a rovat írásai

Leltározatlan őrlőkő

Ezt a vélhetően homokkőből csiszolt 25 centiméter hosszú, 12 centi széles és 3,5 centi magas darabot talán azért is nem vették leltárba a máskülönben ehhez nagyon értő régészek, mert annyi van az ilyen őrlőkőből, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Ezért inkább odaadták a törteli iskolásoknak, nézegessék csak a vitrinben, a történelemtanár meg a katedrán mozgatva illusztrálhassa vele a szegény őskori asszonyok nehéz munkáját.

Árpád

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most Árpád vezér, fejedelem alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Szerencsét hozott papucsban

Most, hogy lassan kifogyunk már a falusi iparosokból, nézzünk meg egy olyan mestert, aki csak általában évente egyszer-kétszer fordult meg egy-egy faluban. Akkor is csak elvégezte a munkáját, és tovább állt. A kéményseprőkről lesz hát szó, akik ki tudja miért, de még a múlt század végén is papucsban jártak, és szerencsét is hoztak állítólag.

Kellék a centúriák csatájához?

Homo ludens. Hát ha valakik, a római légiósok, katonák azok voltak, játszó emberek. Mert hosszú, sokszor 25 éves volt a szolgálat, és ezalatt nem kellett mindig harcolni. Mit is lehetett csinálni az őrtoronyban, ott a Duna/Ister partján, amikor egy-egy visszavert barbár támadás, büntetőexpedíció hosszú időre elvette a harctól a kedvét a túlpartiaknak? Hát játszani valamit az őrségbe szintén beosztott cimborával. Most egy Érden talált játékkelléket, zsetont vizsgálhatunk meg a 3D-s technika segítségével.

Akkor ismerjük meg a kanászt is!

A két világháború közötti falu képéhez hozzá tartozott a közösség által fizetett kanász, kondás vagy csürhés is, akit leginkább reggel és este láthatott a falusi. Mikor is erős tülkölés és ostorpattogtatás közepette kiterelte a falu disznait (kondát, csürhét) a határba, majd pedig este, amikor ugyanolyan zenebonával hazahozta az állatokat.

Kolomp, vagy valami

Itt van ez a kolomp, vagy valami a szentendrei múzeum gyűjteményéből, még 2008-ban fordította ki a földből a régész ásója Pátyon. Ha jobban megnézzük aztán a 3D-s szoftvert is bevetve, találunk azért rajta furcsa dolgokat.

Bábák és boszorkányok

A két világháború között minden nagyobb falunak volt bábaasszonya is. Eme írás szerzőjének apai nagynénje is ekként működött 1942-től, a szombathelyi Magyar Királyi Bábaképző elvégzése után. Manyi néni, ahogy a faluban hívták, ugyan a szülőotthonok megjelenésével munka nélkül maradt, de tudását továbbra is igénybe vette a falu. Ő adta be például a körzeti orvos által felírt vitamininjekciókat.

Kagylókarkötő

Be kell vallanom már itt az elején, hogy ebből az írásból nem sok értékelhető dolgot fog megtudni a kedves olvasó eme a Balaton Múzeumban őrzött karkötőről. Ez pedig nem a a múzeum munkatársai, de nem is a cikk szerzője miatt van. Inkább azért, mert valóban elég keveset lehet mondani erről kagyóból készített primitív ékszerről.

Nyár, sör, víz, Krúdy, Margitsziget

Újabb izgalmas, és a nyárhoz kapcsolódó kiállítások érhetők el digitális formában A MaNDA (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) adatbázisában.

Tengeralattjárót faragó asztalos

A falu virágkorában, valamikor a két világháború között a közösség mesteremberei között megbecsült helye volt az asztalosoknak is. Akik, ahogy a nevük is mutatja, elsősorban bútorokat, és a lakóházak fából készült nyílászáróit gyártották le. Mégpedig szigorúan kéziszerszámokkal, motoros fűrészről, gyalugépről, csiszolóról még csak nem is hallottak.

Agyonfoltozott pohár

Nézem ezt bronzból készült poharat, és azon gondolkodom, hogy a mégoly termékeny és gazdag Pannónia provinciában sem lehetett olyan egyszerű az élet. Egyrészt ott voltak az egymás után sorban jövő barbár támadások, rablóhadjáratok, aztán itt van ez az agyonfoltozott pohár is. Amit a már ismert pátyi lelőhelyen, vélhetően valaki örök nyugodalmát kissé megzavarva hoztak elő a föld alól a régészek.

MaNDA összes cikke »

Huszár, túl az Óperencián

JO_manda_adatbazis

Álljunk csak meg egy pillanatra Kováts Mihály ezredes kis, 21 centiméteres szobránál, amit a túrkevei Finta Múzeum munkatársai digitalizáltak be 3D-ben. Álljunk csak meg, mert maga az ezredes, no és a szobrocska alkotója is megér néhány perc figyelmet.

 

Kezdjük akkor az utóbbival, akiről már olvashattak ezeken az oldalakon. Finta Sándor testvérétől, a Párizsban Zádory Oszkár néven befutó Gergelytől kapott kedvet a szobrászkodáshoz. 1920-ban leginkább a nyomor elől feleségével együtt Brazíliába költözött, de három év múlva már az Egyesült Államokban találjuk. Itt teljesedik ki pályafutása, itt is éli le hátralévő életét. Amelynek egyik fontos célja Kováts Mihály ezredesnek, a függetlenségi háború feledésbe merült magyar hősének népszerűsítése, újból ismertté tétele. Ezt a célt szolgálhatta eme kis agyagból formált lovas szobrocska is, ami talán egy köztéri emlékműhöz készített tanulmány volt.

kovatsmihaly
A 3D-kép eléréséhez kattintson a képre, majd a Dokumentum fül alatti ikonra

Mert Fabricy Kováts Mihály szabad nemesember, ahogy ezredesünk magát nevezte egy Benjamin Franklinnak 1777-ben írott levelében, több szobrot is megérdemelne. Karcag mezővárosában született 1724-ben, de már 16 évesen huszárnak állt, Mária Teréziáért harcolt az osztrák örökösödési háborúban, aztán - hogy, hogy nem - ellene a hétéves háborúban. De szolgált a francia zászló alatt harcoló Bercsényi huszárok között is. Meghatározó lett a későbbiekben számára Kazimir Pulaski grófhoz fűződő kapcsolata. Ugyanis az emigráns lengyellel együtt szerveznek Washington tudomásával szabadcsapatot a függetlenségi háborúban. A lovas részleg szolgálati szabályzatát porosz mintára Kováts ezredes írja, erre épül majd az Egyesült Államok lovas haderejének (US Cavalry) szabályzata is. De nem a penna, hanem a kard forgatásával szerezte meg jól megérdemelt amerikai hírnevét hősünk. Aki 1779. május 11-én Pulaski gróffal együtt 160 emberrel igyekezett 900 jól kiképzett angol támadásától megóvni Charleston városát. Az egyenlőtlen küzdelemben Kováts ezredes puskalövéstől kap halálos sebet, az angolok temetik el a csatatéren. Itthon hagyott felesége, Szinyei Merse Franciska értesülvén a halálhírről, az Eperjes melleti Szinyén kápolnát emeltet emlékére.

Kováts Mihály uram hősi tetteit csak a 20. század elején kezdik emlegetni Amerikában újra. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a szobrász Finta Sándor is. A hagyományőrzés és népszerűsítés végül elérte célját, Charlestonban szobor és emléktábla is őrzi a vitéz ezredes emlékét. Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa pedig 1955-ben Kováts Mihály-emléknappá tette május 11-ét.

Pálffy Lajos  

• Publikálva: 2017.02.04. 13:15

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

árpád
Árpád – Hagyjuk most a találgatásokat, a lényeg az, hogy Árpádot tartjuk a mai napig a honfoglaló nagyfejedelemnek, és első urunknak itt a medencében. Ahol végül a Csepel-szigeten építette fel jurtavárosát, innen irányítva a frissen, fegyverrel szerzett országát. A források szerint öt fia született: Levente, Tarhos, Üllő, Jutas és Solt, amik ugye jórészt éppen ezen a környéken előforduló településnevek.