És ott vannak a korszak motívumaival tapétázott falak, a nagy öntöttvas kályha a sarokban, ott ülnek vagy állnak a bajuszos, öltönyös mesterek, és a tettre kész pincérek. És villanyvilágítás van, bizony, Szentesen 1898-tól használják ezt a találmányt. Már harmincezren laknak a városban, ami 1878-tól Csongrád vármegye székhelye is. És a történelmi Magyarország nyolcadik legnépesebb városába a lakosság 60 százaléka a földművelésből él, emellett iparral foglalkozik a szentesiek egyharmada. Így hát az 1884 évi XVII. törvény szerint a városnak kötelessége is volt „az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani az Iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni az iparosok érdekeit előmozdítani és őket haladásra serkenteni.” Tehát meg kellett itt is alakítani az Ipartestületet. 1885 februárjában helyi 314 iparos nyilatkozott a kérdésben, és 198-an szavaztak a megalakulás mellett. A fő ellenzők valamiért a kovácsok, az asztalosok és a takácsok voltak.

 

 

Végül 1885. augusztus 24-én ült össze az alakuló közgyűlés, ahol meg is választották a testület első elnökéül Balázsovits Norbert tanár uramat. Aki mások mellett 131 csizmadia, 96 takács és 61 molnár és ács ügyeit intézte, érdekeit képviselte. A tanár úr Selmecen és Besztercebányán, majd a fővárosban tanult, innen került Szentesre, tanítani a gimnáziumba. A pedagógusi, majd 1899 és 1911 között az igazgatói munka mellett szerkesztette a városi lapot, vezette az olvasókört. Városi és megyei képviselő is volt, iparosképzőt és segélyegyletet alapított, mindezeken túl szövetkezetet szervezett és az Ipartestület megalapítását is folyton szorgalmazta. Természetes hát, hogy őt választották meg az első elnöknek. Talán ebben a hivatalában tiszteletét is tette a fényképen készülődő összejövetelen, de a képen nem találom a sok bajuszos ember között.