Irodalom

a rovat írásai

Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?

Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.

És elindult a nagy íróper

Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.

Segédmunkásból lett költő

Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.

Ishiguróé a Nobel

Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.

Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott

Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.

100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben

Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.

Csesztve és Sztregova, Arany és Madách

Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.

Költő elvont gondolatisággal

Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.

Tompa a búslelkű verselő lelkész

Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.

Ma van a magyar dráma napja

A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.

King a rémkirály

Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.

Irodalom összes cikke »

Az alkoholizmus és a járhatatlan

Hajnóczy Péter 70 éves lenne

hajnoczy_leadBár rövid élete során több műve is megjelent (az első kötet még az akkori viszonyok között is meglehetősen későn, 33 éves korában), finoman szólva sem tartozott a korszak hivatalos irodalompolitikai kánonjába. Élet és mű annyira szervesen összefonódott nála, mint keveseknél; a hatalom utálatát voltaképpen mindkettő kiválthatta.
​A napokban lenne hetven éves Hajnóczy Péter, a ’70-es években feltűnt kiváló magyar prózaíró-nemzedék karizmatikus és emblematikus hőse. Féktelen tehetségű figura, a generáció bálványa, akit 39 évesen elvittek kezelhetetlen szenvedélyei.

Zűrös származás, lehetetlen magánéleti viszonyok; sokféle, és számtalan állásban végzett fizikai munka; akár a kor pozitív példája is lehetne. Ha valaki, ő aztán nulláról dolgozta be magát az értelmiségi létbe.

Visszaemlékezések szerint a kép, amit magáról szívós munkával kialakított, nagyon is hasonlított az igazi személyiséghez. Kezelhetetlen, öntörvényű férfi volt, mindent felborító szabadságéhséggel. Saját útját járta. Legendáriumában sok elem van, amit ő maga talált ki. Nem példa nélküli ez akár még kortársai között sem; de hogy neve ma is ott van azoké között, akiket esztétikai hovatartozástól függetlenül szinte mindenki nagyra tart napjaink irodalmi életében idehaza, előképnek, megkerülhetetlen nagyságnak, akihez valamilyen módon kötelező viszonyulni: az csak a Hajnóczy-írások atmoszférájával, tömörségével, mesterségbeli színvonalával indokolható.

Írásaiban sok vonatkozásban megelőlegezte a későbbi évtizedek fejleményeit. Pontos, kreatív mondatok, jól kitűzött szerzői nézőpont, idősíkok váltakozása, levegő, sűrűség. Szakadásig kitartás a fontosnak tartott elvek mellett. Önreflexív próza, amely idővel általánosabb érvényűvé válik; az abszurdumig emelkedik. Finoman beleszőve: nagy számban vendégszövegek. Mindezt nagy munkával megalkotott, folytonosan átírt, visszavett, aztán kidobott és újrafogalmazott szövegekben. Terjedelemre nagyon kicsi az életmű (A halál kilovagolt Perzsiából, A fűtő, A véradó című kisregények, néhány novella), és valószínűleg nem is lenne érdemes felpuhítani időközben fellelt, de a szerző által nem publikált verziókkal, vázlatokkal, „segédegyenesekkel”. Annyi, amennyi.

Feltűnő viszont, hogy Hajnóczy Péter szinte azon nyomban legendává lett a hazai értelmiség köreiben, sőt (ami egészen rendkívüli történés!) még azon kissé túl is. Ennek nem csupán az eredendő prózaírói tehetség volt az oka. A menthetetlenül a halálba vágtázó fiatalember sorsában valamiképpen a hetvenes-nyolcvanas években itt rostokoló közösség szimbólumát is látták. (Hogy volt a korabeli vicc, amit kissé félve hallgattunk akkoriban a gimnáziumi magyartanárunktól: Az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan.) Hajnóczy, akárhogy is, a korszak tipikus figurája, ha az irodalompolitika szándékának ellenére is. Telibe talált valamit, generációs közérzetet, abban a korban, amikor papíron szinte minden rendben volt, de a kritikus szemlélők előtt világosan kirajzolódott a diagnózis: igazából semmi, semmi nincs a helyén, és a bajok korántsem felszíniek, hanem a rendszer rothadására utalnak.

Hajnóczy Péter menthetetlenül legendává lett. Ha nem így esett volna, és életben marad: talán sok minden máshogy történik az irodalom háza táján. Maradandónak bizonyult, nagy hatású prózájával beleírta magát a 20. század második felének magyar kultúrtörténetébe.

Mentes Tamás

• Publikálva: 2012.08.14. 09:15

Digitális Irodalmi Akadémia