​Orczy bárónő és a vörös Pimpernel

150 éve született a világon legismertebb és legolvasottabb magyar írónő. Valószínű, hogy a mai olvasónak már sem neve, sem világhírű regényének címe, A Vörös Pimpernel sem mond sokat.

Annak ellenére sem, hogy ez a regény az egyetlen magyar irodalmi alkotás, amely szerepel azon az USA-ban 2005-ben készült CD-romon, amelyen a világirodalom kétezer alapművét sorolják fel. A Vénusz bolygón pedig egy kráter viseli a szerző: Orczy Emma bárónő nevét.

1865. szeptember 23-án, Tarnaörsön született, művészi vénáját családja mindkét ágától örökölhette. Édesapja Orczy Félix zeneszerző, Liszt és Wagner közeli barátja, a Nemzeti Színház operatársulatának intendánsa volt. Ősei között legismertebb a Bessenyeiékkel együtt verselő, és saját korában huszárbravúrjairól is ismert Orczy Lőrinc. Anyai ágon rokonságához tartozott a ma virágkorát élő Wass Albert is. Az ifjú baronesz élete a világhírnév eléréséig sem volt izgalommentes. Gyermekkorát a család egyik birtokán, Tiszaabádon (ma Abádszalók) töltötte, mindaddig, míg a faluban az édesapja által építtetett malom körüli bonyodalmak a családot kivándorlásra kényszerítették. Európai utazgatásaik során Emma bárónő Brüsszelben és Párizsban is tanult, majd 15 éves korától már Londonban élt szüleivel. A Heatherley’s School of Fine Artsban folytatott festészeti tanulmányai során ismerkedett meg a szintén ott tanuló, Montagu Barstow nevű angol nemessel, akihez 1893-ban ment férjhez. Az ifjú házasok kezdetben főként műfordításokból (köztük pl. magyar mesék – Old Hungarian Fairy Tales) és könyvillusztrációk készítéséből próbáltak jól-rosszul megélni.

Az írónő, teljes nevén Orczy Emma Magdolna Rozália Mária Jozefa Borbála bárónő

A kiállításokra kerülő Orczy Emma festmények akár a Royal Academy of Arts, akár a budapesti Műcsarnok tárlatain szerepelve, szintén nem jelentettek folyamatos bevételt. Biztos pénzforrást a Royal Magazine-ban rendszeresen megjelent detektívtörténetek biztosítottak az 1899-től már háromtagú család számára. Orczy Emma első regényei nem arattak komoly sikert, mint ahogy eleinte az 1903-ban írt A Vörös Pimpernel sem, hiszen hosszas házalás után is csak a tizenvalahányadik kiadó vállalkozott a megjelentetésére. A regény főhőse a kissé kótyagosnak tartott angol nemesember, a walesi herceg kedvencei közé tartozó arisztokrata Sir Percy Blakeney – a mai sztárügynökök egyik irodalmi őse –, aki a francia forradalom idején bebörtönzött arisztokratákat és más elítélteket szabadít ki bravúros trükkökkel és módszerekkel. Minden tetthelyen hátrahagyja a hamar védjegyévé váló jelet, a vörös pimpernel (mezei tikszem, Anagallis arvensis) nevű virágot. Természetesen üldözői soha nem tudják elkapni, hisz még a felesége, az ünnepelt francia színésznő, Marguerite is csak később jön rá, hogy az ő mindenki által hóbortosnak vélt, aranyifjú férje azonos a rettegett, avagy hősként tisztelt Vörös Pimpernellel. Első megjelenésekor a főhős érthetően nem találkozott az olvasók túlzott rajongásával. Valljuk be a regény nem igazán kimagasló irodalmi remekmű, mint ahogy Orczy bárónő többi műve sem az. Egyszerűen csak egy jó színvonalon, karakteres figurákkal, fordulatos cselekménnyel megírt, a lektűrön jóval felülemelkedő, izgalmas olvasmány.

Orczy Emma és férje Montagu Barstow (forrás: mrsdavisdws.wikispaces.com)

Az anyagi és világsikert – a színpadra írt változat (1905) hozta meg. Londonban állandóan telt házak előtt játszották négy évig egyfolytában, kétezres szériában. Ebben komoly szerepe lehetett a hagyományos angol–francia „viszony”-nak is. A Vörös Pimpernel napjainkban is repertoárdarab világszerte, sőt néhány éve a musicalváltozat is megszületett. Az alapregényt a színházi sikerszéria nyomán 14 nyelvre fordították le. Az első, 1917-es némafilm adaptáció után több tucat mozgóképes változat is született. Számunkra talán a legkedvesebb és filmtörténetileg is a legkiemelkedőbb az 1934-es Harold Young rendezte változat, amelynek a producer Korda Sándoron túl számos magyar vonatkozása is van. A forgatókönyv két angol mellett Orczy Emma és Bíró Lajos munkája, a film főszereplője az a világsztár Leslie Howard, aki Steiner László néven látta meg a napvilágot. A megfilmesítési láz mindmáig tart: az 1999-as angol tévéfilmsorozat után 2010-ben elkészült a japán Pimpernel-revü is (DVD-n is megjelent). Természetesen a legtöbb valamilyen átírat, de valamennyi köze mindannyinak van az eredetihez.

A Vörös Pimpernel első kiadása

Az első Pimpernel-regényt 1940-ig további 14 kötet követte, köztük természetesen egy erdélyi vonatkozású is. A Pimpernelek mellett más regények és színdarabok is születtek a bárónő tollából, köztük a magyarra sajnos nem lefordított, élete utolsó évében megjelentetett önéletrajzi regénye a Links in the Chain of Life (Az élet láncszemei). Ellentétben a világot máig elöntő fordításáradattal, 1940-ig Orczy Emmának mindössze öt könyve jelent meg itthon. A második világháború után tilalomlistán volt szülőhazájában egészen a legutóbbi évekig. De az utókor sem lihegi túl a dolgot: a Vörös Pimpernel ugyan újra megjelent 1990-ben és 2006-ban is, de ínyencek szerint az 1930-as évekbeli kiadás jobb és ma is élvezhető.

A regény az interneten olvasható, filmes változatai is hozzáférhetőek ugyanott és természetesen DVD-kiadásokban is megszerezhetők.

LL.

• Publikálva: 2012.11.09. 13:29 • Címke: nők, évforduló, irodalomtörténet