A háborútól iszonyodó örök szerelmes

Száz éve halt meg az orosz hadifogságban Gyóni Géza, aki először írta meg versben a modern háború iszonyatát. Az 1914 novemberében született Csak egy éjszakára című költeményben ott sűrűsödik mindaz, amit egy vas és vérzivatarba vetett gondolkodó ember érezhetett. Márpedig Gyóni Géza mindig gondolkodó, érző, szerető ember volt, ezért is fordult már kamasz korában a költészet felé. Akár egy lovagkori dalnokhoz is hasonlíthatnám, aki szép verseket írt szíve hölgyéhez, miközben választottja már máshoz tartozott.

Igen, Gyóni a fent említett háborúellenes verséről híres ma is, de nagyon fontos a szerelmi lírája, eme többnyire viszonzatlan vonzódások végig kísérték egész rövid életét. Mert a költő a 29. születésnapján távozott az árnyékvilágból, mégpedig komoly életművet hagyva maga után. Az első, Petőfire is hajazó népies kötet után egy időre Ady hatása alatt szimbolista világú verseket írt. Majd következett a Nagy Háború nyolc hónapja, benne Przemyśl erődjének második ostroma, ahol a tábori újságban verseivel lelkesítette bajtársait. Aztán jöttek a fogság keserű költeményei, hogy szó szerint az utolsó pillanatig verselve már elborult elmével találjon békére.

Még civilben

Az utolsó napok elmezavarát, hallucinációit többen anyai örökségnek tartják, mert a kis Áchim Géza testvéreivel együtt egy diftériajárványon esett át, és a gyermekeit ápoló anya, a pozsonyi evangélikus tanító lánya nem tudott beletörődni legkisebb fia elvesztésébe. Bekker Gizella zavart elmével élte le hátralévő életét, a két idősebb fiútestvér pedig az apjukhoz hasonlóan szintén evangélikus lelkész nagybátyjukhoz került Gyónról (ma Dabas–Sári része) Szarvasra. Géza 1900-ban már az induló békéscsabai Rudolf Főgimnázium tanulója, s mint ahogyan Szarvason, itt is az elsők között van. 1902-ben az apja kérésére elkezdett evangélikus teológia helyett inkább a múzsáihoz írott versekkel és a Nyugatmagyarországi Híradó című lap szerkesztésével foglalkozik. Majd miután első kötetének megjelenésekor (1904), vélhetően egy amerikai párbaj következtében szíven akarja lőni magát, a le nem tett kollokviumokra hivatkozva eltanácsolják a teológiáról is.

A testvérek sírja korabeli fotón

A golyó amúgy egy bordán megcsúszva nem éri el a szívet, az ekkor már Gyóni néven publikáló költő pedig 1905-ben apja kérésére hazatér és jegyzőgyakornok lesz szülőfalujában és helyi újságot is alapít. Innen egy év múlva iskolára küldik a fővárosba, ahol megint csak a kávéházak és a szerkesztőségek (no meg a múzsák) környékén bukkan fel. Talán ezért is áll katonának apai utasításra, a kiképzés után 1909-ben Szarajevó mellett vasútépítésen dolgozik, majd 1912 augusztusában, Bosznia-Hercegovina megszállásakor újra behívják. A két katonáskodás között két évig a Soproni Napló szerkesztője is, majd rövid ideig a Bácskai naplónál is dolgozik. A Nagy Háború kirobbanása végül éppen egy reménytelen szerelemben találja, és mint póttartalékost, augusztus elsején be is hívják, aztán egyből a már említett óriáserődbe vezénylik. Ahol 130 000 katonatársával átéli a második ostromot és a vele járó éhezést és borzalmakat is. Az erődöt 1915 tavaszán adja fel a Monarchia hadserege, március végén indul a százezernyi fogoly Gyóni Gézával együtt Szibériába. Ekkor a költő már az időközben főhadnagyságig jutott Miklós öccse tisztiszolgájaként szerepel, így jobb ellátást kaphat az úton, és a krasznojarszki táborban is. Ahol angolul és franciául tanul, és verseket fordít. És persze ír is mindenre, ami a keze ügyébe kerül. Aztán mikor öccsét 1917. június 8-án elviszi a gyenge koszt és a depresszió, Géza nyugodtan búcsúzik támaszától. De rá pár napra már végrendelkezik, és lassan úrrá lesz rajta a téboly. Amin a tábori kórházban sem tudnak segíteni.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.15. 12:42