meg, mit csinált a magyar földműves az esztendő hónapjaiban. Nézzük meg már csak azért is, mert ez is egy elsüllyedt világ, azok a tevékenységek, szokások rég a múlté lettek, amik meghatározták a falusi ember életét akkoriban.
A rekorder múzeumalapító korsója
Nem is ez a korsó az érdekes most nekünk, bár egészen szép darab. Hanem a megtalálójával, Dornyay/Darnay Bélával foglalkozunk most. Aki amerre járt, mindenütt múzeumot alapított. Emellett 11 évig áldozópap is volt, és piarista szerzetes.
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg
A jó Károly Róbert királyunk pedig annyi mindent tett itt, hogy azt kár is lenne egy cikkbe belezsúfolni. Hogy aztán némi képet kapjunk a 14. század elejének magyarországi viszonyairól, nézzük csak meg jobban az első vegyesházi uralkodónk hatalomra jutását.
Finta Sándor és Walt Whitman
Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.
Tihany elveszett várai
Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról,
pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt
egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és
ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig
sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.
Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok
A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.
Szép szál ember volt ez a III. Béla
III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.
Bakter, aki nem éjjeliőr
Ha már szó esett itt korábban a falvakat éjjel őrző bakterokról, hát kézenfekvő, hogy a vasutasokról is szülessen egy rövid cikk. Amiben természetesen nem vállalhatjuk eme szép hivatás teljes körű ismertetését, történetét. Csak úgy leírunk néhány dolgot a Balaton Múzeum régi illusztrációit felhasználva.
Nyugdíjas állás – eleinknek sokat jelentett eme kifejezés, hiszen a magyar társadalom széles rétegei egészen a múlt század első feléig nem részesülhettek öregkori nyugellátásban. Kivételek persze azért voltak, az állami alkalmazottak mellett például egyes földbirtokosok is fizettek nyugellátást elaggott dolgozóiknak. A többség családi alapon oldotta meg ezt a feladatot, a gyermekek természetes kötelességüknek tartották azt, hogy ellássák elaggott szüleiket. Akik pedig az utolsó pillanatig igyekeztek megtalálni a helyüket a családi munkamegosztásban. A 19. században már elterjedt önkéntes nyugdíjpénztárak pedig olyan vállalkozások voltak, ahol a tagok rendszeres befizetésekkel biztosítottak maguknak öregkori ellátást.
Vasutas altisztek (forrás: MaNDA adatbázis)
Az állami alkalmazottak közé tartoztak a vasúti dolgozók is, már ha állami tulajdonban lévő vasútvonalon teljesítettek szolgálatot. Ilyen vonalakat Magyarországon 1967 után találunk csak, az első, Pest és Vác közötti vaspálya is még magántulajdonban nyílt meg 1846. július 15-én. És akkor itt el is hangzott egy kifejezés, a szolgálat, ami nem tréfadolog, a vasút szinte a kezdetek óta egy hierarchizált, függőségi rendszerben működő, katonai jellegű szervezet volt, ennek minden külsőségével együtt. A külsőségek közé pedig leginkább az öltözet tartozott, pontosabban a vasutas egyenruha, aminek legalább is a tisztek körében volt ünneplő és hétköznapi változata is. Igen, ahogy a hadseregben a vasúton is voltak/vannak tisztek és altisztek, és ennek megfelelően a ruhán viselt rangjelzések is.
Nagyobb állomásokon szolgáltak (forrás: MaNDA adatbázis)
A Balaton Múzeum gyűjteményében most altisztek, pálya-és váltóőrök, vonatmálházók és fékezők egyenruháit láthatjuk a 19. századból ránk maradt rajzokon. Vannak persze a MaNDA archívumában vasutasokról készült fotográfiák is (a vasutas szóra jelenleg 460 találatot mutat a mandadb keresője), és lapozgatva a dokumentumok között, rájöhetünk arra, mennyire komplex világ volt ez. Mert a vasutasoknak a várható nyugdíj mellett voltak szerte az országban üdülői, nagyobbacska városokban zenekarai, dalárdái, sport, természetjáró és mindenféle szervezetei. Voltak külön vasutaskórházak, általános biztosító és segélyző egyesületeik is. Ez utóbbiak ugyan inkább a magánkézben lévő vasutaknál működtek, mert az állam ekkoriban már igyekezett gondoskodni a neki dolgozókról.
Ők sem a fűtött irodában tanyáztak (forrás: MaNDA adatbázis)
Ha a történetet mikroszinten nézzük, akkor a faluban is volt tekintélye egy vasutasnak. Ha volt helyi vasútállomás, a szolgálati lakással bíró állomásfőnök a falu potentátjai közé tartozott. Mint ahogy az egyszerű pályaőr sem volt az utolsó ember mondjuk a kocsmában. Neki fix havi fizetése volt, amire akár hitelt is kaphatott. Volt aztán egy szolgálati „bakterháza” a mellette lévő kerttel, amit szolgálati ideje alatt végig használhatott. És ha eljött az öregkor, akkor sem volt teljesen a családjára utalva, hiszen volt rendszeres jövedelme továbbra is, amiből – ha szerényen is – de eléldegélhetett sokáig.
Pálffy Lajos
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer
Egységes Nemzeti Oktatási és Kulturális Térinformációs Rendszer – Információk: tevékenység, képgaléria, rendezvények, dokumentumok.
Történelmi játékok
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com
Közkincstár
Uralkodó, akit háromszor koronáztak meg – A 12 éves Caroberto a délvidéki Frangepánok, Subicsok és Babonicsok lefizetése után partra is száll Dalmáciában, és elindul Buda felé. Még tart a menetelés, amikor III. András hirtelen elhalálozik, így aztán Bicskei Gergely esztergomi érsek meg is koronázza valami sebtében előkerített koronával a 13 éves ifjút. Ez volt Károly Róbert első megkoronázása, amit még kettő követett.