a rovat írásai
Nem a rák, méreginjekció végzett a költővel?
Nemzetközi szakértők egy csoportja szerint százszázalékos bizonyossággal kijelenthető, hogy a Nobel-díjas chilei költő, Pablo Neruda halálát nem rák okozta, ahogy azt annak idején a katonai rezsim állította a dél-amerikai országban.
És elindult a nagy íróper
Hatvan éve, 1957. október 25-én kezdődött az 1956-os forradalom utáni Kádár-kormány nagy nemzetközi visszhangot kiváltó koncepciós jogi eljárása, a „nagy íróper″.
Segédmunkásból lett költő
Október 24-én lesz hetvenöt éves Serfőző Simon Kossuth- és József Attila-díjas költő, író.
Ishiguróé a Nobel
Kazuo Ishiguro angol írónak ítélte oda idén az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Akadémia, amely csütörtökön Stockholmban jelentette be döntését.
Hemingway tíz évesen képzeletben Európába utazott
Előkerült Ernest Hemingway első elbeszélése, amelyet még tízéves korában írt. A fikciós útinaplót két Hemingway-kutató, Sandra Spanier és Brewster Chamberlin találta meg egy Key West-i magánarchívumban.
100 éve született Szbó Magda - megemlékezés Debrecenben
Szabó Magda születésének 100. évfordulója alkalmából emlékházat és domborművet avattak az író egykori iskolájában, a debreceni Dóczy gimnáziumban.
Csesztve és Sztregova, Arany és Madách
Madách Imre Irodalmi Napokat tartanak a szlovákiai Alsósztregován és a Nógrád megyei Csesztvén; a pénteki és szombati rendezvény programjait Arany János születésének 200. évfordulója jegyében állították össze, és megemlékeznek a két költő barátságáról is, tájékoztatta az MTI-t a csesztvei Madách Imre Emlékház munkatársa.
Költő elvont gondolatisággal
Hatvan éve, 1957. október 3-án halt meg Szabó Lőrinc Kossuth-díjas költő, műfordító.
Tompa a búslelkű verselő lelkész
Kétszáz éve született Tompa Mihály, népdalokból kiinduló édes-bús elégiák és hazafias versek szerzője. Három település református lelkésze, és Petőfi, majd Arany barátja. Aki végül is három faluban élte le életét, és vetette papírra tekintélyes életművét.
Ma van a magyar dráma napja
A magyar dráma napját 1984 óta rendezik meg Madách Imre Az ember tragédiája című művének 1883. szeptember 21-i ősbemutatójára emlékezve.
King a rémkirály
Nagy valószínűséggel Stephen Edwin King írással tölti 70. születésnapját is. Na jó, mondjuk inkább, hogy azért reggel még bepötyög néhány bekezdést az aktuális műből, és csak azután adja meg magát a nagy napnak. És ünnepelheti, ünnepeltetheti magát, mert valószínűleg ő a világ legismertebb, és legelismertebb élő írója.
Egy legendás verseskötet
Páskándi Géza pályakezdésének évei
Hatását csak töredékesen és igen szűk körben fejthette ki, mert szerzőjét az
’56-os forradalom melletti kiállása miatt letartóztatták, a kötetet bezúzták.Időnként mintha összesűrűsödne az idő, szinte egy csapásra számottevő tehetségek jelennek meg nagy számban egy kultúrkörben, akár egyetlen városban. Ez történt a második világháborút követő esztendőkben Erdélyben, ahol a kedvezőtlen történelmi körülmények dacára is erőteljes magyar irodalmár generáció nőtt fel. A fiatalok egészen új szemlélettel jelentkeztek, és az 50-es évek második felétől meghatározták a kisebbségi irodalmi életet.
Számukra a sajátos politikai helyzet, beleértve az anyanemzettől való elszakítottság feltehetőleg végleges voltát is, olyan életkörülmény volt, amelyhez kora ifjúságuktól szocializálódtak. Egyéni hangú alkotók egész soráról van szó: Sütő András, Szabó Gyula, Kányádi Sándor, Bajor Andor, Székely János színre lépéséről beszélünk. Közöttük volt a szegény sorból származó, csodagyerekként induló költő, Páskándi Géza.
Erőteljes, önfejű, szabálytalan alkat. Faluról jött, felemelkedésének útja radikális: középiskolás korában, az ötvenes évek elején került a bukaresti Ifjúmunkás szerkesztőségébe. (Levező tagozaton érettségizett.) Később a kolozsvári egyetem hallgatója lett. 1957-ben jelent meg nagy hatású, korát jelentősen meghaladó első kötete, a Piros madár című verseskönyv.
A Piros madárból legenda lett. Egyfelől azért, mert közvetlen előzménye a hatvanas években mindent felforgató első Forrás-nemzedék hangvételének, témaválasztásának, tisztaságának és őszinteségének. Szabadságvágyát nagy bátorsággal, magas esztétikai fokon fogalmazza meg, egyéni költői hangon tesz erkölcsi hitvallást. Erős köze van a gondolati lírához és az avantgárdhoz, de nem húzódik be egyetlen esztétikai kánon alá. Egyenes vonal húzható innen Lászlóffy Aladár, Szilágyi Domokos és társaik pár évvel későbbi, korszakos fellépéséig.
Nincsenek hadaim – döbbenek rá olykor dühödten.
S ímé, most 150 000 válogatott katona feszeng és toporog mögöttem.
Több, mint a Rákóczié, mint a Mátyásé s én is toboroztam
néhány százat örök seregemhez.
150 000 magyar szó! Bajszos öreg katonák,
pelyhező állú szó-fiókák, költők állandó hadserege,
elég vagy minden győzelemhez!
Másfelől el kell mondani a nagy ambícióval megírt kötetről, hogy hatását csak töredékesen és igen szűk körben fejthette ki. Szerzőjét ugyanis rövidesen azután, hogy a Piros madár a nyomdából kikerült, az ’56-os forradalom melletti kiállása miatt (egyetemi körökben hangoskodott) letartóztatták, perbe fogták, a kötetet összegyűjtötték a boltokból és bezúzták. Úgy tudni, csupán pár tucat példány maradt meg belőle barátoknál, akik féltve őrizték, míg Páskándi Géza személyes sorsába (ahogy eufemisztikusan mondani szokás) beleszólt a huszadik századi történelem. Három év zárka, majd ugyanennyi kényszermunka a Duna-deltában, szabadulás után meg egy időre még publikálási tilalom hozzá.
A költő 32 éves, amikor a hatvanas évek közepén visszatérhet az irodalmi életbe. Sokan mások ilyen idősen kezdik, mögötte már hosszú múlt van. A Piros madár korszakos mű ígérete volt, aztán relikvia lett. Példa arra, hogy a kelet-európai értelmiségi létezés körülményei az időben alig karnyújtásnyira visszafelé is kiszámíthatatlanabbak voltak, a szellemi függetlenség törékenyebb és az egzisztenciális kiszolgáltatottság korlátlanabb, mint ma fejjel bárki is képzelhetné. Ahol zsarnokság volt, ott zsarnokság volt, a fiatal Páskándi pedig megtette, amire képességei kötelezték.
Mentes Tamás