​Természetesen magyar: Páskándi Géza

Páskándi Géza 80 éve, 1933. május 18-án született Szatmárhegyen. Első verseit egészen fiatalon közölték ismert erdélyi és romániai magyar nyelvű lapok, 16 évesen már meghívták szerkesztőnek a Bukarestben megjelenő Ifjúmunkáshoz.

Egyetemre Kolozsváron járt 1953-tól magyar nyelv és irodalom, illetve jogász szakra. Tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os magyarországi forradalom melletti kiállásáért állam és közrend elleni izgatás vádjával 1957-ben letartóztatták. Három évet töltött a szamosújvári börtönben és három évig kényszermunkás volt a Duna-deltában. A román állambiztonsági szolgálat, a Securitate Páskándi bírósági ítélete előtt megpróbálta beszervezni, így elkerülhette volna börtönt. Szabadulása után is sikertelenül próbálkoztak a „megdolgozásával”. Fennmaradt róla egy tanulságos történet, amelyben a ráküldött szekus tiszttől átvette a beszélgetés irányítását: két és fél órán keresztül beszélt neki megállás nélkül. A végén pedig megkérdezte, hogy csak nem azért jött az elvtárs, hogy beszervezze őt? Nem, á nem, hogy gondolja Páskándi elvtárs? – védekezett a tiszt. 1965-től ismét publikálhatott és dolgozhatott szerkesztőségi lektorként a kolozsvári Kriterion könyvkiadónál. Az írásaiban képviselt értékrend miatt egyre több művét tiltották be. Arra kényszerült, hogy családjával Magyarországra települjön át. 1974-től nyugdíjazásáig a Kortárs folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, de termékeny volt íróként is. Alapító és vezetőségi tagja volt az 1992-ben megalakult Magyar Művészeti Akadémiának. 1995. május 19-én hunyt el Budapesten.

Kultikus kötete, a Piros madár

Legjelentősebbek a színművei, drámái, de írt verset, novellát, regényt, esszét, publicisztikát, hangjátékot, forgatókönyvet. Jelentős gyerekirodalmi munkássága is. Korai írásai a proletkult és a szocreál stílusához kötődtek, de később felfedezte a népi, a groteszk és az intellektuális lírát. Egyaránt értette a hangsúlyos és az időmértékes ritmusokat, illetve írt szabadverseket és képverseket is. 1963-tól, a börtönévek után vált igazán sokműfajú íróvá, és talált rá a prózára, eszére, drámára. Egyik meghatározó hangneme volt az írásainak, ahogyan ő nevezte: „abszurdoid”, ami csak részben emlékeztet az irodalmi stílustörténet abszurdjára.

Számos színművéről készült televíziós felvétel, de ismertek tévé- és mozifilmek, amelyben az ő műveit dolgozták fel, vagy forgatókönyvíróként közreműködött. A Legalább Európát című 36 perces kisjátékfilmet még Romániában Fischer István készítette 1972-ben, Páskándi novellája alapján. A film egy iskolai csínytevésről szól, és Fodor Sándor szerint „Semmi köze a fasizmushoz, kommunizmushoz, az ismert rémtettekhez. Semmi köze a diktatúrához, demokráciához. Az elembertelenedett XX. századhoz van köze.” (Korunk, 2002. január) A filmet Romániában vetítették, csak jóval később Magyarországon, de itt visszhang nélkül maradt.

A Vendégség egy színházi előadás televíziós közvetítésének felvétele 1972-ből, rendezője Várkonyi Zoltán. A Pesti Színház előadásában bemutatott darab azért érdekes, mert jellegzetes példája Páskándi történelmi tárgyú vagy jellegű darabjainak. Dávid Ferencnek, a hittudósnak és egyházalapítónak állít benne emléket. A vendégségben egy olasz származású teológusnak az a feladata, hogy megfigyelje Dávid Ferencet. A színmű az árulás lélektanát boncolgatja. A főbb szerepekben olyan színészeket látni, mint Bárdi György, Básti Lajos, Darvas Iván, Pándy Lajos, Szegedi Erika.

A szocializmus parabolája: a hivatalosságok nyomban beleszólnak az önfeledt lubickolók életébe a lakatlan szigetnél.

Látszólag könnyedebb hangvételű a Holnap lesz fácán (1974) című nagyjátékfilm, amelyet Sára Sándor rendezett 1974-ben. Humoros hangvétele, szabados erotikája ellenére kíméletlen, rendszerkritikus, groteszk parabola. Egy szerelmespár: Mária (Szegedi Erika) és István (Lohinszky Lóránt) egy lakatlan, idilli szigetre eveznek, ahol féktelen vadkempingezők telepednek később rájuk. Kozma (Szirtes Ádám) azonban kis kommunisztikus-diktatorikus államot szervez: igazgat, kijelöl, felelősöket nevez ki, kultúrműsorokat állít össze, mint egy szocreál kiskirály. A szigeten eluralkodik az anarchia és az erotika (lásd az öregeket kedvelő lányt – Csongrádi Kata), és az ügyeskedéseiben lelepleződött Kozmának el kell menekülnie. Érdekes, hogy a filmben a színészek mellett számos költő, író színész tűnik fel, akik meglehetősen „abszurdoid” módon mintha csak a forgatás bulija kedvéért kerültek volna oda.

Páskándi egy másik történelmi drámájából Mihályfi Imre készített tévéfilmet. A Tornyot választok (1975) II. Rákóczi Györgyöt állítja kritikájának középpontjában, aki eléggé megkeserítette Apáczai Csere János, nagy, európai műveltségű tudósunk életét. A főbb szerepekben Oszter Sándor (Apáczai), Márkus László (Basirius), Szilágyi Tibor (II. Rákóczi György), Madaras József (koldus) és Zách János (udvari pap) látható.

Rejtekhely című tévéjátéka (1978, r: Fehér György) a francia forradalom idején játszódik. Érdekes módon Páskándi itt nem a nagy emberek és a történelem alakulásának, alakításának a viszonyát boncolgatja, hanem a túlélő kisemberét, aki a rábízott feladat súlya alatt teljesen kivetkőzik önmagából, szörnyeteggé válik. Simon vargát ugyanis a suhanc XVII. Lajos átnevelésével bízták meg. Simonné férje holtteste fölött közvetve megfogalmazza a nagy francia forradalom és a forradalmiság kritikáját: „Ha már nem tudtál jobbat adni, miért adtál rosszabbat nekünk, Robespierre?” Az embert kéri számon a történelmen.

A szalmabábuk lázadása

Páskándi műveiből készültek a következő mesefilmek: Csodatopán (1984, r: Sík Ferenc), a Zenélő golyóbisok (1987, r: Vadkerty Tibor) és A szalmabábuk lázadása (2000, r: Palásthy György). Valamennyi mesefilmjében ezópuszi tanulságok vannak ötvözve a történelmi igazság tapasztalatával és a kisember iránti együttérzéssel. A szalmabábuk lázadása nagyjátékfilmben egy óbudai bábkészítő mester az 1848–49-es szabadságharc áldozatainak árváit fogadja be. A szalmabábuk arra kellenének a megrendelő császáriaknak, hogy nyilvánosan lefejezhessék őket. A gyerekek a bábkészítő segítségével mindenféle kaland és megpróbáltatás árán nyilvánosan igazságot szolgáltatnak a szabadságharc hőseinek.


Hány az óra, Vekker úr?

Fontos nagyjátékfilm még a Hány az óra, Vekker úr?, amelyet Bacsó Péter rendezett 1985-ben. A német megszállás idején az helyi ellenállás felderítésekor az ügybe keveredő vétlen órásmester emberi tartását és megmenekülését meséli el. Emlékezetes Jordán Tamás Vekker úr szerepében.

Páskándi egyik legismertebb műve A költő visszatér (1988), amelyet rockoperaként játszik a Kormorán együttes. Több előadás felvétele fennmaradt, és a művet napjainkban is játsszák. A mű az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak, illetve Petőfi Sándornak és társainak állít emléket. A zenét Koltay Gergely, Margit József, Szűts István, Jenei Szilveszter, Borhi Miklós szerezte, az 1989-es, tévéfelvételen is megtekinthető színházi előadást pedig Koltay Gábor rendezte.

Érdemes megemlíteni még, hogy az abszurd Páskándi-féle változata, az abszurdoid később is visszatér a képernyőre. Seprődi Kiss Attila 1999-ben tévéfilmet rendezett az Árnyékban groteszk témájából. A műből kiderül, hogy a mindenkori hatalom a rendszerváltások után is elindítja a félelem mozgatórugóinak titkos működését. A vegytiszta, anyagiasult szorongást bizonyos mértékben a humor oldja.

Deák-Sárosi László

Művei a DIÁ-n.

• Publikálva: 2013.05.21. 13:46 • Címke: évforduló, irodalom