a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Hát Dékány Andrásra emlékszik még valaki?
Most, hogy a Guttenberg-galaxis szép lassan eltűnik az internet fekete lyukában felteszem a kérdést: ki emlékszik itt Dékány Andrásra? Jórészt negyvenen, ötvenen felüli kezeket várhatunk a magasba emelkedni erre a kérdésre, pedig az ötven éve halott író és utazó jobb sorsra érdemes, mint a feledés, amire ítéltetett.
Talán maga sem gondolta volna a hatvanas évek Magyarországán, pályafutásának vége felé, hogy ez lesz a sorsa, hogy hiába a rengeteg papírra vetett betű, jól összerakott mondat, eljön az idő, amikor senki sem olvas már régi magyarok dicsőségét hirdető kalandregényeket, vagy éppen ornitológiai írásokat. Bár, ez utóbbira mégis csak van valami esély, hiszen a madarak, mint azt a nagyvárosi lakótelepeken élők jól tudják, mostanában beköltöznek a városba, a panelek közötti vadászterület nappal a fecskéké, este pedig váltják őket a denevérek. Akiknek pedig a baglyoktól kell ma már tartaniuk a telepi éjszakákban. No de ne kanyarodjunk el Dékány András uramtól, aki 1903-ban született Kecskeméten és a regényhőseihez igen csak hasonlatos pályát futott be.
A szülővárosban megszerzett érettségi után volt matróz, ügynök és állítólag műszerész és asztalos is, majd Angliából cikkeket küldözgetett folyóiratoknak, lapoknak. Majd hazatérvén írt többek között a Magyarságnak és az Új Magyarságnak, no és a Thormay Cécile szerkesztette Napkeletnek is. Aztán tagja volt a Turul Szépmíves Szerzők közösségének a cserkészek sajtómegjelenéseit is intézte, mindebből pedig jól élt, még örök szerelmére, a vitorlázásra és egy kis nyaralóra is futotta a Velencei tónál. Ahol együtt horgásztak Jávor Pállal, de a regények, amiket ifjan magam is kedvtelve olvasgattam, ekkor még sehol sem voltak.
Azokba csak 1945 után az kerületi önkormányzati munka és a madarak tanulmányozása után fogott bele, mert előélete miatt mást nem is írhatott, csak ifjúsági regényt az Ifjúsági Könyvkiadónak. (Virágkora lesz így a műfajnak, lásd Tatay Sándor Kinizsijét, vagy Hollós Korvin Lajostól A Vöröstorony kincsét. 1958-ban jelenik meg a Matrózok, hajók, kapitányok, a tengerjáró sorozat első könyve, amit még 1963-ig öt idősebbek által is olvasható könyv követ Turkovics Danilo kapitánnyal és Sottomarinával, a jólelkű óriással. No és Szecskó Tamás rajzaival, ezek segítségével könnyebb volt az ifjú olvasónak is hajózni az Adrián, no meg a világtengereken. 1964-ben új sorozatot indít Monostory Balázs főhadnagy kalandjaival, aki Kossuth egy szem tengerésze volt az Implacabile, azaz a Kérlelhetetlen fedélzetén. És aki vállalja az emigráció keserű sorsát, hogy végül Mexikóban, Habsburg Miksa császár ellen harcolva vegyen elégtételt a levert szabadságharcért (Mexikói legények). És mindezek mellett, vagy éppen korábban, a két háború között még írt huszonegynéhány regényt, karcolatokat, színműveket, útirajzokat és elbeszéléseket is, de 1961-ben nem ezekért kapta meg a József Attila-díjat.
No de hát rövidre sikeredett ez az élet is, 64 évesen jött el Dékány Andrásért a halál, úgy, hogy a Mexikói legények megjelenését sem érhette meg. Az itt látható kőlap masszív darab, meglesz még akkor is, mikor nagyszerű regényeire már nem emlékszik senki.
(Adatbázisunkban itt és itt is találhat róla valamit.)
Pálffy Lajos