a rovat írásai

Finta Sándor és Walt Whitman

Hogy mikor találkozhatott a Túrkevéről induló szobrász, Finta Sándor Walt Whitman költészetével, azt nem lehet tudni biztosan. A Szabó Lőrinc, Babits és Füst Milán által is fordított verseit leginkább eredetiben, angolul olvashatta, hiszen 1923-tól New Yorkban élt. Az viszont biztos, hogy tetszett neki ez a fajta költészet, ezért is készülhetett el a túrkevei Finta Múzeum által most 3D-ben tanulmányozható kis éremmel.

Tihany elveszett várai

Gyulaffy kapitány uram Csobánca után illenék szólni Tihany váráról, pontosabban várairól is. Mert a félszigeten már 5000 évvel ezelőtt állt egy földsánc, s rómaiak pedig az átkelő védelmére őrtornyot emeltek, és ez így ment tovább egészen 1683-ig, amikor Tihany a töröknek mindig sikeresen ellenálló földvára a levegőbe repült. Vagy eltalicskázták.

Lármafa, véres kard, postáskisasszonyok

A két világháború közötti falu egyik fontos közintézménye volt az éppen idén 150 éves Magyar Királyi Posta által fenntartott és működtetett postahivatal. Ahol a távíróval párhuzamosan a telefon is működött, ahol fel lehetett adni a leveleket és a táviratokat. Amiket aztán „házhoz is szállított” a postás, akit kézbesítőnek is neveztek. Az első emancipált munkahelyek egyike volt, a postáskisasszony kezelte az elektronikus masinákat, de ki is hordta a leveleket, ha nem volt önálló kézbesítője a hivatalnak.

Szép szál ember volt ez a III. Béla

III. Béla királyunkról pedig csak jót mondhatunk, konszenzus van arról a történészek között, hogy az ő uralkodása alatt volt a legerősebb, leghatalmasabb az Árpád-ház. Magyarország pedig – legalábbis a királyi bevételeket tekintve – megelőzte Franciaországot és Angliát is.

Asszonyok védelmezte Csobánc

Bizony, nem csak Egerben ragadtak kardot, forróvizes fazekat a nők, hanem megvédték Csobáncot is, mikor a labanc ostromolta. Hatvan férfi és nő, a környék nemesasszonyai, lányai egy ezer fős császári seregtestet győztek le. Úgy, hogy annak majdnem fele tisztestül, parancsnokostul a fűbe harapott a 376 méteres hegy oldalán.

Amikor kivonult Róma

Egyes vélemények szerint 100 év elég volt ahhoz, hogy Róma kivonulása után Pannónia elveszítse római jellegét. A légiók és a hivatalnoki kar, no és a civil lakosság jó részének a távozása után készült ez az általunk most 3D-ben is tanulmányozható, Szentendrén talált fülbevaló, amin látszik, hogy nem akárki készítette.

Régi erdőpásztorok

Itt egy fotó a mögöttünk hagyott véres 20. század harmincas éveiből. A Pápa környéki Esterházy birtokok erdészeinek a csoportképe. Csak egyet ismerhetünk közülük, annak is csak a vezetéknevét tudjuk. De tudunk mást, például azt, hogy a két világháború közötti Magyarország falvaiban tekintélynek számítottak az erdészek, akik általában az állam, vagy a nagybirtokos erdőit kezelték.

Inkább volt kun, mint magyar?

„Időnként nem árt felfrissíteni ismereteinket. Sokszor azt hisszük, tudunk valamit, aztán kiderül, elfelejtettük. Hogy ne járjunk így, szedegessük össze azokat a lényeges történelmi tényeket, amelyeket a magyar államiság kezdeteiről minden magyar embernek illik tudnia” – így fogalmazott lapunk nyugdíjba vonult szerzője, akinek most az 1262-ben született IV. Kun László királyunk alakjának felidézésével folytatjuk sorozatát.

Tál omphalosszal

Hát itt van ez a kis egyszerű tálka, ha pedig a Balatoni Múzeumban készített leírását is megnézzük, akkor mindjárt ott is van az a bizonyos „omphalosz” kifejezés. És ott van még Rezi, pontosabban Rezi-cseri neve, a homokbányáé, ahol manapság íjászversenyeket rendeznek, a hetvenes évek elején pedig kelta temetőt tártak fel itt.

Tátika és Rezi, a két tojás

Ha már szó esett itt a Rezi váráról írott cikkben Tátikáról, hát utazzunk most el a Zalaszántó feletti „hegyekbe”, 413 méter magasra Tátika várának romjaihoz. Ez az erősség, Rezihez hasonlatosan, soha nem került bele a fontosabb krónikákba, nem fűződnek megvédéséhez, elfoglalásához hősi énekek. De létezett már a tatárjárás előtt is, és vagy négy évszázadon keresztül szolgálta aktuális urait.

Rosszul öltözött sírásók kora

Még a rendszerváltást megelőző időben minden valamirevaló falunak volt sírásója is. Nem számított éppen nagy tekintélynek, de szerepe – lássuk be – meglehetősen fontos volt akkoriban. Archívumunkban kutatva megint csak Keszthelyre utazunk, ahol néhány fotográfia is készült a hetvenes-nyolcvanas években ezekről az emberekről.

MaNDA összes cikke »

Borotva, olló, pióca

elsullyedt_vilagok_lead

Ahogy már a cipész és a suszter között is különbséget tettünk, válasszuk el most a borbélyt is a fodrásztól. Bevallanom, nincs nehéz dolgom, volt szerencsém mindkét mesterség gyakorlójához.

Borbélyból talán az egyik utolsót ismerhettem Karcsi bácsi személyében, aki élete utolsó napjáig űzte az ipart, fogadta előszobájában a kuncsaftokat és járt borotválni a magatehetetleneket. Fodrásszal ritkábban volt dolgom, inkább csak családom nőnemű részét szoktam fuvarozni ilyen mesterhez.
Már bevezetőből is látszik, hogy megint egy falusi mesterség kerül terítékre, a borbélyoké, akik valahol a 13. században kezdtek el működni a források szerint Magyarországon, és űzték az ipart egészen a 20. század végéig, vagy még tovább is.
 
borbély
Forrás: MaNDA

A szó a latin barba-szakáll kifejezésből alakult, és így tudhatjuk, hogy a Római Birodalom idején is működtek már haj és szakálligazító, borotváló borbélyok. Akik aztán idővel valamiért elkezdtek a sebek kötözésével, varrásával és a foghúzással is foglalkozni. A középkori Magyarországon is így volt ez, egy 1583-ban kiadott debredeni céhlevél „az sebgyógyítóknak, avagy mint közönségesen hijuk, borbélyoknak″ számára íródott. De azért ezeket borbélyokat nem kell összekevernünk az inkább katonákkal, nehéz sebekkel foglalkozó felcserekkel, vagy kirurgusokal. Ez utóbbiak ugyanis a hajjal és szőrrel már nem dolgoztak. Aztán az orvosképzés (1770-től sebészetet is oktattak a nagyszombati egyetemen) is megindult az országban, és egy 1745-ös keltezésű erdélyi, helytartótanácsi rendelet már arról szólt, hogy a borbélynak figyelembe kell vennie ez orvos utasításáit, súlyosabb eseteknél pedig nem dolgozhat, csak orvos jelenlétében. De a foghúzáshoz, érvágáshoz és a piócák felrakásához nem kellett orvosi jelenlét, így ezt művelték is a borbélyok egészen addig, míg az utóbbi két nehezen magyarázható szokás ki nem ment a divatból.
 
borbély
Forrás: MaNDA

A borbélyok 19. század végére már tényleg csak a szőrrel és a hajjal foglalkoztak, 1938-tól pedig kötelező lett a műhelynyitás is. És épp a két világháború között különültek el közülük a hajfodorítók, avagy fodrászok, akik inkább a szebbik nem frizurája körül szorgoskodtak. A már emlegetett Karcsi bácsi, aki Kőszegen töltötte az inaséveket, élete végéig megmaradt borbélynak, előbb kis műhelyébe jártak nyírásra, borotválásra a férfiak, majd a házához. De ő is kiment olcsón megborotválni a betegeket, elesetteket, amiért halála után biztos jó helyet kapott a borbélyok nagy égi céhében, már ha van olyan.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2017.06.19. 11:41

Történelmi játékok

mohacs_jatekindito
Harcmezők – A játékot fejleszette a Történelmi Animációs Egyesület. Kapcsolat: Baltavári Tamás, 30-853302230-8533022, tamas.baltavari@hotmail.com

Közkincstár

III. Béla
Szép szál ember volt ez a III. Béla – És elég gazdag is. Ezt onnan tudjuk, hogy amikor Béla már királyként megkérte második felesége, Capet Margit kezét, leendő sógorának, II. Fülöp Ágost francia királynak elküldte büszkén bevételeinek a listáját is. Hogy lássa már a francúz kolléga, nem kerül rossz helyre a testvére.