a rovat írásai

​Visszahúzódó, halk ember és harcos énekes

„Egy lángot adok, ápold, add tovább...” – Ez áll a 125 évvel ezelőtt született Reményik Sándor sírkövén, akiről nem is nagyon hallottunk mi, 1945 után születettek.

Végtelen fantázia

20 éve halt meg Michael Ende, a Végtelen történet és más varázslatos, szívmelengető meseregények szerzője, amelyeket felnőtteknek is érdemes kézbe venni.

​Elhunyt Fejes Endre író

Kilencvenkét éves korában kedden elhunyt Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas író, a Rozsdatemető és a Jó estét nyár, jó estét szerelem szerzője.

Elhunyt Poszler György irodalomtörténész

Életének 85. évében csütörtökön elhunyt Poszler György Széchenyi-díjas irodalomtörténész, esztéta, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja.

Régi korok magyar Szapphója

De valóban jogosan hívhatjuk-e, hogy a kétszázhúsz éve, 1795. augusztus 9-én született Dukai Takách (Takács) Judit költőnőt a „magyar Szapphóként”?

Jogász, irodalmár és gazdálkodó

Kétszázhuszonöt éve, 1790. augusztus 8-án született a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc.

Kezdődik a Bella István-emlékév

Emlékévet hirdetett a 75 év született Bella István költő tiszteletére Székesfehérvár és Sárkeresztúr önkormányzata, a Vörösmarty Társaság, a Magyar Írószövetség Közép-dunántúli Csoportja, valamint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Fejér megyei tagozata.

A mesék királyának jégbirodalma

Hans Christian Andersen Hókirálynője maga volt a végtelen, az elemi erő, ami sosem szunnyad. Ahogy hőse, Andersen is elérte az öröklétet. 1875. augusztus 4-én hunyt el tüdőrákban. Halála nem vetett véget szellemének, meséit ezrek olvassák, életének rejtélyeit kutatják, szobra a Central Parkból figyeli a halandó emberek lépéseit.

Itt a képlet Agatha Christie regényeire

Olvasók millióinak dolgát könnyítették meg brit kutatók azzal, hogy megfejtették Agatha Christie regényeinek titkát: állításuk szerint könnyedén kiszámítható, ki a gyilkos a világhírű brit író bűnügyi történeteiben.

Rowling 50 – Az igazi varázslat

Nagy nap ez a mai: Joanne Kathleen Rowling és legismertebb hőse is ma ünnepli a születésnapját. Kettejük legnagyobb közös varázslata, hogy újra megtanították az ifjúságot olvasni, meghatározó közösségi élményt teremtve számukra.

Ki is napjaink Marcel Proustja?

Július 30-án hetvenéves az a Nobel-díjas francia író, akinek Raymond Queneau volt a geometria tanára.

Irodalom összes cikke »

​Visszahúzódó, halk ember és harcos énekes

remenyik

„Egy lángot adok, ápold, add tovább...” – Ez áll a 125 évvel ezelőtt született Reményik Sándor sírkövén, akiről nem is nagyon hallottunk mi, 1945 után születettek.

Az elszakított Erdély költője volt, kinek nagyságát Babits és Németh László is elismerte. Csak nekünk kellett várni 1990-ig, hogy olvashassuk sallang nélküli verseit, melyekben Erdély megmaradásáért küzd, harcol ez a gyönge testű, beteges, visszahúzódó ember.

Aki a polgári jólétbe született az építészmérnök apa kolozsvári, a Király és a Minorita utcák sarkán álló házban. A költő számára Kolozsvár, és persze Erdély maradt mindig az otthon, erről a földről írta Budapesten, Pécsen és az adriai nyaralások alkalmával is verseit. Jogot tanult, de szembetegsége miatt az utolsó vizsgákat nem tette le, viszont már 1916-ban megjelentek első versei az Új Időkben, 1918-tól már az Erdélyi Szemle munkatársa, amit Trianon után ő visz tovább Pásztortűz néven. És ez a pásztortűz valóban olyan hely, ami köré odagyűlnek az emberek, az erdélyi irodalom színe-java is. 1918-ban megjelenik az első kötete is (Mindhalálig), de a román bevonulás sokkját az 1918 és 1920 között írt, 1921-ben megjelenő Végvári versekben írja meg szenvedéllyel, ő Végvári, aki az elszakított, Atlantiszba süllyedő Erdély elnémulásra ítélt harangjainak kongatója, ahogy Kristóf György ír róla a költő halála után három évvel Kolozsváron megjelenő tanulmányában.



Az erdélyi költő – így nevezte Babits és Németh László, aki költői küldetésének központjába a transzilvanizmust, az erdélyi magyar megmaradást állítja, holott két értő múzsája és megannyi irodalmár kortársa a repatriálást, a Magyarországra való költözést választotta. A gyönge fizikum, a beteges test erős lelket hordozott, aki ezekben a vészterhes, zavaros időkben lelkesítő próféta és harcos énekes tudott lenni. Vallotta, hogy 1918 után az erdélyieknek csak a magyar lélek és a műveltség maradt meg, amit ápolni, erősíteni kell. Verseiben bejárja, számba veszi Erdély gyönyörű tájait és történelmi nevezetességeit, de leginkább szülővárosát, a Fő teret, a városrészeket, és a Kolozsvár környéki helyeket.

remenyik
A kötet a MaNDA adatbázisában

A szerkesztés mellett írt 12 kötetnyi vers két Baumgarten-díjat (1937 és 1941) és egy Corvin-láncot is hozott, de a legfontosabb az a szellemi alapállás volt, ami alapján „Végvári itt marad(t), mint varjú a száraz jegenyén, őrlő szú az idegen fában”. Mert tudja, hogy nem szabad hagyni elveszni a magyar templomot és a magyar iskolát. Mert különben a hegyeken túlról jöttek újat, sok fénylő kupolás és keresztes tetejűt építenek a rogyadozó, szélszaggatta zsindelyű Isten háza mellé, az iskolából pedig elfogy a magyar szó, már csak az államnyelvet oktatják.

Pálffy Lajos

• Publikálva: 2015.08.28. 16:42 • Címke: évforduló