Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Korszakos műveit: az Emlékiratok könyvét, a Párhuzamos történeteket (és tegyük melléjük a Saját halál című esszét) a nagy nyelvekre lefordították, olvassák, szerzőjük rangos kitüntetések sorában részesül. Megkerülhetetlen tényezője napjaink európai kulturális életének.
Életrajzából kiderül, hosszú utat tett meg idáig. Értelmiségi közegbe született, de korán árvaságra jutott; fényképész szakmunkásvizsgát tett. A Nők Lapjánál volt fotós a hatvanas évek elején, majd a két év katonaság után felhagyott a főállású fényképezéssel, azóta (kisebb megszakításokkal) az irodalommal foglalkozik. 25 évesen jelent meg első kötete; a benne kiadott két elbeszélés minőségével, súlyával a magyar irodalom élvonalába emelte. Elmélyültségéről, szellemi igényességéről, munkájának hallatlan precizitásáról és esztétikai újításairól, jelentőségéről számtalan szakirodalmi szöveg, monográfia, tanulmány, esszé, cikk született idehaza és szerte a nagyvilágban, és nyilván még sokkal több fog. Annál is inkább, mert nem könnyen olvasható szerző, és mivel vélhetően egyike azoknak, akik a jövő útjait tapossák, műveinek befogadásához bizonyosan kell némi távlat. Annyit azért írjunk le, hogy írásművészetének talán legfontosabb motívuma a figyelem. Kérlelhetetlen, sőt kíméletlen őszinteséggel viszonyul környezetéhez, saját magához, viszonyokhoz, testhez, időhöz.
Önarckép Rolliflexszel (1963) (forrás: Kunsthaus Zug)
Csaknem harminc éve (ha éppen nem külföldön tartózkodik) vidéki házában, a Zala megyei Gombosszegen él feleségével.
Életútja világosan megmutatja, hogy Nádas Péternél az élet és az irodalom egyetlen egység. És kiegészül még egy művészeti ággal: a fényképezéssel. Számos hazai és külföldi kiállításon mutatta be fotográfiáit, ezekről nagyszerű albumok, katalógusok láttak napvilágot. Fotósként a dokumentarista alkotásoktól a 2000-es évek elejére eljutott a lefotózott tárgyat mintegy mellékesnek tekintő, a fény, az alkotó és a befogadó viszonyait firtató, filozófiai mélységű alkotásokig.
Dolgozószoba (2000) (forrás: Kunsthaus Zug)
10 évvel ezelőtt megjelent, Saját halál című művét, amely halálközeli élményének világirodalmi színvonalú feldolgozása, a kertjében álló, hatalmas vadkörtefáról készített 163 fotó kíséri. És bár 2003-ban felhagyott az analóg fényképezéssel, azóta is foglalkoztatják a kép, az írás és a gondolatiság közötti átjárások – ahogy ezt annak a nagyszabású kiállításnak a címe is mutatja, amelyet ebben a hónapban láthat a nagyközönség a svájci Zugban, és amely (Nádas válogatásában) részben az ő műveiből, részben a legkiválóbb XX. századi magyar fotóművészek alkotásaiból nyújt átfogó válogatást.
Nádas Péter tehát hetven éves lett, járja a világot, dolgozik, ír, és a hajdani Linhof Technika helyett iPhone-jával dokumentálja tapasztalatait.
Az ezekben a hetekben Zugban tartózkodó író fotográfiáiból „...mit tesz a fény...” – Nádas Péter fotográfiái 1959–2003 címmel életmű-kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban, 2012. október 14-én, vasárnap 17.00-kor.
Nádas Péter irodalmi életműve digitalizálva elérhető itt.
Mentes Tamás