Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Egyetemre Kolozsváron járt 1953-tól magyar nyelv és irodalom, illetve jogász szakra. Tanulmányait nem fejezhette be, mert az 1956-os magyarországi forradalom melletti kiállásáért állam és közrend elleni izgatás vádjával 1957-ben letartóztatták. Három évet töltött a szamosújvári börtönben és három évig kényszermunkás volt a Duna-deltában. A román állambiztonsági szolgálat, a Securitate Páskándi bírósági ítélete előtt megpróbálta beszervezni, így elkerülhette volna börtönt. Szabadulása után is sikertelenül próbálkoztak a „megdolgozásával”. Fennmaradt róla egy tanulságos történet, amelyben a ráküldött szekus tiszttől átvette a beszélgetés irányítását: két és fél órán keresztül beszélt neki megállás nélkül. A végén pedig megkérdezte, hogy csak nem azért jött az elvtárs, hogy beszervezze őt? Nem, á nem, hogy gondolja Páskándi elvtárs? – védekezett a tiszt. 1965-től ismét publikálhatott és dolgozhatott szerkesztőségi lektorként a kolozsvári Kriterion könyvkiadónál. Az írásaiban képviselt értékrend miatt egyre több művét tiltották be. Arra kényszerült, hogy családjával Magyarországra települjön át. 1974-től nyugdíjazásáig a Kortárs folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, de termékeny volt íróként is. Alapító és vezetőségi tagja volt az 1992-ben megalakult Magyar Művészeti Akadémiának. 1995. május 19-én hunyt el Budapesten.
Kultikus kötete, a Piros madár
Legjelentősebbek a színművei, drámái, de írt verset, novellát, regényt, esszét, publicisztikát, hangjátékot, forgatókönyvet. Jelentős gyerekirodalmi munkássága is. Korai írásai a proletkult és a szocreál stílusához kötődtek, de később felfedezte a népi, a groteszk és az intellektuális lírát. Egyaránt értette a hangsúlyos és az időmértékes ritmusokat, illetve írt szabadverseket és képverseket is. 1963-tól, a börtönévek után vált igazán sokműfajú íróvá, és talált rá a prózára, eszére, drámára. Egyik meghatározó hangneme volt az írásainak, ahogyan ő nevezte: „abszurdoid”, ami csak részben emlékeztet az irodalmi stílustörténet abszurdjára.
Néhány idézet különböző műfajú írásaiból: |
Számos színművéről készült televíziós felvétel, de ismertek tévé- és mozifilmek, amelyben az ő műveit dolgozták fel, vagy forgatókönyvíróként közreműködött. A Legalább Európát című 36 perces kisjátékfilmet még Romániában Fischer István készítette 1972-ben, Páskándi novellája alapján. A film egy iskolai csínytevésről szól, és Fodor Sándor szerint „Semmi köze a fasizmushoz, kommunizmushoz, az ismert rémtettekhez. Semmi köze a diktatúrához, demokráciához. Az elembertelenedett XX. századhoz van köze.” (Korunk, 2002. január) A filmet Romániában vetítették, csak jóval később Magyarországon, de itt visszhang nélkül maradt.
A Vendégség egy színházi előadás televíziós közvetítésének felvétele 1972-ből, rendezője Várkonyi Zoltán. A Pesti Színház előadásában bemutatott darab azért érdekes, mert jellegzetes példája Páskándi történelmi tárgyú vagy jellegű darabjainak. Dávid Ferencnek, a hittudósnak és egyházalapítónak állít benne emléket. A vendégségben egy olasz származású teológusnak az a feladata, hogy megfigyelje Dávid Ferencet. A színmű az árulás lélektanát boncolgatja. A főbb szerepekben olyan színészeket látni, mint Bárdi György, Básti Lajos, Darvas Iván, Pándy Lajos, Szegedi Erika.
A szocializmus parabolája: a hivatalosságok nyomban beleszólnak az önfeledt lubickolók életébe a lakatlan szigetnél.
Látszólag könnyedebb hangvételű a Holnap lesz fácán (1974) című nagyjátékfilm, amelyet Sára Sándor rendezett 1974-ben. Humoros hangvétele, szabados erotikája ellenére kíméletlen, rendszerkritikus, groteszk parabola. Egy szerelmespár: Mária (Szegedi Erika) és István (Lohinszky Lóránt) egy lakatlan, idilli szigetre eveznek, ahol féktelen vadkempingezők telepednek később rájuk. Kozma (Szirtes Ádám) azonban kis kommunisztikus-diktatorikus államot szervez: igazgat, kijelöl, felelősöket nevez ki, kultúrműsorokat állít össze, mint egy szocreál kiskirály. A szigeten eluralkodik az anarchia és az erotika (lásd az öregeket kedvelő lányt – Csongrádi Kata), és az ügyeskedéseiben lelepleződött Kozmának el kell menekülnie. Érdekes, hogy a filmben a színészek mellett számos költő, író színész tűnik fel, akik meglehetősen „abszurdoid” módon mintha csak a forgatás bulija kedvéért kerültek volna oda.
Páskándi egy másik történelmi drámájából Mihályfi Imre készített tévéfilmet. A Tornyot választok (1975) II. Rákóczi Györgyöt állítja kritikájának középpontjában, aki eléggé megkeserítette Apáczai Csere János, nagy, európai műveltségű tudósunk életét. A főbb szerepekben Oszter Sándor (Apáczai), Márkus László (Basirius), Szilágyi Tibor (II. Rákóczi György), Madaras József (koldus) és Zách János (udvari pap) látható.
Rejtekhely című tévéjátéka (1978, r: Fehér György) a francia forradalom idején játszódik. Érdekes módon Páskándi itt nem a nagy emberek és a történelem alakulásának, alakításának a viszonyát boncolgatja, hanem a túlélő kisemberét, aki a rábízott feladat súlya alatt teljesen kivetkőzik önmagából, szörnyeteggé válik. Simon vargát ugyanis a suhanc XVII. Lajos átnevelésével bízták meg. Simonné férje holtteste fölött közvetve megfogalmazza a nagy francia forradalom és a forradalmiság kritikáját: „Ha már nem tudtál jobbat adni, miért adtál rosszabbat nekünk, Robespierre?” Az embert kéri számon a történelmen.
A szalmabábuk lázadása
Páskándi műveiből készültek a következő mesefilmek: Csodatopán (1984, r: Sík Ferenc), a Zenélő golyóbisok (1987, r: Vadkerty Tibor) és A szalmabábuk lázadása (2000, r: Palásthy György). Valamennyi mesefilmjében ezópuszi tanulságok vannak ötvözve a történelmi igazság tapasztalatával és a kisember iránti együttérzéssel. A szalmabábuk lázadása nagyjátékfilmben egy óbudai bábkészítő mester az 1848–49-es szabadságharc áldozatainak árváit fogadja be. A szalmabábuk arra kellenének a megrendelő császáriaknak, hogy nyilvánosan lefejezhessék őket. A gyerekek a bábkészítő segítségével mindenféle kaland és megpróbáltatás árán nyilvánosan igazságot szolgáltatnak a szabadságharc hőseinek.
Hány az óra, Vekker úr?
Fontos nagyjátékfilm még a Hány az óra, Vekker úr?, amelyet Bacsó Péter rendezett 1985-ben. A német megszállás idején az helyi ellenállás felderítésekor az ügybe keveredő vétlen órásmester emberi tartását és megmenekülését meséli el. Emlékezetes Jordán Tamás Vekker úr szerepében.
Páskándi egyik legismertebb műve A költő visszatér (1988), amelyet rockoperaként játszik a Kormorán együttes. Több előadás felvétele fennmaradt, és a művet napjainkban is játsszák. A mű az 1848-as forradalomnak és szabadságharcnak, illetve Petőfi Sándornak és társainak állít emléket. A zenét Koltay Gergely, Margit József, Szűts István, Jenei Szilveszter, Borhi Miklós szerezte, az 1989-es, tévéfelvételen is megtekinthető színházi előadást pedig Koltay Gábor rendezte.
Érdemes megemlíteni még, hogy az abszurd Páskándi-féle változata, az abszurdoid később is visszatér a képernyőre. Seprődi Kiss Attila 1999-ben tévéfilmet rendezett az Árnyékban groteszk témájából. A műből kiderül, hogy a mindenkori hatalom a rendszerváltások után is elindítja a félelem mozgatórugóinak titkos működését. A vegytiszta, anyagiasult szorongást bizonyos mértékben a humor oldja.
Deák-Sárosi László
Művei a DIÁ-n.