a rovat írásai

III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítás a Vajdahunyad várában

Szeptember 22. és 23. között rendezik meg a III. Országos Közfoglalkoztatási Kiállítást a Vajdahunyad várában. A Belügyminisztérium által szervezett rendezvényen 130 kiállító mutatja be a megvalósított közfoglalkoztatási programok eredményeit, biztosít lehetőséget a település megismerésére, az általuk készített termékek, és a helyi ételek kóstolására, azok megvásárlására.

Ki rombolta le Rezi várát?

A keszthelyi fennsíkon lévő Rezi község mellett a honvédségnek volt egykoron lőtere és bázisa, de ha már katonaság, akkor volt itt egy váracska is, amelyről nem szólnak ugyan hősi énekek, de a romokról készült fényképek ott vannak a Balatoni Múzeum jóvoltából az adatbázisunkban.

Nem volt egy Michelangelo a farkasvári szobrász

Be kell vallanunk, azért a római szobrászok, legalábbis a provinciákban működők nem nagyon érték el görög elődeik színvonalát. Hogy úgy mondjam, elég esetlegesnek, elnagyoltnak is tűnnek azok a sírszobrok is, amik Aquincumból, az egykori helytartói városból kerültek elő. Még inkább elmondhatjuk ezt a most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén, a rómaiak által Farkasvárnak (Ulcisia Castra) nevezett katonai településen talált dombormű töredékéről. Ami nem valami szemet gyönyörködtető alkotás.

Stádinger Ferenc úr, a parancsnok

Aztán itt van a tűzoltóparancsnok is, aki azért mégis csak volt valaki a két világháború közti falu hierarchiájában. Leginkább a helyi önkéntes tűzoltó egylet, vagy egyesület tagjai választották meg „saját kebelükből”. Tehát egy közéjük tartozó, tekintélyes ember volt, akinek így bizalmat szavaztak. Ilyent látunk a Balatoni Múzeumban őrzött fényképen is, Stádinger Ferenc úr 25 évesen lett tűzoltó Keszthelyen, és egyben el is indult a parancsnokság felé vezető úton.

Az utolsó aranyágacska

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most III. András, az utolsó Árpád-házi királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Kucs Béla mindenütt

Az ózdi kollégák révén Kucs Béla több kisplasztikája is belekerült az adatbázisba. Ami nem is véletlen, az Ózdon született szobrász, aki az ország szinte minden nagyobb településére készített az ötvenes évektől indulóan köztéri szobrot, végül 150 művét szülővárosának ajándékozta.

A ház a sziklák alatt

Badacsonyi sétánkat a páratlan kilátással bíró Rodostó turistaházzal folytatjuk, ami leginkább Tördemicről közelíthető meg a 482 fokot számláló Bujdosó-lépcsőn. Bemenni nem tudunk, de ez a jövőben változhat.

Akik hajtották Singer úr masináját

Az is biztos, hogy nem nagyon volt falu a két világháború között, sőt még azután sem varrónő nélkül. Persze, a jelentősebb településeken szabók is működtek, akik minden a korban viselt ruhanemű előállítására képesek voltak. A varrónők viszont, ahogy én emlékszem, inkább a nők ruhadarabjainak elkészítésével, vagy éppen javítgatásával foglalkoztak.

A mindentudó kocsmáros

Az emberiség történetének első kocsmája talán éppen egy nagy fa alatt volt, ahol egy élelmes ősünk különféle hasznos dolgokra cserélte az általa erjesztett és leszűrt és kimért boldogító italt. Azóta sokat változott a világ, mostanra a falusi kocsma lassan megszűnik a helyi közösségi élet fontos színterének lenni, érdeklődés híján egyre több be is zár. Pedig másként volt ez a boldog békeidőkben, vagy a két világháború között.

A püspök úr 12 méteres keresztje

Szigligetről, a Királyné szoknyáján lévő kilátóból, de a Rókarántó tetején lévő kápolnától is jól látszik a Badacsony tetején, Tördemic felett Ranolder János püspök úr 12 méter magas keresztje. Igaz, mostanra úgy felnőttek a fák körülötte, hogy nem ötlik egyszerre szemünkbe, a Balatoni Múzeum gyűjteményéből kiválasztott képeslapokon. Igaz, ezeken azért jól láthatóan meg is erősítették vonalait.

Munkaigényes üveggyöngy?

Nézegetem ezt az egyszerű, szürke, jelentéktelen kis üveggyöngyöt. Tényleg, nagyon meggondolná manapság valaki, hogy egy ilyen holmikból összeállított nyaklánccal, karkötővel ékítse magát. Aztán mégis mekkora munka, szakértelem és tapasztalat van ebben a kis semmiségben!

MaNDA összes cikke »

Huszár, túl az Óperencián

JO_manda_adatbazis

Álljunk csak meg egy pillanatra Kováts Mihály ezredes kis, 21 centiméteres szobránál, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai digitalizáltak be 3D-ben. Álljunk csak meg, mert maga az ezredes, no és a szobrocska alkotója is megér néhány perc figyelmet.

 

Kezdjük akkor az utóbbival, akiről már olvashattak ezeken az oldalakon. Finta Sándor testvérétől, a Párizsban Zádory Oszkár néven befutó Gergelytől kapott kedvet a szobrászkodáshoz. 1920-ban leginkább a nyomor elől feleségével együtt Brazíliába költözött, de három év múlva már az Egyesült Államokban találjuk. Itt teljesedik ki pályafutása, itt is éli le hátralévő életét. Amelynek egyik fontos célja Kováts Mihály ezredesnek, a függetlenségi háború feledésbe merült magyar hősének népszerűsítése, újból ismertté tétele. Ezt a célt szolgálhatta eme kis agyagból formált lovas szobrocska is, ami talán egy köztéri emlékműhöz készített tanulmány volt.

kovatsmihaly
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra

Mert Fabricy Kováts Mihály szabad nemesember, ahogy ezredesünk magát nevezte egy Benjamin Franklinnak 1777-ben írott levelében, több szobrot is megérdemelne. Karcag mezővárosában született 1724-ben, de már 16 évesen huszárnak állt, Mária Teréziáért harcolt az osztrák örökösödési háborúban, aztán - hogy, hogy nem - ellene a hétéves háborúban. De szolgált a francia zászló alatt harcoló Bercsényi huszárok között is. Meghatározó lett a későbbiekben számára Kazimir Pulaski grófhoz fűződő kapcsolata. Ugyanis az emigráns lengyellel együtt szerveznek Washington tudomásával szabadcsapatot a függetlenségi háborúban. A lovas részleg szolgálati szabályzatát porosz mintára Kováts ezredes írja, erre épül majd az Egyesült Államok lovas haderejének (US Cavalry) szabályzata is. De nem a penna, hanem a kard forgatásával szerezte meg jól megérdemelt amerikai hírnevét hősünk. Aki 1779. május 11-én Pulaski gróffal együtt 160 emberrel igyekezett 900 jól kiképzett angol támadásától megóvni Charleston városát. Az egyenlőtlen küzdelemben Kováts ezredes puskalövéstől kap halálos sebet, az angolok temetik el a csatatéren. Itthon hagyott felesége, Szinyei Merse Franciska értesülvén a halálhírről, az Eperjes melleti Szinyén kápolnát emeltet emlékére.

Kováts Mihály uram hősi tetteit csak a 20. század elején kezdik emlegetni Amerikában újra. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a szobrász Finta Sándor is. A hagyományőrzés és népszerűsítés végül elérte célját, Charlestonban szobor és emléktábla is őrzi a vitéz ezredes emlékét. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa pedig 1955-ben Kováts Mihály-emléknappá tette május 11-ét.

Pálffy Lajos  

• Publikálva: 2017.02.04. 13:15

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III andrás
Az utolsó aranyágacska – II. András utószülött fia István herceg Velencében nőtt fel, itt is vette feleségül 1263-ban a dallamos nevű patríciuslányt, Marosini Tomasinát. István herceg ugyan 1271-ben meghalt, de özvegye sosem felejtette el, hogy gyermekük, András igényt támaszthat a magyar trónra.