a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Nagy, érdekes író születik
Gion Nándor évforduló
Bizonyos dolgok nem látszanak egészen közelről, vagy ha igen, csak némi késleltetéssel. A tíz esztendeje elhunyt nagy délvidéki prózaíró, elbeszélő Gion Nándor is úgy hozta létre az egyik legmarkánsabb és egyre magasabbra értékelt életművet a 20. század utolsó évtizedeinek magyar irodalmában, hogy az sokáig nem tűnt kézenfekvőnek.
Ha a 19. század elején lett volna CNN, akkor a nézők biztosan értesültek volna arról, ha a gőzmozdonyt feltaláló George Stephenson drámai viszonyok között megcsalja a feleségét; viszont valószínűleg elkerülte volna őket annak híre, hogy Angliát igen rövid idő alatt fenekestül és menthetetlenül felforgatta az ipari forradalom. Bizonyos dolgok nem látszanak egészen közelről, vagy ha igen, csak némi késleltetéssel (vagy előrelátással). A tíz esztendeje elhunyt nagy délvidéki, majd utolsó éveire Budapestre áttelepült prózaíró, elbeszélő Gion Nándor is úgy hozta létre az egyik legmarkánsabb és egyre magasabbra értékelt életművet a 20. század utolsó évtizedeinek magyar irodalmában, hogy az sokáig nem tűnt kézenfekvőnek. Sajátos látószög kellett az észleléséhez, olyasmi, amellyel általában Gion műveinek szereplői szemlélik saját mikrovilágukat.
Író és mű, a kettő szétválasztása sokszor okoz nehézséget a kortárs munkák megítélésében. Bonyolítja a dolgot, hogy kicsi a szakma, és az ítéletet hirdetők sem idegen bolygón élnek; személyes viszonyban vannak azzal, akiről írnak, vagy közös ismerősök révén bírnak bizonyos tudással egymásról. Olyan a rendszer, hogy ez gyakran megkönnyíti/megnehezíti a művek útját az olvasókhoz. Ráadásul ezt az egész hagyományos író-olvasó közeget felborzolta az elmúlt pár évtized technológiai és még annál is sokkal mélyrehatóbb fejlődése, minden mozgásban van, és a jó ég tudja, hol landol, egyáltalán: merre halad vak, kiszámíthatatlan tempójával.
Az éppen tíz éve meghalt Gion Nándorról nem nehéz írni, és nem is könnyű. Részben, mert nagyon is a nyilvánosság előtt élt, sokfelé megnyilvánult, irodalmi és más ügyekben egyaránt. Ifjúsági témájú könyveiből már a ’80-as években filmek készültek (A kárókatonák még nem jöttek vissza; Sortűz egy fekete bivalyért); A Kárókatonák bekerült az iskolai kötelező olvasmányok közé. A ’70-es évek közepén megjelent, szakmai körökben nagy sikert aratott Virágos katona később három folytatással bővült; a családtörténeti tetralógiáról sok mindent leírtak már, a „határon túli” státuszból egyre jobb kategóriákba került fel. Tehát sok mindenbe lehet kapaszkodni.
Másfelől: nincs felmérve, mi mennyi az életműben, és mit és hova lehet elhelyezni a nagy egészben. Maga a Gion-életmű is roppant terjedelmes és szerteágazó (újságíróként, rádiósként, intézményvezetőként is sokat dolgozott, lényegében folyamatosan). Bonyolult és néha kényes életrajzi elemek, politikai szempontok tarkítják a képet. Néhány biztosnak tűnő sarokpont van (lett az elmúlt években). A neoavantgárd kezdet után (ekkor még Újvidéken, ahogy sokan mások) Gion írásművészete lassan átcsúszott valami egészen sajátos felé, ami leginkább a mágikus realizmushoz hasonlít; noha biztos, hogy nem pontosan az. Egyéni írásmód és stílus, olvasmányos, gördülékeny mondatok, meghökkentő kategóriaválasztások, biztos kézzel vezetett történetmondás. Szépíróként mintha egy nagy regényt, vagy nem is: mintha egyetlen elbeszélést írna folyton, egyre ugyanazok a szereplők, élmények, idősíkok, látószögek, hangok és alakzatok tűnnek fel és merülnek alá szövegeiben, és az egészből összeáll valami páratlan, ami még nem egészen közkincs.
Valami páratlan, és erről megint sokat lehet beszélni. Gion Nándor meséinek (mert abban mintha már most közmegegyezés volna, hogy bár sok mindent kipróbált és végigélt, a mesével felfűtött realizmus volt az ő igazi terepe), történeteinek építőkockái: elsősorban is a szülőfalu, Szenttamási, aztán annak lakosai és egykori lakosai, azok emlékei, árnyképei, hiedelmei, hagyományai és fantáziái. Viszonyok és szövődmények. Az elmúlt idő, amely azonban nem a mechanikus egyvonalúsággal halad idáig és tovább, ahogy a Gion által megfestett figurák, szituációk, párbeszédek sem fotografikusak, hanem valami még beléjük bújik, megnöveli méretüket, harsány színekbe öltözteti őket. Ördög tudja, mi ez a recept pontosan. Van az az elbeszélői modor és technika, amelyet kifejlesztett, és amely gyönyörűséggel varázsol át szinte bármilyen témát, amelyhez nyúlt.
Gionról tehát lényegében mégsem könnyű beszélni. Alapadatok: igen (bár nézzünk körül, mintha mindenki egy kicsit mást írna), alapmotívumok az ismertetőkben, megemlékezésekben: igen, kényesebb kérdésekről szinte semmit, vagy csak halvány utalásként belerejtve: igen; de azért ennél eggyel is előbbre lépni, ahhoz még kell egy kis idő. De nem is baj; beérik, megvan a tábora, és érezhetően többet és többen írnak róla mostanában (az évfordulótól függetlenül is), mint Gion Nándor életében. Nagy, érdekes író születik.
Mentes Tamás